1808-tól napjainkig: a Ludovika története – 2. rész: Építés és a magyar nyelv
Ott tartottunk tehát, hogy összegyűlt a megfelelő összeg az akadémia megépítésére, de itt a történetnek még koránt sincs vége, sőt, igazság szerint még csak most haladunk a kezdetek felé.
Borítóképen: A Ludovika egy reformkori metszeten (forrás: Magyar Krónika – 2014.)
És itt jön egy ma már igen furcsának ható, de igaz eleme a történetnek! Bár az 1832-36-os országgyűlésre az alsótábla követeinek többsége reformpárti követutasítással érkezett, és a fő téma az úrbériség és a közteherviselés ügye volt, valamint ezen az országgyűlésen született törvény arról, hogy a törvények hivatalos nyelve a magyar legyen, vasútvonalak építését segítő kedvezményekről, valamint egy Buda és Pest közötti állandó Duna-híd építéséről is, itt határozták el a Nemzeti Múzeum építését is, a Bécshez inkább hű felsőtábla nem engedte meg, hogy a Ludoviceumban az oktatás nyelve a magyar legyen!
Akkoriban – és később is – ezt egyfajta nemzetárulásnak tekintették, de meg kell jegyezni, hogy a közös katonai nyelv bizony igen fontos volt!
Az előző rész:
Igen ám, de itt nem pontosan erről volt szó… A közös katonai nyelv elsajátítása érthető, ha arra gondolunk, hogy az akkori gyakorlatnak megfelelően az országgyűlés megajánlott katonák osztrák vezetés alatt vettek részt a legkülönbözőbb Habsburg háborúkban, Az egyszerű bakáknak elég volt pát tíz vezényszó ismerete, da a magasabban képzett magyar katonáknak bizony nem ártott, ha bírták a német nyelvet.
De itt nem a közös katonai nyelv elsajátítását ösztönözték, hanem kifejezetten a magyar nyelv ellen léptek fel, amire az a tény is rámutat, hogy az oktatás másik nyelve a latin volt…
Egy konkrét eseten keresztül mutatjuk be a megajánlás működését. Az országgyűlés által felajánlott létszámot „szétdobták” a vármegyék és kisebb igazgatási egységek között, majd jöttek az összeírók, akik azt mérték fel, hogy mennyi hadrafogható férfi van az egyes területeken.
„… a nemzetiségek egyenjogúságának aegisze alatt eljáró összeirók a fönemlitett ötvenhat magyar házlakó közöl egy szép számot lefoglaltak mindenféle nem-magyar nemzetiségek rovatára, maga a magyar nevű, magyar érzelmű háziúr is csak bajosan menekülvén a germanizálásszerencséjétől, mivel a német nyelvet folyóbban beszéli a magyarnál.”
forrás: Magyar Hirlap, 1850
Igen, egyrészt nem volt ritka, hogy a bécsi udvar germanizálási gyakorlatai miatt olyanok is jobban beszéltek németül, mint magyarul, holott magyarnak vallották magukat, és az is jellemző volt, hogy a magyarság számát – nem csak a németség, hanem minden más, jellemzően a szlávok arányának a valósnál nagyobb mértékűnek feltüntetve! – igyekeztek alacsonyabbnak láttatni, mint ahogy az a valóságban volt.
Bécs elve az volt ugyanis – a Szabadságharc előtt és utána is! -, hogy a germanizációval megtörhetők a magyarok!
Azt most nem taglaljuk, hogy végül hova vezetett ezen tevékenységük, hiszen mindenki pontosan tudja, de most nézzük a Ludoviceum történetét, hiszen még ott sem tartunk, hogy letették az alapkövet. Mert bizony Bécs az összegyűjtött pénzt mindig másra akarta költeni, de katonai akadémiára semmiképpen…
Sőt! Az évek során József nádor többször megpróbálta beindítani az akadémia működését, de az adományok a pénz devalvációja következtében elfolytak, úgyhogy 1825–1827-ben újra fel kellett tölteni a pénzalapokat.
De közben azért történt egy és más! Bár eddig nem esett szó róla, de Magyarországon már korábban is volt katonai oktatás: az 1767 és 1784 között fennálló tanintézet a váci Theresianum, amelyet a bécsi Collegium Theresianum mintájára hoztak létre, és a nemesi ifjak oktatását szolgálta.
Az intézmény Mária Terézia királynő 1767-es rendelete nyomán nyithatta meg kapuit, sőt, később – 1777-ben – új épületbe is költözhetett! Az az épület a Dunaparton állt – és áll ma is!
Igen, ma is létezik az épület, bár II. József császár és király 1784. szeptember 20.-i rendelete nyomán a tanintézet működése megszűnt. A már 1808-as törvény valójában azt célozta, hogy itt létesüljön a Ludoviceanum, de a Tehresianum épülete nem volt alkalmas akadémiai célokra még úgy sem, hogy Kámánházy László váci püspök az akadémiának ajándékozott egy nyolcholdnyi telket, hogy az akadémia, a kiszolgáló épületek és a gyakorlótér megfelelő területen helyezkedjen el!
„A Ludovika katonai akadémia haladéktalan fölállitásáról” szóló 1827. évi XVII. törvénycikk rendelkezett a Theresianum váci épületének jó pénzügyi kondíciókkal történő eladásáról és a magyar katonai akadémiának Pesten való felállításáról! A törvénycikkben az is olvasható, hogy „Ő szent felsége kegyelmesen meghallgatván, ugyancsak Ő felségének jóságos beleegyezésével” született meg a katonai akadémia felállítását célzó jogi előfeltétel.
De ez ne tévesszen meg senkit! Míg az 1832-36-os országgyűlés csupán nem engedte meg a magyar nyelvű oktatást, ekkor már kifejezett tiltás volt a magyar nyelv ilyetén alkalmazására!
Miután 1825–1827-ben újra nekifogtak feltölteni a Ludoviceum építésére szánt alapot, 500.000 forintot sikerült összegyűjteni. Ezt aztán később 10.000, majd 126.000 forinttal (tehát összesen 136.000 forinttal!) egészítette ki gróf Buttler János.
A váci ingatlant 1829-ben bérbe adták, ezzel véget ért a váci Ludoviceum korszaka. Az eladásból származó pénzből, valamint az akadémia céljaira addig befolyt adományokból megvásárolták az Orczy-családtól a Pesten lévő, 65.815 négyszögöl területű Orczy-kertet. Ha már említettük hozzájárulásokat, akkor az Orczyakat sem illik kihagyni, mert a források egy része szerint igen olcsón adták el az akadémia céljaira az Orczy-kertet.
A Ludovika Akadémia létesítése azonban itt is nehézségbe ütközött, mert a telek több helyen kiegészítésre szorult. Az Orczy-kert és az Üllői út között fekvő 10.506 négyszögölnyi területet Pest szabad királyi város végül 1829-ben átengedte az akadémiának, a telek további kiegészítésére pedig Festetics Antal kamarás is átengedte a kertjét.Az építési munkálatok Pollack Mihály, a kor nagyhírű építészének vezetésével indultak meg, a folyamatos pénzhiányt újabb és újabb alapítványokkal pótolták.
A pesti Orczy-kertben a katonai iskola épületének alapkőletételére 1830. június 28-án került sor, és 1836-ra elkészült a Ludovika Akadémia végleges épülete is.
És aki azt gondolja, hogy ezzel aztám már tényleg mindenegyenesbe került, az nagyot téved… A java még csak ezután következett!
Ami a következő részben olvasható:
