1808-tól napjainkig: a Ludovika története – 1. rész: Törvény és gyűjtés
„… már egy 1808-ki országgyűlési határozat alapján, melyben az ország rendei kimondták,hogy a magyar ifjúság felsőbb katonai kiképzésére (az akkori körülmények erre ugyancsak indíthaták a nemzetet!) katonai akadémiát fognak közadakozásokból emeltetni.”
Borítóképen: A Ludoviceum épülete az 1850-es évek körül (forrás: Berza László (szerk.): Budapest Lexikon)
A Vasárnapi Ujság 1872-ben így írt a Ludoviceum rendeltetéséről. De milyen „akkori körülményeket említ a szerző? Nos, nyilván a Napóleoni háborúkra gondolt, hiszen…
„Hazánk ebben az időszakban csupán egyszer volt konkrét harccselekmények színhelye, az 1809-es győri csata közismertnek számít. Ugyanakkor a Habsburg Birodalom részeként több ezer fiatal férfi áldozta életét a franciák császára ellen vívott háborúban.
A magyar országgyűlés rendszeresen – politikai alkuk után – megszavazott kisebb-nagyobb pénzbeli és személyi hozzájárulást a háborús küzdelemhez, melyet újoncmegajánlásként szoktunk emlegetni. Mivel tizenöt esztendőn át szinte folyamatosan háború volt, vagy készültek a következő esztendő hadjáratára, a diéták napirendjén mindig szerepelt ez a pont, s meg is ajánlottak valamennyi katonát, a korszakban többször meghirdetett nemesi felkelésről nem is beszélve.”
forrás: ujkor.hu
A Ludovika rendeltetése tehát az volt, hogy a hadköteles kort még el nem ért (14–17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezze ki, illetve a ténylegesen szolgáló honvédtiszteknek teremtett lehetőséget a hadtudományok terén felsőfokú tanulmányok végzésére.
E kétféle rendeltetésnek megfelelően a Ludovikában kétféle oktatás zajlott: a tisztképzés és a felsőfokú képzés.
Az intézmény 1836-ban elkészült monumentális főépülete Budapest VIII. kerületében, a Ludovika téren áll, Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban. Az intézmény hivatalos neve Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia lett a későbbiekben (latinosan: Ludoviceum). A mintát a Theresianum Katonai Akadémia, más néven Bécsújhelyi Katonai Akadémia adta.
Azzal együtt, hogy a minta osztrák volt, a Ludoviceumot csak 1897-ben egyenrangúsították a Theresianummal, mert az akadémiai címet és annak megfelelő szintű oktatást csak ekkor vezették be báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején.
Érdekességként említjük, hogy az intézmény nevét Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királynéról, I. Ferenc király harmadik feleségéről nyerte, aki koronázási tiszteletdíjából 50 000 forintot ajánlott föl építésére, azonban akár magyar történelmi vonatkozást is rá lehetne erőltetni a névválasztásra, ugyanis Nagy Lajos – akinek uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését, ezáltal Magyarország nemzetközi szinten is az egyik legfejlettebb európai királysággá vált! – nevének latinosított alakja Ludovik, és a horvát alattvalók ezen a néven is ismerték (a lengyelek a Ludwik alakot használták).
Ez azért lehet érdekes, mert a Ludoviceum szóból nem derül ki, hogy a női név Ludovika, vagy a féfinév, a Ludovik az alapja.
De ez csak játék a nevekkel, nincs történelmi alapja. A tény az, hogy az alapításhoz a Habsburg-Lotaringiai-házból származó osztrák uralkodó I. Ferenc felesége a névadó.
Bár a Ludoviceum létrehozásáról már 1808-ban döntöttek, a dolgok mégsem haladtak gyorsan… Ennek sok oka volt: egyrészt Bécs nem feltétlenül szeretett volna konkurenciát a Theresianumnak, másrészt az 1808-as VII. törvénycikk kimondta, hogy a képzés „kizárólag magyar ifjak” számára szolgál, ami egyet jelentett azzal, hogy az egyébként is rebellis magyarok magasabb szintre jutnak a hadtudományokban – és mindezt nemzeti alapon!
Másrészt pedig természetesen anyagi okok is voltak: az állami költségvetésben nem igazán volt az intézmény fizikai valójában történő felállítására pénz, így adománygyűjtést kellett szervezni. Pest 50.000, Buda 8.000 forint adománnyal élt, de a közadakozás adta ki a legnagyobb hányadot, példának okáért Buttler János gróf alapítványa – róla mintázta Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényét, hiszen nem a házastársi hűség mintaképe volt… – 126.000 forintot adományozott.
Ha csupán a pénzösszegeket nézzük, akkor az intézmény neve Buttler János után akár Joanniánum is lehetett volna…
De, mint tudjuk, nem a pénz összege volt a meghatározó, hanem az, hogy a Habsburg-Lotaringiai-ház estei ágából származó osztrák királyné legyen a névadó: ez Bécsnek ebben a formában megfelelt, és a névadással voltaképpen a magyar fél is elégedett volt, mert pontosan tudták az akkori főrendek, hogy egyik oldalról bizony kedvébe kell járni Bécsnek, a másik oldalról meg a magyar főrendek között szép számmal volt császárhű elem is.
Honnan tudjuk az összegeket? Nos, az 1812. évi II. törvénycikk vármegyei, illetve Horvát- és Szlavonország szerinti bontásban név szerint felsorolja, ki és milyen mértékű önkéntes felajánlásokat tettek.
De a történet nem ilyen egyszerű… Amíg aztán tényleg akadémiai oktatás indul, elteleik még “pár” év, és megannyi akadályt le kell küzdeni…
Ez már a következő rész tartalma:
