1808-tól napjainkig: a Ludovika története – 3. rész: Ő szent felsége…
Igaz ugyan, hogy hat évig dolgoztak az építésen, és nyilván sok problémával kellett szembenézni, de azért 1836-ra mégis elkészült az akadémiának helyet adó intézményi épület. Ez szép eredmény, de a helyzet tovább bonyolódott…
Borítóképen:A Ludoviceum 1872-ben (forrás: Vasárnapi Ujság)
Ekkor tehát elindult a képzés? Nos, nem… A tisztképzés megkezdésének ezt követő fő akadálya a magyar, mint oktatási nyelv tilalma volt. A magyar rendek azt követelték, hogy a tanárok magyarul tanítsanak az akadémián, azaz a tisztképzés magyar nyelvű legyen. E kérdés feletti vita évről évre elodázta az intézet megnyitását.
Az udvarnak, a császári kormányzatnak és az Udvari Haditanácsnak mindig sikerült akadályt gördítenie a pesti Ludoviceum működésének megkezdése elé.
Ennyit arról, hogy mit jelentett akkoriban „Ő szent felsége kegyelmesen meghallgatván, ugyancsak Ő felségének jóságos beleegyezésével” kifejezés. Igen, egészen pontosan semmit nem jelentett. A patthelyzet okán az épület évekig üresen állt, kivéve azt a rövid időszakot, amikor az 1838-as árvíz után ide menekítettek árvízkárosultakat. Ide menekítették a Nemzeti Múzeum nagy értékű gyűjteményét is.
Amikor felépült a Nemzeti Múzeum, újra kihasználatlanul maradt az épület.
A Pesti Hírlap 1843. augusztus 3-i számában Kossuth Lajos a következőket írta: „35 év mult el; és a Ludovicea megnyitva még sincs! És talán új 35 év mulhat el, s a Ludovicea megnyitva még sem leszen; ha a mult két országgyülés tanusítása szerint csak egy oly elvnek feláldozásával nyittathatnék meg, mely ezerszerte becsesebb, mint az intézet, melynek falai Pest városa délkeleti részén őrt állni látszanak, hogy a főváros az üllői-út homlokából ki ne szaladjon.”
Ugyanebben a számban, a „Polytechnicumot!” című vezércikkében azt javasolta, hogy a jórészt üresen álló épületet átmenetileg a magyar mérnökképzés céljára hasznosítsák: „…ne hagyjuk a Ludoviceát ridegen, haszonvétlenül vesztegelni, hanem addig is, míg a katonai intézetek létesítésének órája ütne, használjuk azt a nemzet legsürgetőbb szükségei egyikének fedezésére, s alakítsuk át Polytechnicum intézetté!! ”
1848 hozta meg a fordulatot: a katonai oktatás megszervezését az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején kezdték meg a Ludovikán. 1849. január 7-én történt meg a Magyar Hadi Főtanoda ünnepélyes megnyitása.
A magyar tisztképzés intézményének újraindítására két évtized múlva, a dualizmus idején került sor. A magyar tisztképzés megindításának politikai feltételeit az 1867 után a kiegyezéssel helyreállított alkotmányosság, a magyar honvédség, annak magyar minisztériuma teremtette meg. Az új magyar királyi honvédség jól képzett magyar tisztikart kívánt.
Így keltette új életre a lehetőség és a szükség találkozása a Ludovika Akadémiát, amely 1872 novemberében végre megnyitotta kapuit a jövő magyar tisztjei előtt.
Az 1872. évi XVI. törvénycikk első paragrafusa elrendelte a magyar királyi honvédségi akadémia, a Ludovika felállítását: „Az 1808. évi VII. és 1827-dik évi XVII. törvénycikkek értelmében Pesten fölállittatni rendelt magyar katonai intézet »mint magyar királyi honvédségi akadémia állittatik föl, és Ludovika Akadémia nevet fog viselni.«”
Ezzel végre megvalósult a magyar nemzetnek az a régen óhajtott vágya, hogy a magyar ifjakat a magyar honvédség számára, magyar nyelven képezzék tisztekké.
Gondoljunk bele, majd’ hét évtized telt el azóta, hogy a Ludovika Akadémia indulását 1809 október 1.-re tervezták az előző évben! Ebben a majd’ 70 évben pedig volt minden: a Napóleoni háborúk, a reformkor, a Szabadságharc, Haynau rémuralma, majd Bach-korszak. Igen, jól megkülönböztethető korszakok váltották egymás, csak egy nem változott:
A „Ő szent felsége kegyelmesen meghallgatván, ugyancsak Ő felségének jóságos beleegyezésével” jellegű mondatok hazugsága…
Talán nem mondunk újat azzal, hogy a kiegyezés nem a bécsi udvar nagyvonalúságát mutatja, hanem azt, hogy a Habsburgok viselte háborúk a csőd szélére sodorták Ausztriát! És ha már megtörtént a kiegyezés, akkor a Ludovika is elindulhatott, de… Ehhez azért kellett még a kiegyezéstől számítva öt év, amikor az 1872. évi XVI. törvénycikk „a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia felállitásáról végre rendezte a kérdést.
Az első paragrafus az intézmény nevét, és annak helyét határozta meg, a második paragrafus pedig feladatait:
„Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önkényt jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitünő honvédtiszteknek alkalom nyujtassék, a hadtudományoknak a magasabb fokozatu szolgálattételnél igényelt ágaiban magukat tovább képezhetni.
Ehhez képest ezen akadémiában kettős tanfolyam rendszeresittetik, u. m.:
- tisztképző tanfolyam, és
- felsőbb tiszti tanfolyam.”
Kiegyezés ide, kiegyezés oda, az akadémia – ami általános értelmében főiskolai jellegű felsőbb szakiskolát jelentett – vezetőit a honvédelmi miniszter meghallgatása után és ellenjegyzése mellett, az uralkodó nevezte ki.
Ez nem kontroll-mánia volt, hanem még mindig a már korábbról is ismert hatalomgyakorlási technika – csak kissé finomabb formában.
Az ugyanis könnyen előfordulhatott, hogy az uralkodó egész egyszerűen nem nevezi ki a honvédelmi miniszter által meghallgatott és javasolt igazgatót és aligazgatót, ha személyük nem szolgálta Bécs érdekeit… És ez nem csak a két vezetőre volt igaz, hanem a tanárokként foglalkoztatott törzstisztekre és még polgári tanárokra is! Magyarul:
Az uralkodó arra törekedett, hogy olyan vezetői és oktatói réteg kerüljön az akadémiára, ami nem csak Magyarország irányába, hanem az uralkodó személye irányába is elkötelezett.
De ekkor már nem lehetett feltartóztatni, amire oly sok éve várt Magyarország. A további működésről a következő részben olvashatók a részletek:
