Magyarság Nagyjaink Történelem

100 éve így látták Magyarország helyzetét

Éppen 100 évvel ezelőtt ünnepelték az Országos Iparegyesület fennállásának 80. évfordulóját. Az ebből az alkalomból szervezett jubiláris ünnepségek sorozatát Ikerváron nyitották meg, ahol Becsey Antal, az Országos Iparegyesület küldöttségének vezetője mondta el az idézett ünnepi beszédet. Részlet.

Borítóképen: Az idézett lap

Tisztelt ünneplő közönség!

Ebben az órában milliónyi magyar szív dobban össze abban az érzésben, abban a gondolatban, hogy most itt, ezen a Batthyány Lajos emléke által megszentelt helyen, a nemzet ünnepel. Ünnepeljük a nemzet vértanújának emlékét, és ünnepeljük a magyar iparnak, a magyar közgazdaságnak, a magyar alkotó Géniusznak jubiláris ünnepét, az Országos Iparegyesület alapításának 80 éves évfordulóját.

Az alapítás eszméje Kossuth Lajos agyában fogamzott meg. Amikor az osztrák császári hatalom őt 1837-ben négy évi fogságra vetette, fogsága magányában — amint ő maga megírta — töprengett az országos közjólét feltételei és a társadalmi tevékenység hivatása felől. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a nemzet, amely csupán földművelést űz, amolyan félkezű teremtés; és hogy az ipar fejlesztése úgy a közjólét, mint a mezőgazdaság érdekében is a legsürgősebb, legégetőbb feladatok egyike. Lelkének álma és vágyakozása lett, meghódítani a magyar iparnak a magyar fogyasztó piacot, kiszorítani az osztrák ipar egyeduralmát, amely gazdasági rabláncra fűzte földművelő országunkat, s a föld termékeiből feldolgozott iparcikkekkel a magyar kereskedelem útján elárasztani a világpiacot.

Ezek a gondolatok voltak az Iparegyesület épületének alapkövei. Akkoriban az ilyen nemzeti törekvésnek üldözés és börtön volt a bére. Ám fenkölt lelkekben a veszély tudata nem fékezi, hanem fokozza az elhatározás erejét. Kossuth eszméi egyre szélesebb körben találtak visszhangra, s amikor terveihez sikerült gr. Batthyány Lajost munkatársul megnyernie, a lelkeket betöltő vagy testtelen. Az 1842. év derekán megtartott alakuló közgyűlés Batthyány Lajos grófot az Iparegyesület elnökévé, Kossuth Lajost pedig aligazgatójává választotta meg.

Azóta 80 esztendő múlt el. A magyar nemzet históriájának 80 lapja telt meg kevés örömmel, de annál több emberfeletti küzködéssel és mérhetetlen sok megpróbáltatással. A munka verejtékével és népünk vérhullatásával öntözött foliánsok ezek. Ez a mérhetetlen verejték és vér nem csupán ennek a maroknyi magyarságnak nemzeti öncélúságáért hullott, hanem azért is, hogy megvédje a Nyugat kultúráját és hogy termővé tegye a kultúra részére a Balkán és a Kelet talaját. És bármiként ítéljenek ma a világ hatalmas, de háládatlan népei, azt az egyet büszke öntudattal állapíthatjuk meg, hogy a magyarság, mint a kultúrának előre tolt őrszeme, évszázadokon át örökös küzdelemben, de mindig becsülettel és lojálisan töltötte be ezt a történelmi hivatást.

Nem tisztünk bírálatot megfogalmazni, avagy egyetértőleg bólogatni a megállapításokhoz, azt mindenki tegye meg maga. Célunk a közléssel mindössze annyi, hogy megmutassuk, hogyan látták eleink 100 évvel ezelőtt Magyarország akkor közeli történelmét, és hogyan látták az országot, annak szerepét a világban.

Ajánlott Cikkek