1848: Hol gyártották a kézifegyvereket?

Azt pontosan tudjuk, hogy Gábor Áron, illetve Ganz Ábrahám ágyúk öntésével segített a szabadságharcát vívó országot, de azt is pontosan tudjuk, hogy akkoriban legalább akkora jelentősége volt a kézifegyvereknek, mint az ágyúknak. Igen ám, de hogyan kaptak fegyvereket azok, akik éppen nem szolgáltak seregben, de önkéntesen csatlakoztak a például a nemzetőrséghez?

Borítóképen: A pesti József-hengermalom

Erre – részben – megkapjuk a választ a Nemzeti Újság 1848 június 21.-i számából. Íme:

„Hazánk s nemzetiségünk veszélyben van, körülvéve mindenütt fanaticus ellenektől. A nemzet a vész szavára fölkelt s fegyvert akart ragadni, hogy megboszulja magát; de a nemzetnek fegyvere nincs, s a lelkesedés első perczeiben kényezve növé szét maga körül.

A ministerium intézkedett, hogy a hon harczszomjas fiai fegyverrel láttassanak el, s a pesti gépgyárral szerződött is, miszerint az October elején megkezdi a fegyverkovácsolást, de a vész perczei mindinkább közelednek. October elejéig fegyver után várni nem lehet s e tekintetben valamint már Ung megye a kebelében levő gyártulajdonossal intézkedett, úgy mi is a legszívesebb örömmel tudatjuk hazánkjaival, miszerint a ministérium rendelkezése következtében a pesti gépgyárban már megkezdetett a fegyverkészítés; múlt napokban több mint 2000 darab ócska fegyver megjavítatott s el is szállíttatott, mostantól kezdve pedig naponkint legalább 60 darab fog készülni. Aug. 1-jétől kezdve pedig, melly ideig a gyár minden szükségesekkel teljesen elláttalik, naponkint 500 darab fegyver fog a magyar hadsereg számára készülni.

Önkényteseink egy része már fegyverrel is el van látva, s mint mondják, az egyik zászlóalj rövid idő múlva Csáktornya , a másik pedig Szeged alatt fog szállani táborba. Midőn a rég sóvárgott fegyvereket megkapák, sokan közülük csókkal üdvözlők azokat s bő könyeikkel áztaták.”

Melyik gépgyárról van szó? Nos, a pesti József-hengermalom gépműhelyéről és öntödéjéről van szó, melyet minden bizonnyal az 1847-ben létrejött „pesti gépépitő ’s vasöntő társaság“ működtette ebben az időben, hiszen az említett egységeket megvásárolták a hengermalomtól.

Egy 1852-ben készült térképen meg tudjuk mutatni, hogy hol volt ez a gépgyár. A malomnak és a gépgyárnak elvileg csak a „hűlt helyét” tudjuk megmutatni, ugyanis a malom 1850-ben, a gépgyár pedig 1851-ben leégett, és csak 1867-ben építették fel az újabb malmot.

Jól látható, hogy a Nyugati pályaudvartól vasúti összeköttetést építettek ki ekkorra a malom, a gépgyár, illetve a Duna irányába, ami igen jó szállítási lehetőséget kínált, amikor a vasúti hálózat bővülni kezdett, de – egy újabb tűz és városrendezési okok miatt – 1911-ben végül a malmot lebontották.

Figyelem, érdemes megnézni a piros színnel jelölt területtől délre eső területet: az Országház még sehol nincs, hiszen azt majd 1885-ben kezdik építeni, és 1904-re készül el.

Jól látható, hogy sehol nincs már a vasút, ahogy kikötő sincs, ellenben a malom és a gépgyár, valamint a Duna között található egy tér, mai nevén az Olimpiai park – északi irányban két perc sétára az Országháztól.

Az Olimpiai park mögött látható épületek helyén áll tehát a malom, és az a gépgyár, ahonnan kézifegyverekkel látták el a szabadságharcukat vívó nemzetet!

Az pedig talán csak a véletlen műve, hogy a Szabadságharc leverése és a kiegyezés között pont nem működött a malom, és ugye a gépgyár is leégett…