1026 éve: Meghal Géza fejedelem, a fénylő
„Geysa szó (a Névtelen jegyzőnél), és Geyche vagy Geycha (a későbbi krónikákban) megfelel a mongol geikcsi szónak, mely fénylőt, vagy geikszen szónak, mely világosodottat jelent <…> A geikcsi és geikszen a mongolban részesülő, amaz a jelenben, ez a multban, az igető „gei”, annyi, mint fényljél, fényeskedjél; fény” – írja Czuczor Gergely és Fogarasi János, illetve A magyar nyelv szótára című művében.
Borítóképen: Géza ábrázolása a Képs Krónikában
Nagy fejedelmünk neve tehát annyit jelent, hogy fénylő, avagy megvilágosodott. A mai magyar nyelvben persze mi a Géza alakot használjuk, de jó tudni, hogy neve eredete erősen összefügg a magyarság történetével.
A név türk eredetű, így a kiejtés eredeti olvasat szerint Gyevinek, Gyeünek vagy Győnek hívhatták.
Bíborbanszületett Konstantin úgy hivatkozott rá, mint Magnus Senior-ra, ami szó szerint nagyurat jelent. A történészek erre a kifejezésre gyakran alkalmazzák Gézánál szinonimaként a nagyfejedelem elnevezést. Ez utóbbitól fontosabb, hogy a kortárs uralkodó is igen sokra értékelte a magyar fejedelmet.
Itt meg is kell állnunk egy pillanatra! Konstantin császár 959. november 9-én halt meg, amikor Géza még csak 14 éves volt, és 13 évre volt attól, hogy ő legyen a Magyar Nagyfejedelemség uralkodója! Vagy az évszámok nem valósak, vagy pedig…
Géza egy igen korán érő típus volt, aki igen korán megkapta a bihari dukátust.
Szállása a mai Décsipuszta helyén volt (ez ma Örménykút külterülete), és a keleti kereskedelmet ellenőrizte. Mivel ebben az időszakban a magyarok a bizánciak ellen is folytattak hadjáratokat, de
Géza tudta, hogy politikai szempontból nem lenne kedvező, ha hercegként kezdeményező lépéseket tenne a bizánci keresztény tanok felé.
Van azonban két fontos tény, amit meg kell említeni! Géza a bihari dukátust Tar Zehind halála után kapta meg, aki Koppány apja volt, és – legalábbis Hóman Bálint szerint – Árpád dédunokája lehetett.
A dukátust egyébként Koppány végül visszakapta (véleményünk szerint nem dukátusi minőségében!), miután 972-ben Géza apja, Taksony meghalt, és előbbi lett a Nagyfejedelemség uralkodója.
A másik fontos tény, hogy ugyan Koppány és testvére is megkeresztelkedtek, de egyes feltételezések, és a későbbi események azt mutatják, hogy Koppány feltehetően felvette a keleti kereszténységet (is), és
Valójában nem pogánylázadás tört ki Koppány vezetésével, hanem a keleti és a nyugati kereszténység harca bontakozott ki később I. Szent István és Koppány között.
Persze ez vita tárgya, aminek tisztázását meghagyjuk a történészeknek, ugyanakkor tudni kell, hogy Géza már 972-ben jelezte megkeresztelkedési szándékát I. Ottó német-római császár felé!
A keresztségben Géza, az István nevet kapta Szent István vértanú után, míg öccse a Mihály nevet kapta. Érdekes, hogy az emlékezetben mégis Géza keresztelés előtti neve maradt meg…
Bár I. Szent Istvánt tiszteljük úgy, mint a keresztény állam létrehozóját, de valójában Géza volt az, akiben megfogalmazódott – talán a nyugatra már működő keresztény államok mintájára? -, hogy az állam egy vallás alatt lesz igazán szilárd építmény!
Ezzel együtt azt is látni kell, hogy a Magyar Nagyfejedelemség uralkodója törekedett annak demonstrálására, hogy független, önálló állam, és a nyugati kereszténység felvétele nem jelenti azt, hogy a tőlünk nyugatra lévő keresztény államok vazallusává akarna válni!
973-ban a quedlinburgi birodalmigyűlésre Géza követeket küldött, és nem saját maga, vagy a családjai jelentek meg ott, míg minden más meghívott ennek a szokásnak eleget tett. Ez azt is jelentette, hogy Géza értékelte a szoros viszonyt a többi európai keresztény uralkodóval, de továbbra is igyekezett jelezni azt, hogy ő egy független uralkodó.
Ez nem azt jelentette, hogy ő maga más országok uralkodói fölé helyezte magát! Ennek legbiztosabb jele, hogy lemondott az Ems és Traisen közti területekről, majd megtiltotta a törzsfőknek, hogy csapataikkal külföldön portyázzanak és fosztogató hadjáratokat kezdeményezzenek!
Azokkel a törzsfők, akik megszegték e tilalmat, kegyetlenül leszámolt, ezért sokszor nevezik Véreskezű Gézának, pedig a belső harcokról sokat nem tudni…
Egy kis bakugrással most ismét visszatérünk a bizánci kapcsolatra. Miután eldöntött tényként kezelte, hogy nem célszerű a keleti kereszténység felé húzni, elvette feleségül Saroltot, az erdélyi gyula, Zobor lányát. Zobor (Zombor gyula) Tétény vezér unokája volt, aki Erdély területén gyula méltóságra emeltek, és aki…
953 táján Konstantinápolyba utazott, itt megkeresztelkedett, patricius és vendége, barátja lett Kónsztantinosz császárnak.
Géza tehát házassága révén remélt némi békességet keletről, hiszen Sarolt apja a bizánci császárral jó viszont ápolt, és kelet keresztény hitet vallott, míg nyugaton egy gesztussal és a törzsfők megfékezésével remélte rendezni a helyzetet!
Az mindenesetre tény, hogy mind a nyugati irányba, mind a keleti irányba irányuló hadjártatok egy időre megszűntek, így kedvező helyzet volt ahhoz, hogy a Magyar Nagyfejedelemség saját belső ügyeivel foglalkozzon!
Géza megkeresztelte fiát Vajkot, aki keresztségben szintén az István nevet kapta. Nem véletlen kapta ugyanazt az a nevet, mint apja. Már tervben volt, hogy ő fogja az egységes államot létrehozni.
Sarolttól még négy lánya született: Judit, Ilona, Sarolta és egy, akinek neve nem maradt fenn az utókor számára. Leányai kiházasítását is a stabil politikai környezet kialakítására fordította, hiszen négy leány Vitéz Boleszláv lengyel király, Thüringia grófja, Gabriel Radomir Bolgár cár, Orseoló Ottó, Aba Sámuel felségei lettek.
Mit köszönhetünk tehát Géza Nagyfejedelemnek? Valójában ő volt az, aki lerakta az alapokat, I. Szent István pedig bevégezte azt, amit apja elkezdett. Egyik sem volt könnyű feladat, de a szellemi vezér véleményünk szerint mégis Géza volt!
