0060. számú szovjet hadparancs 1944 december 22. – A magyarországi németek tragédiája
A második világháború alatt, 1944. december 22-én, a Szovjetunió 2. és 3. Ukrán Frontjának parancsnokai, Malinovszkij marsall és Tolbuhin marsall adták ki a 0060. számú hadparancsot, amely a német nemzetiségűeket és azokat a magyarokat, akiket németnek tekintettek, a Szovjetunió GUPVI lágereibe kényszermunkára irányította.
Ez a parancs ugyanazon a napon született, mint amikor Magyarországon létrejött a Moszkvából irányított Ideiglenes Nemzeti Kormány. Ez arra utal, hogy a szovjetek részben vagy egészen a magyar vezetésre akarták hárítani az elhurcolások felelősségét. Már 1943 nyarán a Szovjetunióban tervezték a német hadifoglyok és civil foglyok bevetését a háború utáni újjáépítési munkálatokhoz. Egy 1944-es jelentés szerint kb. 5 millió fogoly tízéves kényszermunkája 40 milliárd dollár nyereséget hozhatna.
Ennek megfelelően 1944 novemberében Apollonov vezérezredes és Gorbatyuk vezérőrnagy hírszerzési tevékenysége révén felmérték a németeket Romániában, Jugoszláviában, Magyarországon, Csehszlovákiában és Bulgáriában. A jelentés szerint több mint 550 ezer németet számláltak össze. A szovjet Állami Védelmi Bizottság (ÁVB) a jelentés érkezését követő napon, 1944. december 16-án fogadta el a 7161. számú határozatát, amely a kényszermunka végrehajtását rendelte el.
„ A Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából mozgósítani és internálni kell Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia Vörös Hadsereg által felszabadított területén tartózkodó valamennyi munkaképes németet – a 17 és 45 év közötti férfiakat és a 18 és 30 év közötti nőket. Le kell rögzíteni, hogy a mozgósítás mind a német és a magyar állampolgárságú, mind pedig a román, jugoszláv, bolgár és csehszlovák állampolgárságú németekre vonatkozik. (…)
Utasítani kell Malinovszkij és Tolbuhin elvtársat Magyarország esetében, Petrov elvtársat Csehszlovákiában, hogy a városparancsnokokon keresztül e határozat első pontjának megfelelően kihirdessék a frontparancsnokság nevében a németek internálása érdekében szükséges rendelkezéseket, valamint a szovjet Belügyi Népbiztosság megbízottaival közösen biztosítsák a mobilizálandó németek gyűjtőhelyeken történő megjelenése érdekében szükséges intézkedések megtételét. (…)
A németek begyűjtését és internálását 1944 decemberében és 1945 januárjában le kell bonyolítani és a munkaterületre való kiszállítást 1945. február 15-ig be kell fejezni.”
Állami Védelmi Bizottság Elnöke,Sztálin
A 0060. számú hadparancs végrehajtása a 3. Ukrán Fronton 1944. december 28-tól 1945. január 5-ig, míg a 2. Ukrán Fronton 1945. január 1-jétől 10-ig történt. A 3. Ukrán Front, amely Jugoszláviát és Magyarország Dél-Dunántúli részét foglalta magában, összesen 21 695 személyt, köztük 9747 férfit és 11 948 nőt gyűjtött össze. Magyarországról összesen 10 760 személy került kényszermunkára, őket 17 vasúti szerelvényen szállították a Szovjetunióba.
Magyarország nagyobbik része, beleértve az észak-erdélyi Szatmár megyét is, a 2. Ukrán Front felügyelete alá esett. Itt a német nemzetiségűek összegyűjtése két részletben zajlott 1944. december 28. és 1945. január 15. között. Az első szakaszban operatív csoportok és gyűjtőállomások létrehozásával kezdődött az akció több településen, ahol a listák szerint 15 428 személyt kellett internálni, ebből 12 914-et el is vittek 9 vasúti szerelvényen.
Január második felében újabb öt operatív csoport és gyűjtőtábor alakult ki többek között Miskolcon, Szerencsen, Budapesten és Ceglédbercelen. Ebben az időszakban további 6661 személyt szállítottak el, akiket 4 vasúti szerelvényen vittek a Donyec-medencébe kényszermunkára. Az elhurcolások ezekben a hullámokban zajlottak, jelentős hatást gyakorolva a német nemzetiségűek és az annak mondott magyarok életére. Többségük soha nem tért vissza otthonába mert meghalt az embertelen körülmények közötti kényszermunka közben.
wikipedia arcanum meltanyossagblog
