1841. január 2.: Elindul a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap

„Most, midőn e lapokat megnyitom, örömmel van szerencsém értesíthetni a’ tisztelt közönséget, hogy semmit el nem mulasztottam, mi által a’ lap érdekességét emeljem, és szives szándékomat, a’ közkívánatnak megfelelni, tettleg bizonyítsam. Úgy vélem, e’ szándékomnak fényesb tanúságát nem adhatom, mint az által, hogy a’ szerkesztés vezérlésére Kossuth Lajos urat kértem meg, kit ezennel a’ t. közönségnél, mint e’ lapok szerkesztőjét, bemutatni hazafuji szíves örömemre szolgál” – írja Landerer Lajos a Pesti Hírlap első számában.

Borítóképen: A Pesti Hírlap első félévét tartalmazó, lefűzött lapok borítója

Az 1830-as években a bécsi kormányzat még nem engedélyezte a hírlapok kiadását, de az 1840-es években a cenzúraviszonyok enyhülésével és Bécs kompromisszumok felé való nyitásával már megjelenhetett a politikai sajtó Magyarországon.

A Rajzolatok a Társasélet és Divatvilágból című divatlapot Munkácsy János 1840-ben átalakította Sürgöny címmel kormánypárti lappá. Ennek a lapengedélyét vette meg Landerer Lajos 1840 végén, amikor egy antiliberális lapot szándékozott elindítani.

A szerkesztő mégis az éppen politikai fogságából szabaduló Kossuth lett, mivel Metternich azt remélte, ezzel megnyerheti saját érdekének, vagy legalább a cenzúra keretei közé szoríthatja tevékenységét. Landerer megígérte, ha Kossuth a kormánynak kellemetlenné válik, eltávolítja.

Metternich számítása nem jött be… ugyanakkor elindult egy lap, ami egészen 1949-es beszüntetéséig (csak 1866-ban a Pesti Hetilap melléklete, majd 1878/79-től jelenhetett meg ilyen címmel önálló lap…) megjelent, és összesen 332 lapszámot élt meg.

Bár nem derül ki teljes bizonyossággal, de véleményünk szerint a lap első számának címlapján Kossuth ír arról, hogy mi a lap célja, mit tekint elsődleges feladatának, egy pillanatnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy a nemzet javára kíván cselekedni.

Midőn a’ tulajdonos kiadó üzeme’ nyilatkozása következtében szerkesztéshez fogunk, olly meggyőződésből teszszük azt, hogy a’ napnak tömérdek szükségei között alig van egyegy sürgetőbb, mint olly időszaki lap, melly a’ nemzet életének hű tükre legyen közzé , nemzetivé tegye öröm ’s bánatnak, hűség’s törvényességnek, bajnak’s hiánynak minden érzetét, mellyet a’ nemzet szivében egy hangrezgésre találni köz, magas és szent érdekek jogosítanak, és szabad tért nyisson az észnek, értelemnek, jóakaratnak, hogy szűkkeblüséget , mint elbizakodást egyaránt kerülve, vak előszeretet, vak elögyülölség nélkül, higgadt kebellel ’s ama’ mérséklettel és Hiedelemmel, melly a’ jó szándék és igazság bélyege , megvitassák és előkészítsék a’ napnak nagy kérdéseit, mikben a’ honnak jövendője rejtezik.

Így az első, nem éppen rövid mondat, ami tulajdonképpen egyfajta programadó nyilatkozatnak tekinthető. Az, hogy később Széchenyivel nem feltétlen – sőt, ez talán még talán enyhe megfogalmazás is… – nem egyezett a véleményük a „honnak jövendője” kérdésében, más lapra tartozik, de a lap fontos szerepet játszott a ’48-as Szabadságharchoz vezető eseményekben.   

És hogyan zárul Kossuth „programja”? Nem cifrázta túl, csak arra kérte olvasóit, hogy ne egy-két lapszám alapján ítéljenek, majd pedig – mintegy önmaga biztatásaként is – így zárja sorait:

’S most a’ dologra.

Igen, egyszerűen ennyi, meg egy olyan életút folytatása következett, ami páratlan, és nem feltétlen sikeres, de mindent együttvéve is igen komoly hatással volt arra, hogy a magyarság nemzettudata hogyan alakult a következő sok-sok évtizedben.