1808-tól napjainkig: a Ludovika története – 5. rész: Két háború, és ami utánuk jött…
Az új kezdet idején gyalogsági és lovassági képzés volt csupán, de 1912-ben elindult a tüzértiszti képzés, évente negyven tüzérhallgatóval. Az első tüzérhadnagyokat 1914. október 15-én avatták fel. 1918-ban megkezdődött a műszaki tisztek képzése is.
Borítóképen: I. világháborús emlékmű a Ludovikánál és a Ludovika komplexum főépületének nyugati homlokzata (forrás: wikimedia / Globetrotter 19, CC BY-SA 3.0)
Az 1914-ben kirobbant világháború teljesen kiforgatta rendes kerékvágásából az akadémiai életet. Egyre jobban rövidült a képzési idő, mígnem az idő előtti felavatások miatt 1916-ra szinte kiürült az akadémia.
Az előző rész:
1919-ben a ludovikás ifjúság fellépett a Tanácsköztársaság ellen, azonban ebbéli tevékenységüket a vörösök a Ludovika bevételével vérbe fojtották.
1919 augusztusában, egy vesztett háború és két forradalom után teljesen szétzilált állapotából kellett újjáéleszteni az akadémiát. A nagy hagyományokkal rendelkező Ludovika Akadémia a trianoni békeszerződés után teljesen más helyzetben folytathatta a tisztképzést a békediktátum katonai határozatai miatt. Talán a legfontosabb kitétel ez volt:
„A magyar hadsereg katonai erőinek összessége nem haladhatja meg a 35.000 főt, beleértve a tiszteket és a pótkeretek csapatait is.”
Ebben a helyzetben a tiszti iskola kibocsátott hallgatóival csak az engedélyezett tiszti állományban (1.750 fő) beállott csökkenéseket lehetett pótolni. A pótlást pedig csak egy, erre a célra engedélyezett intézményből lehetett megvalósítani, ez pedig a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia lett.
A Ludovikán az oktatás 1920. szeptember 27-én indult meg újra. Belitska Sándor honvédelmi miniszter 1921 késő nyarán terjesztette a nemzetgyűlés elé a tisztképzéssel kapcsolatos új törvénytervezetet. A nemzetgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot, amely az 1922. évi X. törvénycikkben emelkedett törvényerőre.
A törvénycikk egységes rendszerbe a katonatisztképzést az 1920 utáni Magyarországon. A háborúban vesztes ország számára katonai korlátozásokat írtak elő, a Ludovika Akadémián kívüli katonai tisztképző intézeteket is meg kellett szüntetni. A törvény a magyar tisztképzést először helyezte nemzeti alapokra, és ez alkalommal foglalták először törvénybe, hogy a Ludovika „főiskola”.
A Ludovikán végzett tiszteket augusztus 20-án, Szent István király napján avatták fel. Új elemként jelentkezett a húszéves szolgálati kötelezettség vállalása, amelyről a törvény ötödik paragrafusa rendelkezett.
A Ludovika ekkor a következő szervezetekre tagozódott: törzs, akadémikus-zászlóalj, akadémikus műszaki század, tüzércsoport, gyalogos- és lovaskülönítmény. Az 1925/1926-os tanévtől kezdődően a Ludovika önálló híradó („H”) tanulmányi csoporttal bővült. A műszaki század 1927-től műszaki csoporttá alakult át.
1930-ban jelentős változás következett be a Ludovika tanulmányi tagozódásában. A tanulmányi csoportokat megszüntették, helyette a fegyver- és csapatnemeket három szakcsoportba osztották be:
- I. szakcsoport: gyalogság, lovasság, vonat- és gépkocsizócsapat,
- II. szakcsoport: tüzérségi és híradócsapat,
- III. szakcsoport: műszaki csapat.
Miután 1931-ben a pécsi Zrínyi Miklós Akadémiát megszüntették, az 1931/32-es tanévre helyszűke miatt a honvédelmi miniszter elrendelte a Ludovika Akadémia I. és II. tanulmányi főcsoport felállítását. A két tanulmányi főcsoport létrehozásával szétvált a gyalogos és a műszaki képzés. A repülő, a műszaki, a híradó és folyamőr tisztképzés kivált a Ludovika keretéből, és II. tanulmányi főcsoportként kezdte meg működését októberben, az egykori császári és királyi gyalogsági hadapródiskola épületében, a Hűvösvölgyben.
A Ludovikán az I. tanulmányi főcsoporton belül a gyalogsági, a lovassági és tüzérhallgatók képzése maradt.
Az 1939/1940-es tanévtől kezdődően a honvéd hivatásos tisztképzés három katonai főiskolán folyt:
- A magyar királyi honvéd Ludovika Akadémián a gyalogság, lovasság és tüzérség,
- a magyar királyi honvéd „Horthy Miklós” Repülő Akadémián a légierő,
- a magyar királyi honvéd „Bolyai János” Műszaki Akadémián a műszaki vonatkozású fegyvernemek és csapatnemek.
1943–1944 között a háború miatt az oktatás két évre redukálódott, 1944-ben pedig tizennégy hónapos képzést kaptak a hallgatók. Ez év őszén az akadémiát Körmendre helyezték át, 1945-ben pedig megszűntették magyarországi működését. Részeit Németországba telepítették és ott folytatták a hadi kiképzést.
Végül, 1945. április 25-én az akadémia tisztjeinek és hallgatóinak többsége amerikai hadifogságba került, a tiszteket pedig hadifogolytáborba küldték.
1945 után a Ludovika fedett lovardájában az Alfa Mozi üzemelt, amely 1992-ben leégett. A főépületet évtizedeken át az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban…
(forrás: Fortepan / Faragó György)
1994-ben Mádl Ferenc – mint művelődési és közoktatási miniszter – javaslatára kormányhatározat született arról, hogy az 1802-ben alapított, de mindaddig szétszórt telephelyeken működő Magyar Természettudományi Múzeum kiállítását, gyűjteményeit és kutatólaboratóriumait a Ludovika épület-együttesében helyezzék el.
2009. május 15-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem – mint a valamikori Ludovika Akadémia jogutódja – a magyar katonai felsőoktatás utolsó, számos intézményből összegyúrt felsőoktatási intézménye 100 napos ünnepségét hagyományteremtő célzattal az Orczy-kertben a valamikori Ludovika Akadémia előtt tartotta meg. A rendezvényen a ZMNE hallgatói századainak menetdal versenye mellett számos programban vehettek részt Józsefváros polgárai. A Ludovika főépületében 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működik.
Nos, eddig a történet, ami 1808-ban kezdődött, és korántsem ért véget, sőt az előzményekből kiindulva akár még komoly fordulatok is következhetnek.
