1568 Szabad vallásgyakorlás törvénybe iktatva elsőként Európában – Naná hogy Magyarországon
1568 ban ezekben a napokban a világon először iktatták törvénybe a szabd vallásgyakorlatot. Az erdélyi országgyűlésben a 3 részre szakadt Magyarországon Szapolyai János Zsigmond nevében kimondták a katolikus, református, evangélikus, unitárius szabad gyakorlását.
Szapolyai János Zsigmond (teljes nevén János Zsigmond István, németül: Johann Sigismund Zápolya; Buda, Magyar Királyság, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, Erdélyi Fejedelemség, 1571. március 14.), a Szapolyai-házból származó magyar király 1540 és 1551, valamint 1556 és 1570 között II. János néven, továbbá az első erdélyi fejedelem 1570-től haláláig. I. János magyar király és Jagelló Izabella királyné egyetlen fia volt. Apja I. Szulejmán oszmán szultán támogatásával kormányozta a kora újkori Magyar Királyság egyes részeit, míg I. Ferdinánd király a fennmaradó területeket. A két király között dúló polgárháborús helyzetet az 1538-as békeszerződés zárta le, amely értelmében János király halála után a Habsburg-ház fennhatósága alá került volna az általa korábban kormányzott országrész. Nem sokkal születését követően apja elhunyt, végakarata szerint (semmibe véve a váradi békét), ő lett I. János király örököse, ám magyar királlyá koronázására sosem került sor.
János Zsigmond protestáns egyházak felé tanúsított jóindulata nem pusztán személyes jellegű ügyekben volt látható, hiszen 1568-ban az erdélyi országgyűlés – a korban egyedülállóan toleráns módon – kimondta a négy bevett vallás (katolikus, református, evangélikus, unitárius) szabad gyakorlását.
János Zsigmondról úgy fogalmazott Acsády Ignácz kissé humorosan csaknem másfél évszázaddal korábban:
„középtermetű, szikár, szőke, kék szemű férfi volt, magas homlokkal, fehér arcbőrrel, finom metszésű orral, hosszúkás állal. Arca egészen csupasz maradt s bajusza csak néhány szőke szálból állt. Finom keze inkább női, mint férfi kéz volt s egész egyénisége inkább nőies benyomást kelt, ámbár kedvelte a férfias mulatságokat. Derék lovas és vadász, kitűnő céllövő volt, nyíllal és puskával egyaránt ügyesen bánt, s más testgyakorlatban is jeleskedett. Szerette a zenét, udvarába sok lengyel és olasz zenészt gyűjtött s maga is kitűnően pengette a lantot. Természettől vidám, kedves volt.”
Az első erdélyi uralkodófolyékonyan beszélt magyarul, olaszul, németül, latinul, lengyelül és románul, de egy kicsit tudott görögül, sőt, törökül is.
Tudatosan megtanulta az Erdélyben élő népek nyelvét, és a török követtel is igyekezett a saját anyanyelvén társalogni. Miután a drinápolyi békében rendezték az Oszmán és a Habsburg Birodalom helyzetét, hamarosan békével zárult 1570-ben Erdély és a Habsburg család ellentéte is. Speyerben lemondott János Zsigmond a királyi címről, és helyette Erdély és Partium fejedelme lett, valamint beleegyezett abba is, hogy amennyiben fiú örökös nélkül halna meg, a trón a Habsburgokra szálljon. A szerződéssel jogi értelemben is ténnyé vált az ország évtizedek óta fennálló széttagoltsága.
Az első erdélyi fejedelem uralkodása nem tartott hosszú ideig, ugyanis 1571-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt, jelentősen megnehezítve az erdélyi rendek helyzetét. János Zsigmonddal egy igen széles látókörű uralkodó veszett oda, hiszen azon kevés európai uralkodók egyike volt, akik már 16. században abszolválni tudták a reformációból fakadó problémák megoldását.
források wikipedia Arcanum Mandiner
