104 éve: IV. Károly király lemond a magyar államügyekben való részvételről
I. Károly császár lemondott felségjogai Ausztriában való gyakorlásáról. Pár nappal később IV. Károly király néven magyar királyként a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében mondott le a magyar államügyekben való részvételéről, Magyarország trónjáról azonban nem. Felesége, Zita királyné kijelentette, hogy „Egy uralkodó nem mondhat le, csak megfosztható trónjától”.
Borítóképen: IV. Károly magyar király letette koronázási esküjét Budapesten 1916. december 30-án. Balra Csernoch János bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása (forrás: wikimedia, szerző: ismeretlen, licenc: közkincs) a kép illusztráció
Nem csak érdekes jogi kérdés, attól azért sokkal többről van szó, de tény; IV. Károly felségjogai gyakorlásáról mondott le, nem a trónról, ami nem egy és ugyanaz…
Persze nem feltétlen lenne jó hír, ha most hirtelen kiderülne, hogy a Habsburg–Lotaringiai-ház visszatérne a magyar trónra, de az is tény, hogy az ún. őszirózsás forradalom győzelme után az új állam törvényhozó szerve a Magyar Nemzeti Tanács lett, Károlyi Mihály vezetésével.
Károlyi állítólag nemzeti függetlenséget nem trónfosztással, hanem perszonálunióval képzelte el, amikor 1918. november 2-án a budapesti helyőrség tisztjei a parlament előtt esküt tettek az új kormányra.
Az akkori vélemények szerint azonban november 13-án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával lemondott a trónról, és eleve elismerte az ország új államformájáról születendő döntést. November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget.
A továbbiakban is rendre felmerült a kérdés, de voltaképpen soha nem került lezárásra a téma; IV. Károly vajon lemondott a trónról, vagy sem?
