166 éve nem kell hegyet mászni! Születésnapos a Váralagút

A Váralagút ügyét 1837-ben felvető Novák Dániel a budai építési igazgatóság egyik építésze elkészített két tervet is a Várhegy alatti alagúthoz. Az egyikben a forgalom mindkét irányban, a másikban irányonként eltérő járatban közlekednek. Buda város térképrajzoló mérnöke, Baczó József 1841. október 27-én további terveket készített, de ezekkel sem foglalkoztak.

Borítóképen: Az alagút keleti bejárata a Duna felől, 1908-ban

Nem, ebben az esetben nem arról van szó, hogy valamilyen titkos helyet, vagy esetleg raktárnak való bunkert szerettek volna építeni, hanem éppen fordítva; egy sokkal nyitottabb, sokkal inkább egybetartozó város megteremtése volt a cél!

Erre más csak azért is jó lehetőség kínálkozott, mert 1842. augusztus 24-én József nádor lerakta a Lánchíd alapkövét, és az építkezés nagyban folyt, tudni lehetett, hogy hamarosan elkészül az összeköttetés, aminek viszont budai hídfőjével szemben ott magasodott a budai várhegy…

Ahogy megtörtént az alapkő-letétel, Gróf Széchenyi István azonnal – még 1842-ben! – felkarolta a Váralagút ügyét, és ezután konkrét kezdeményezések is születtek.

„A budai alagút részvényeire, mint előre gondolni lehető, igen gyorsan szaporodnak az aláírások, és méltán, mert ez mindenesetre igen nyereséges vállalat leend. A társaság tizet fog száztól fizetni tagjainak, a többi nyereséget pedig lökésítendi mindaddig, mig az egészet a részvényei beváltása után, a városnak átadnia lehetend ingyen használatul, mi, ha előbb nem, akkorra bizonyosan megtörténendik, midőn a lánczhid is a két város tulajdonává válandik, ’s mi nem kívánhatunk a közelgő uj évre szívós olvasóinknak mást, minthogy ezen örvendetes kettős eseményt velünk együtt legjobb egészségben ünnepelhessék meg” – Írja a Budapesti Hiradó 1845. december 18.-i száma.

A fenti hír után nem meglepő, hogy 1845 december elsején meg is alakult a Budapesti Tunnel (csatorna) Társaság, amelynek ő lett az elnöke, alelnöke Dessewffy Emil gróf. Érdekesség, hogy ekkor Széchenyi már nem „magánember”, hanem mint főhivatalnok, és az Országos Közlekedésügyi Bizottság elnöke.

Az 1848 – 1849-es forradalom és szabadságharc alatt háttérbe került az alagút építése…

Az alagút építésének ügyét a harcok vége után szinte azonnal, 1850-ben Ürményi József (1849-től császári biztos) vetette fel újra. Az építkezés azonban csak 1853-ban indulhatott meg. Február 10-én az építkezés elindult és Clark Ádám kitűzte az alagút irányát, melyet Ürményi József jelölt meg egy zászló letűzésével

„A budapesti alagút, mely megkezdésének ünnepélye tegnap ment véghez illő disz mellett; az építőmester Clark a lánczhíd oszlopzatán állva, onnan számitá ki a leendő tunnel közepét, mely pontra az alagút társulat elnöke Ürményi Józef , méltósága zászlót tűzött ki. E nagyszerű mű létrejöttével örökre egyesülve leend a két testvérváros, s azon régi jóslat, hogy az istenhegyi ormokon szétszórt több mint 500 épület rendes várossá alakuland, s Budapest külvárosainak egyikét képezendi, ez által is közeledik teljesüléséhez. Szerencse fel!” – írta a Délibáb – Nemzeti Színházi Lap 1853. január 23.-án.

Ezek még csak rajzok, azonban ekkor már egész közel volt az Alagút átadása. Erre még várni kellett, de egy vámengedélyi oklevél már azt mutatja, hogy igencsak készültek az átadásra.

Az oklevél április 15-én született, az Alagút átadása pedig rá pár napra – 1857. április 30.-án meg is történt!