1865 április 16.: a “Húsvéti cikk” a kiegyezésről
159 éve, 1865. április 16-án, húsvét vasárnapján jelent meg a Pesti Naplóban az a névtelen cikk, amely az osztrák-magyar kiegyezés egyik fontos előkészítő dokumentuma lett és hamarosan kiderült róla, hogy Deák Ferenc írta.
Borítóképen: Deák Ferenc
A 1848-49-es szabadságharc leverése után kezdődött a véres megtorlás időszaka, amely csak 1850-ben ért véget, amikor Julius von Haynau táborszernagyot menesztették. Ezt követően I. Ferenc József császár abszolutista módszerekkel kívánta beolvasztani a legyőzött Magyarországot az egységes Habsburg Birodalomba. Az Alexander Bach belügyminiszterről elnevezett Bach-korszakban “a fegyveres felkeléssel jogait eljátszó” Magyarország régi alkotmányát hatályon kívül helyezték, hagyományos közigazgatási rendszerét megszüntették, és az országot öt kerületre osztották.
Bach hiába öltöztette hivatalnokait díszmagyarba a magyarok bizalmának elnyerése érdekében, a nép csak Bach-huszároknak gúnyolta őket, és az ország passzív ellenállással válaszolt. A rendszer tarthatatlanságát a császár is érezte, és 1859-ben, az Itáliában elszenvedett katonai vereség ürügyén leváltotta Bachot.
Az uralkodó 1860-ban kiadott októberi diplomája és az 1861-es februári pátens jelzései voltak változtatási szándékáról, és egy liberálisabb szellemű összbirodalmi alkotmányt ajánlott fel. Az országgyűlés összehívása céljából 1861-re hívta össze a magyar képviselőket a tervezett birodalmi gyűlésbe, a Reichsratba.
Az ország függetlenségét feladni nem akaró magyar politikai elit – hosszas politikai küzdelem után – feliratban utasította el a császári alkotmánytervet (a radikálisabbak ezt határozatban akarták megtenni), leszögezve: nem engednek az 1848-as elvekből.
Ferenc József válaszul 1861. augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést és Anton Schmerling államminisztert ültette a hatalomba. Schmerling hajlandó volt reformokra, de nem volt hajlandó elismerni Magyarország különleges helyzetét a birodalomban.
Az Angol Királynő Szállóban előző nap tollba mondott írást a Pesti Napló 1865. április 16-i száma címlapján közölte, aláírás nélkül. Az írás a bécsi Botschafter című lap egy héttel korábbi cikkére reagált, amely a „jogeljátszás” elméletét felelevenítve azzal vádolta a magyarokat, hogy lételemük a szakadárság, és hogy a történelmükön egy teljesen értelmetlen „elkülönző vágy (Sonder-Zug) vonul végig”.
Deák azonban leszögezte, hogy bár Magyarország mindig ellenállt és ellen fog állni a beolvasztási kísérleteknek, ezt az évszázados sajátosságot nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel. Valótlannak nevezte azt az állítást, hogy a magyar politikai elit nem akar együttműködni a Habsburg-dinasztiával, és hogy ne volna képes kompromisszumokra. Deák szavai szerint a magyarok késznek és akaratuk is van arra, hogy együttműködjenek a birodalommal, de csak akkor, ha az elfogadja Magyarország különleges helyzetét és jogait.
A “Húsvéti cikk” jelzett Deák és köre hajlandóságát a birodalommal való reáluniós kapcsolat kialakítására. Schmerlinget Ferenc József hamarosan eltávolította a pozíciójából, és nyílt tárgyalások indultak, amelyek az 1866-os porosz-osztrák háború és Velence elvesztése után felgyorsultak.
Ezek a tárgyalások vezettek végül a kiegyezéshez és az osztrák-magyar dualista állam létrejöttéhez az 1867-es XII. törvénycikk elfogadásával.
