1808-tól napjainkig: a Ludovika története – 4. rész: A kiegyezéstől a századfordulóig
Bécsnek az lett volna az ideális, ha csakis és kizárólag az uralkodó irányába lettek volna elkötelezettek a fent említett személyek, és még a megalázástól sem feledkeztek meg, ugyanis a „a kezelő és szolgaszemélyzet” kinevezését meghagyták a honvédelmi miniszternek.
Borítóképen: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épülete, a felvétel 1890 után készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.098)
És persze a költségek: azt „természetesen” a magyar honvédelmi miniszter kasszáját terhelte, és a pénzügyi helyzetről éves szinten beszámolni tartozott az országgyűlésnek.
Az előző rész:
És milyen tantárgyak voltak? Mert bizony ez igen fontos kérdés! És lám, meg lehetett oldani a magasabb képzettségű katonai pályát választók nyelvi képzését… Nos, a tantárgyak:
- Katonai tantárgyak: hadseregszervezet, harcászat, tértan és térábrázolás, fegyvertan, harctéri és állandó erődítészet.
- Általános műveltségre vonatkozó tantárgyak: nyelvismeret és fogalmazás magyar nyelven, ennyiségtan, gyakorlati mértan, földrajz, történelem, természettudományok, természet-, vegy- és erőműtan.
- Nyelvismeret: német és horvát nyelv.
- Testgyakorlatok: fegyvergyakorlat, céllövés, tornászat, vívás, úszás.
- A lovas hadapródok számára: lovak külseje, betegségei, lovak vasalása, ápolása, továbbá a lovaglás.
A felsőbb tiszti tanfolyam tantárgyai a következők voltak: hadseregszervezés, harcászat, hadászat, hadi földleírás, tereptan, tereprajz és terepmegbírálás, fegyvertan, erődítéstan, segédtiszti és vezérkari szolgálat, hadtörvénykezés, valamint a hadviselésnél érintett nemzetközi jogok és viszonyok, jogtudomány, francia vagy horvát nyelv.
Az első év tapasztalatai alapján átszervezték a képzést az akadémián, és az 1873/1874-es tanévtől kezdődően már előkészítő, általános tisztképző és tiszti tanfolyam kezdte meg működését.
Danczer Alfons (szerk.): A mi hadseregünk. Az Osztrák-Magyar Monarchia népei fegyverben és zászlók alatt)
Az alaptanfolyamok mellett időlegesen más egyéb tanfolyamokat is tartottak. Ilyen volt például a törzstiszti és az 1877/78-as tanévben indított táboricsendőr-tanfolyam.
A Ludovika Akadémián aztán tíz évig folyt ilyen rendszerű képzés, illetve továbbképzés. A Ludovika olyan tisztképző intézetként működött, ahol a katonai szolgálat legalapvetőbb követelményeinek kiművelése volt a cél. Jól látható, hogy alapos képzést kaptak az oktatásban résztvevők, és azt is látni kell, hogy nem csak a katonai képességekre összpontosítottak, hanem széleskörű tudás átadására törekedtek.
Az 1883. évi XXXIV. törvénycikk módosította és átalakította a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia szervezetét, amellyel nagy lépéssel haladt előre a tisztképzés ügye.
A törvénycikk első paragrafusa módosította a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia képzési rendszerét: „Ezen akadémiában ezentul hármas tanfolyam rendszeresittetik; jelesen:
- tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam;
- szabadságolt állománybeli tisztképző tanfolyam;
- felsőbb tiszti tanfolyam.”
A megfogalmazásban ismét tanfolyam kifejezés szerepel ugyan, de az a) pontban említett tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam valójában egy négy évfolyamos iskola volt, amelyre évenként hatvan, a hadköteles kort még el nem ért, 14–16 éves növendéket vettek fel. Ezzel az átszervezéssel a Ludovika Akadémia lényegében középfokú katonai nevelőintézetté alakult, ami a korabeli császári királyi hadapródiskoláknak felelt meg.
Ezzel együtt komoly különbséget jelentett más hadapródiskolákhoz képest, hogy különös gondot fordítottak a növendékek általános emberi nevelésére.
A tanulók olyan erkölcsi, magatartásbeli és viselkedési normák szerint éltek az akadémián, amelyek megtartásával a katonatiszti pálya rangját a korábbiakhoz képest magasabbra emelték. De még itt is szelektáltak! A negyedik évfolyam végeztével ünnepélyes keretek között avatták fel a növendékeket. A két legjobb tanulót az uralkodó hadnaggyá, a „jeles” és „igen jó” eredménnyel végzőket a honvédelmi miniszter hadapród-tiszthelyettessé és hadapróddá, a „jó” eredményt elérőket a honvéd Főparancsnokság címzetes őrmesterekké, az „elégségeseket” címzetes tizedesekké léptette elő.
A felsőbb tiszti tanfolyam képzési köre a törvény szerint nem változott. Erről így szólt a negyedik paragrafus:
„A felsőbb tiszti tanfolyam jövőre is azon czélból tartatik fenn, hogy a szolgálatban álló honvédtisztek, a hadi tudományoknak a magasabb fokozatu szolgálattételnél igényelt áraiban, magukat tovább képezhessék.”
Az akadémia oktatási rendszerének átszervezése miatt az épület már szűknek bizonyult a tényleges és tartalékos tisztek képzéséhez, illetve egyéb tanfolyam befogadásához. Tantermekre, hálótermekre, étkezdére, társalgóra, zene- és táncoktatásra alkalmas termekre, rajzteremre, torna- és vívóteremre, gyengélkedőre, raktárakra, szertárakra, fürdőre, a tanári és kiszolgáló állomány számára pedig tanári szobákra, irodákra volt szükség. Létfontosságúvá vált egy új épület felépítése, amely az 1886/1887-es tanévre készült el.
Ezt követően a régi épületben a tényleges tisztjelöltek képzése folyt, az újban pedig a többi tanfolyam működött.
Azzal együtt, hogy a törvény úgy rendelkezett, hogy a képzésben résztvevők a honvédséghez kerülnek, minden évben volt két-három fő, akiket közös haderőhöz irányítottak. Ez nem változott akkor sem, amikor az Az 1890. évi XXIII. törvénycikk újra átalakította az akadémia működését. A 3. paragrafus mutatja a változást:
„Ezen rendeltetéshez képest a m. kir. honvédségi Ludovika-akadémiában két tanfolyam rendszeresittetik; jelesen:
- tisztképző tanfolyam és
- felsőbb tiszti tanfolyam.”
A törvény megszüntette a szabadságolt állományú tiszti tanfolyamot, csak a tisztképző tanfolyamot és a felsőbb tiszti tanfolyamot tartotta fenn.
1895. szeptember 1-jétől Csesznák Benő ezredes vette át az intézet vezetését. Megszüntette az évfolyam szerinti századrendszert, ehelyett három gyalogszázadot és egy lovasszakaszt alkottak a növendékek vegyesen, arányosan. A századokat egyegy hálóteremben helyezték el, együtt étkeztek, és a tanórán kívüli foglalkozásokon is együtt vettek részt. A tanórákat azonban továbbra is évfolyamonként, külön-külön tartották.
Igen magas szintű képzés folyt, de akadtak mennyiségi gondok… A honvédség erőteljes fejlődése mellett a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyama nem volt képes a honvédség tiszti szükségletét fedezni. A honvéd tisztképzést új alapokra kellett fektetni a honvédség fejlődésének biztosítása és a tiszthiány megszüntetése érdekében.
A Ludovika igazi akadémiává – a szónak abban az értelmében, hogy főiskolai jellegű felsőbb szakiskolává lett – az 1897. évi XXIII. törvénycikk szentesítése után vált. Ez a törvény az egész honvédtisztképzést új alapokra helyezte.
A 1897. évi XXIII. törvénycikk a honvéd nevelő- és képzőintézetekről rendelkezett: a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia mellett Sopronban egy honvéd főreáliskolát, Pécsett és Nagyváradon pedig egy-egy honvéd hadapródiskolát állított fel. Megszüntette a tisztképző tanfolyamot, és a Ludovika Akadémiát – a bécsújhelyi császári és királyi Mária Terézia Akadémia mintájára – átszervezte.
A hadapródiskolák tantervét úgy módosították és állították össze, hogy az a szakképzés mellett annyi általános műveltséget nyújtson, hogy képesítse és ösztönözze a hadapródiskolák harmadik évfolyamából a katonai akadémiára történő átlépést. A törvény kimondta, hogy azok az ifjak, akik ezekben a honvéd képző- és nevelőintézetekben végeznek, kívánságuk szerint a közös hadsereghez is beléphetnek:
„A honvédnevelő- és képző-intézetekből kilépő tisztek és hadapródok közül azonban azok, kik arra önként jelentkeznek és a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a honvédség és a közös hadsereg tiszti állományviszonyainak mérvéhez képest, a közös hadseregbe is beoszthatók.”
1898 őszén szerény ünnepségen nyitotta meg kapuit az átszervezett Ludovika, amely ebben a rendszerben működött az 1920-as évek elejéig.
Három évfolyamban, száz-száz hallgatóval folyt az oktatás. Az évfolyamok akadémikusszázadot alkottak, és három századból állt össze az akadémikus-zászlóalj. Az intézet élén parancsnok állt. A tanulókat 1903-ig növendék, ettől kezdve akadémikus megszólítás illette meg.
A történet ezen része a következő rész tartalma:
