Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem

129 éve: Meghalt Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője

Tegnap, onnan az égi páholyból biztosan büszkén tekintett le Erkel Ferenc. Belekeveredett valami csürhe hangja is? Oda se neki, azok elhallgattak egy idő után, később pedig elballagtak haza… Az ünneplés alatt már nem zavarta senki a Himnusz eléneklését. Igen, ez egy rendhagyó emlékezés, de Erkel Ferenc talán nem is sejtette, hogy mennyi erőt ad nekünk az ő zenéje – és természetesen Kölcsey Ferenc örökérvényű szavai.

Borítóképen: Emlékplakett Erkel Ferenc (1810-1893) magyar zeneszerzőnek és karmesternek szülőháza falán (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Fekist. licenc: CC BY-SA 4.0) A kép illusztráció

A legtöbb országnak nem is himnusza, hanem sokkal inkább indulója van. A Himnusz viszont teljesen más; emelkedett, a nemzet nagyságát nem agresszív katonai mars fejezi ki, hanem a fenséges zene, a gondolatgazdag vers. Nem is létezhet, csakis magyar nyelven, ami utolérhetetlen, utánozhatatlan, és egészen egyedülálló az egész világon. Ahogy mi, a magyarok is – és ez bizony összefügg!

A Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból – igen ez a teljes címe! – Kölcsey Ferenc költeménye, Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza, melyet a költő 1823-ban a nemzeti újjászületés hajnalán írt szatmárcsekei magányában. Először Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában jelent meg 1829-ben, kötetben pedig 1832-ben.

A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által fémjelzett zsűri döntésének köszönhetően.

A nyertes pályaművet először a pesti Nemzeti Színház mutatta be 1844. július 2-án és július 9-én. Első nyilvános, szabadtéri előadása az Óbudai Hajógyárban 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán. A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik.

A vers megszületésétől tehát több, mint húsz év telt el, mire végül a ma ismert Himnusz lett belőle. De soha nem felejtették el, ahogy aztán a későbbiekben sem. Figyelem! A Himnusz erejét a következő bizonyítja:

Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, azonban sokáig nem vált hivatalossá. Tulajdonképpen csak a Magyar Köztársaság alkotmányába 1989-ben bekerülve vált azzá!

Hogy mennyire erős ez a közmegegyezés? Csak két példa erre;

A kiegyezési tárgyalások kezdetekor, 1865. december 14-én mikor Ferenc József Pesten megnyitotta az országgyűlést, egyfajta gesztusként a Himnusz hangjaira vonult be.

Amikor 1903. március 15-én Ferenc József a pécsi kadétiskolába látogatott, a katonazenekar a rend szerint a császári himnuszt kezdte játszani, azonban a fogadására összegyűlt tömeg a zenekar hangjait a Himnusz hangos éneklésével nyomta el.

Franz Joseph elfelejtette a magyarok nemzeti Himnuszát, de mi, a magyarok sohasem! Ugyanúgy elfelejtik mostanság, hogy mi, magyarok, itt Európa közepén kitartunk nemzetünk hite mellett.

A Himnusz szelíd hangjai pedig nem a gyászt jelzik – ahogy tévesen sokan ez gondolják… -, hanem azt, hogy hitünk mellett nem mások rovására, hanem a saját belső lelki igényünk miatt tartunk ki a mai napig is.

Köszönjük Kölcsey Ferencnek és Erkel Ferencnek! És annak a bizonyos közmegegyezésnek…

Nem művészi szint, de felemelő

Ajánlott Cikkek