Hírek Nagyjaink Történelem

117 éve: Az első magyar automobil!

A magyar autózás egyik úttörője a Magyar Királyi Posta volt, amely a XX. század elején merész lépéseket tett a motorizált levél- és csomagszállítás felé. A posta a magyar gyártókat is felkarolta, ráadásul választása nem egy nagyobb gyárra esett, hanem a Műegyetem tanműhelyének vezetőjére. Csonka János postaautója 1905-ben, 117 évvel ezelőtt készült el.

Borítóképen: A Csonka-féle postakocsi, az első magyar automobil (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Elekes Andor, licenc: CC BY-SA 4.0)

Magyarországon az első automobil 1896-ban jelent meg. A luxuscikknek számító autók mellett azonban nemsokára már más járművek is rótták Budapest útjait. A századforduló környékétől motoros levélgyűjtők (amelyek nem autók, hanem háromkerekű triciklik voltak) és csomagszállító autók szolgáltak a posta kötelékében. A Magyar Posta ekkor élen járt Európában a motoros járművek használatában.

A posta 1904-ben pályázatot írt ki 12-14 lóerős csomagszállító gépkocsik beszerzésére, amelyeket Budapesten kívánt csomagszállításra használni. A pályázatra két magyar és hat külföldi gyártó nyújtotta be ajánlatát. A nyertes Csonka János lett, aki nem volt ismeretlen a cég számára, hiszen már használták a Csonka készítette levélgyűjtő tricikliket.

Csonka János ekkor nem volt autógyáros vagy gépipari vállalkozó. A rendkívüli tehetséggel megáldott feltaláló eredetileg apja kovácsműhelyében volt szakmunkás, autodidakta módon képezte magát itthon és külföldön (összesen nyolc idegen nyelven értett), így 1904-re már ismert és elismert gépészeti szakemberré vált. A külföldi munkák, tapasztalatok után, 1876-ban 25 évesen pályázta meg a József Műegyetem Tanműhelyének vezetői állását.

A Tanműhely fiatal vezetőjének tehetsége a Ganz-gyár érdeklődését is felkeltette, így a Műegyetem professzorával, Bánki Donáttal együtt a Ganz-gyárban is végzett fejlesztéseket a benzinmotorokon. Számos találmánya közül talán a legismertebb a Bánki Donáttal 1893-ban közösen szabadalmaztatott porlasztó.

Kiemelkedő műszaki teljesítményeit a kortársak is elismerték, ennek köszönhetően 1924-ben a Magyar Mérnöki Kamara gépészmérnöknek nyilvánította, formális egyetemi diploma nélkül.

Az 1904-ben kiírt pályázatot tehát Csonka úgy nyerte meg, hogy saját üzeme nem volt. Később, csak a nyugdíjazása után, 72 évesen alapította meg a Csonka János Gépgyárat. A jármú fejlesztése sok időbe telt, a kitűzött határidőre, 1904 júniusára nem is készült el, a kész autót végül csak 1905. május 31-én mutatta be a Magyar Posta vezetésének. A posta elfogadta Csonka azon magyarázatát, hogy gyakorlatilag egy új iparcikket kellett kifejleszteni, ezért az eredeti határidő tarthatatlan. Az alvázat és a gépészeti részeket a Műegyetem tanműhelyében szerelte össze Csonka, míg a jármű karosszériáját Glattfelder Jakab kocsigyárában készítették el.

Ettől a naptól, 1905. május 31-től számítjuk a magyar autógyártás kezdetét, mert bár voltak korábbi kísérletek, Csonka is szállított motoros triciklit a postának, és 1900-ban készítette el Hóra Nándor a motoros quadciklijét, mégis ez volt az első sorozatgyártásra tervezett, négykerekű, magyar gyártású motoros jármű. Ne feledjük, az első automobil alig 19 évvel korábban készült el.

Csonka motoros háromkerekű 1900-ból. A motor négyütemű, 260 cm3-es egyhengeres, maximális teljesítménye 1,7 kW (2,3 LE). 
A jármű végsebessége 25 km/h.
(forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Gwafton, licenc: CC BY-SA 3.0)

Milyen is volt ez a jármű? A korai automobilok a mai szemnek kevéssé tűnnek autószerűnek, de a Csonka-féle levélgyűjtő már valóban annak látszik. A jármű orrában elhelyezett motorja egy négyhengeres, 2545 köbcentiméteres, 14 lóerős szerkezet volt, ez 25-35 kilométeres óránkénti sebességgel tudta mozgatni a járművet, amely 2,5 köbméteres zárt csomagtérrel rendelkezett. Az autónak csak a hátsó tengelye volt fékezhető.

1905. május 31-én az első járművet Csonka maga vezette a próbaúton a Várba, és onnan visszaautózott vele a készítője.

Az autóval ez után egy 2.000 kilométeres próbaút következett, amelyet hibátlanul teljesített a szerkezet. A sors iróniája, hogy egy nappal a próbaútra indulás előtt emelte meg a miniszter a teljesítendő távot 500-ról 2.000 kilométerre. A sikeres próbaút után az első nyolc darabot 1906. január 15-én állította forgalomba a posta.

A próbaútról így írt a Budapesti Hírlap 1905. június 10-én:

„Annak beigazolására, hogy a motor valóban megfelel a modern automobilgyártás minden követelményének, a kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy a kiállításon bemutatott kocsival egyfolytában kétezer kilométer utat tegyenek meg. A gépkocsi május 31-én kezdette meg útját, melynek során a következő városokat érintette: Budapest, Miskolc, Kassa, Nagymihály, Ungvár, Munkács, Szatmár, Somkut, Dés, Beszterce, Szászrégen, Toplica, Csíkszereda, Brassó, Fogaras, Szeben, Déva, Lúgos, Temesvár, Versec, ismét Temesvár, Arad, Szeged, Kecskemét és végül ismét Budapest. A kocsi ezen az útvonalon 2003 kilométert futott meg és erre 78 óra 12 perc menetidőre volt szüksége.”

A járműből 1912-ig további 91 készült, az alvázakat a győri Waggon és Gépgyár készítette, míg a felépítményt a Röck István Gépgyár.

A csomagszállítókat 1931-ig használta a posta Budapesten. A járműből egy darab a Közlekedési Múzeumhoz került, ahol azt 1997-ben restaurálták.

forrás: Pest Buda / Domonkos Csaba

Ajánlott Cikkek