Magyarság Nagyjaink Történelem

1487 augusztus 17. Mátyás elfoglalja Bécsújhelyet

Ausztriai elleni háború

A cseh–magyar megbékélés nem javította Mátyás és III. Frigyes viszonyát. További súlyos gondot okozott, hogy 1476 tavaszán Beckensloer János esztergomi prímás, fő- és titkos kancellár Frigyeshez szökött, magával víve hatalmas vagyonát is, amit a császár rendelkezésére bocsátott. A magyar király előtt egyetlen lehetőség maradt, a háború. A királyi tanács támogatta a tervét; állítólag mindössze a török elleni harcot előtérbe helyező Báthori István erdélyi vajda, valamint a béke mellett álló főpapok ellenezték a hadüzenetet. A háborús párt vezére Kinizsi Pál volt, aki azzal érvelt, hogy Beckensloer szökése, valamint a császár által viselt magyar királyi cím szégyenletes az ország számára. A többség végül lelkesen megszavazta a háborút, amiből nagy zsákmányt is reméltek.

Mátyás király hódításai

Mátyás 1477. június 12-én hadat üzent III. Frigyesnek. A magyar sereg szinte „villámháborút” folytatva elfoglalta egész Alsó-Ausztriát, és betört Felső-Ausztriába is, Bécset pedig ostromzár alá vette. Közben IV. Szixtusz pápa béketárgyalásra szólította fel a feleket, és nem ismerte el II. Ulászló beiktatását a Cseh Királyságba. Az 1477. december 1-jén megkötött gmunden-korneuburgi békében a magyar király megelégedett 100 000 forint hadisarccal. Mátyás cseh királyként letehette a hűbéri esküt a császárnak, és a pénz feléhez is hozzájutott, a maradék 50 000 forint azonban végleg kifizetetlen maradt.

A béke azonban sok fontos kérdést nyitva hagyott és nem ígérkezett tartósnak. III. Frigyes Beckensloert szerette volna a rendkívül fontos salzburgi érseki posztra kinevezni, amelyhez nagy területek, még stájerországi várak és városok is tartoztak. A hivatalban lévő salzburgi érsek ekkor Bernhard von Rohr, Mátyás szövetségese volt, és segítségért is fordult hozzá. Cserébe 1479-ben átadta neki stájer, karintiai és krajnai birtokait. Mátyás serege így bevonulhatott Potolyba (Ptuj), Regedébe (Bad Radkersburg) és Fölöstömbe (Fürstenfeld). 1481-ben az érsek még magát Salzburgot is át akarta játszani a magyarok kezére, de ezt a helyi polgárság megakadályozta. Hasonlóképpen jutott Mátyás kezére a passaui püspök révén Sankt Pölten és a Duna menti Mautern is, Bécstől nyugatra.

Magyarország térképe Mátyás király halálakor (1490),

1479-től a gyakorlatban már újra hadiállapot volt közöttük, de Mátyás csak 1482-ben üzent formálisan újra hadat III. Frigyesnek. Ez a háború nem haladt olyan gyorsan, mint az előző; városokat, várakat kellett megostromolni, illetve védőiktől megvásárolni. Bécs elfoglalása 1485. június 1-jén azonban döntő fordulatot jelentett, hiszen a német császár fővárosa került Mátyás kezébe. Maga a birodalom is küldött csapatokat visszavételére, de ez nem sikerült. 1487. augusztus 17 -én a magyar király a császár kedvenc városába, Bécsújhelybe is bevonult. Ezzel Mátyás Krems kivételével egész Alsó-Ausztriát, valamint Stájerország és Karintia keleti részét is elfoglalta. A magyar király rövidesen felvette az osztrák hercegi címet is és tartománygyűlést hívott össze. Ezután már Mátyás haláláig gyakorlatilag nem változott a hadi helyzet: a háború kifulladt, csakúgy, mint a cseh háborúban Morvaország, Szilézia és Lausitz elfoglalása után.

Európa Mátyás király uralkodásának végén

Az osztrák háborúkban elért sikerei azonban végső soron nem segítették nagy terveinek megvalósítását, olyan nemzetközi pozíciók kiépítését saját maga és Magyarország számára, amelyek révén nagyhatalmi helyzetből, sikerrel vehette volna fel a harcot a törökkel szemben. Ebben a korban már növekedett a nemzetközi közvélemény szerepe. Mátyás sokáig sikeresen tudta alakítani a magáról külföldön kialakult képet, de fő ellenfele, III. Frigyes is mesterien bánt a mértékadó közvéleménnyel. Mátyás politikája miatt az Európát védő, törökverő hős róla alkotott képe elhalványult, a Vatikán és Velence bizalmát elvesztette. Ausztria elfoglalása miatt III. Frigyes az ébredező német nemzeti érzelmeket a magyar király ellen fordította. 1486-ban egy levelében ezt írta: „a magyar király bennünket, tartományainkat és alattvalóinkat, amelyek a német nemzet kapui és pajzsai a hitetlenek és idegen nemzetek ellen”, hosszú évek óta támad; a következő évben pedig azt, hogy Mátyás „alacsony származású és a németek különleges ellensége és gyűlölője”. Persze Mátyás is leírt olyanokat valakiről, hogy az illető „német, tehát a magyarral eleve ellenséges vérből” származik. Ezzel a propagandával III. Frigyes meg tudta akadályozni, hogy Mátyás szövetségest találjon a német fejedelmek között, kizárta annak lehetőségét, hogy elnyerje a római királyi címet és ezzel a német-római császári korona várományosa lehessen.

Ajánlott Cikkek