1873-ból: Hitel – ügy

150 évvel ezelőtt jelent meg a Nemere politikai, közgazdászati és társadalmi lap 2. száma, melyben a nem jelölt szerző a hitelről, mint olyan eszközről ír, ami elengedhetetlen az ipar és a mezőgazdaság fejlődéséhez, ugyanakkor abban az időben igen bajos volt hitelhez jutni. Tudni kell, hogy Széchenyi István gróf jó 43 évvel azelőtt írta meg Hitel című művét, de amint azt az idézett cikk mutatja, az ügy nehezebb volt, mint gondolta… Ezzel együtt a cikk olyan megállapításokat tartalmaz, melyek ma is megszívlelendők! Íme a cikk:

Borítóképen: Brassó, 1873

Nincs semmi olyan pénzintézet Brassóban, sem környékén, a melyből fekvő birtokra, ha még egyszer oly tehertelen is, biztosan lehetne kölcsönt kapni. A ki zálogot nem adhat, vagy személyes hitele nincs, az nem kap egyátalában. Még így is ritkaság a 12%-os pénz, sőt a 18-ast vehetni átalánosnak. Sőt tudunk esetet, hogy a vidék egyik legnagyobb birtokának ura 40%-en alól nem kapott.

Tőkepénzeseink, üzéreink azzal indokolták ezen tartózkodást, hogy Brassón kívül nem volt telekkönyv. A megyei törvényszékeket pedig teljesen megbízhatatlanoknak tartották; annyira uralkodtak azokban a sógorság-komasági tekintetek, az ismerős közönség részrehajló pártolása.

Az erkölcsi fogalmakban is sajátságos lanyhulás állott be egy idő óta, úgy, hogy családi nevekre féltékenyen büszke emberek egy cseppet sem tartották becsületbeli dolognak a fölvett adóság törlesztését. Tudunk esetet, hogy egy jelentékeny körben ismert nevű urat nagy szorultságból vágott ki bizonyos összegből egy brassói polgár; az illetőnek családja aztán, a kezén lévő ősbirtok daczára, addig mesterkedett és forgatta a dolgot, hogy a brassói polgár máig sem látott pénzéből semmit.

Ilyen viszonyok között nem volt csoda, ha a földbirtok és kisebb ipar szükségleteire semmiféle pénzintézet nem alakult körünkben, s mikor ezek képviselői a hitelhez kezdettek folyamodni, körülbelül bizonyos bukásukhoz tették meg az első lépést.

Pedig épen a földmivelés és a kisebb ipar azon foglalkozás nemek, amelyek föl nem virulhatnak olcsó és biztos hitel nélkül. Most már lehetővé kezd válni megfelelő hitelintézetek fölállítása, mert az igazság szólgáltatás az állam kezeiben biztosabb alapot nyert.

E tekintetben meg kell jegyeznünk, hogy a bizalmatlanság még nem enyészett egészen el, és főkép amiatt, hogy a bírósági hivatalok leginkább az illető vidékek szülötteivel vannak betöltve. Azt mondják némelyek, hogy a személyi és családi összeköttetések most is szolgálhatnak még indokul a részrehajlásra.

A bizalmatlan tőkét ennek ellenkezőjéről csakis a kifogástalan eljárás huzamos szemlélete győzheti meg. Még nagyobb tényező a helyzet megváltoztatására az, hogy a telekkönyv ez év folytán valószínűleg egész vidékünkön elkészül. Most már csakugyan fog találkozni tőke megfelelő pénzintézetek állítására előbb vagy utóbb. És épen ezen esély bekövetkeztének föltevéséből van két tanácsunk lapunk olvasó közönségéhez.

Egyik az, hogy ne reméljen mindent a telekkönyvtől és a törvénykezéstől, mert higgye el, hogy a kipróbált szótartáshoz nagyobb vonzódása van az üzletvilágnak, mint akárminő intézményekhez.

A társadalmi fogalmaknak kell átalakulni e tekintetben, hogy az adósságot becsületbeli ügynek tekintsék, minthogy az valóban is. Ha tisztességes társaságban nem fogadnak el olyan embert, aki valaha egy tű értéket ellopott, miért nem tartják bűnösöknek azokat, akik tudva, szándékosan, vagy könnyelműségből százakig, ezrekig károsítnak meg másokat?

Egyszerű iparos beszélte el nekem, hogy N. N. úr egy számláját évek óta nem fizette ki. És N. N. ur tisztelt ünnepelt férfi messzeterjedő vidékek társas köreiben. Ennek az N. N. urnak még több ilyen fizetetlen számlája lehet, és ilyen N. N. urat csoportszámra lehetne mutatni. Ne nevezzétek őket kedves barátomnak, önérzetes urak, és ne ültessétek pamlagotokra, becsületes hölgyek, mert minden ilyen N. N. úr alávaló pimasz! Egy cseppel sem jobb az utczai zsebmetszőnél. Ha ez az erkölcsi szigor „divattá“ válnék a társadalomban , tessék elhinni, hogy többet tenne a hitel megalapítására, mint minden törvényszék és telekkönyv.

A másik tanácsunk az, hogy állítsunk magunk hitelintézeteket, mert bizony, ha idegenek állítják, a szép haszon is idegen zsebbe csúszik. Társulás útján megtehetjük könnyen, amint megtették minden jóravaló nép körében. Vidékünk szóvivői, kolomposai!

Effélében tessék kezdeményezni és alkotni! Követő lesz és lesz megérdemlett tisztelet.