127 éve született Mihalik Kálmán egyetemi tanársegéd, zeneszerző, a Székely Himnusz komponistája
Mihalik Kálmán édesanyja csíki székely asszony, édesapja kassai polgár volt. Középiskolai és orvosegyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte.
Borítóképen: Partitúra
A gimnázium első hat osztályát 1906 és 1912 között a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte, majd az 1912/1913. tanévben a VII. osztályból évközben kimaradt. Ezután, az 1913/1914-es tanévtől a helyi unitárius főgimnáziumban folytatta tanulmányait (római katolikus hittanra azonban az akkori gyakorlatnak megfelelően továbbra is a piaristákhoz járt át), és ott érettségizett 1915-ben.
Az 1918-as összeomláskor a kolozsvári egyetemmel előbb Budapestre, majd Szegedre menekült, ahol tanulmányait befejezte, és az 1918-ban a kolozsvári egyetemmel együtt előbb Budapestre, majd 1920-ban Szegedre került. Kutatóorvos lett az egyetemen, és tanársegédként dolgozott Reinbold Béla professzor mellett.
Mindössze 26 éves volt, amikor tífuszban meghalt.
Szegeden temették el. Faragott kopjafás sírja a szegedi Belvárosi temető régi bejárathoz közeli részében található meg.
Szegeden írta 1921-ben – Csanády György szövegére – a székely himnusz zenéjét. Több forrás állítja, hogy a dalt 1922-ben énekelték először egy SzEFHE-közgyűlésen.
A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek; eredetileg egy Budapesten előadott misztériumjáték egy betétdala volt Bujdosó ének címmel, és 1940-ig meg sem jelent nyomtatásban. Az évtizedek során azonban a magyarság összetartozás-tudatának kifejezőjévé vált, és bár…
1989-ig Romániában és Magyarországon is a tiltott dalok listáján szerepelt, terjedését a hatóságok nem tudták megállítani. Napjainkra közismert és közkedvelt ének lett, 2009-től Székelyföld hivatalos himnusza.
Csanády György
A székelyudvarhelyi református kollégiumban érettségizett 1913-ban. A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de nem a szakmájából, hanem az irodalomból élt. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét.
Ő írta 1921-ben a Mihalik Kálmán által megzenésített későbbi székely himnusz szövegét. 1926-tól az Új élet, 1927-től a Híd című lap szerkesztője volt. 1928-tól, a Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek. 1940-ben INRI című drámáját bemutatta a Nemzeti Színház. 1941-ben a Helyszíni Közvetítések Osztály vezetőjévé nevezték ki. 1943-tól 1948-ig a Magyar Rádió főrendező-helyettese volt.
Budapesten, 1952. május 3-án halt meg. A Farkasréti temetőben temették el, de később – végakarata szerint – hamvait Székelyudvarhelyen, a belvárosi református temetőben, a családi sírban helyezték el.
