Épített örökség Magyarság Nagyjaink Történelem

1896. október 25.- Átadják az Iparművészeti Múzeumot

Ezen a napon adták át a közönségnek 1896. október 25-én, I. Ferenc József jelenlétében az Iparművészeti Múzeumot.

Az Iparművészeti Múzeum országos múzeum Budapest IX. kerületében, az Üllői út 33-37. szám alatt. Az Iparművészeti Múzeum a magyar és nemzetközi, régi és kortárs iparművészet, illetve design első számú gyűjtőintézménye és bemutatóhelye Magyarországon. Gazdag kollekciója Európában is a legfontosabb ilyen profilú múzeumok közé emeli, egyes gyűjteményrészei, így a szecessziós üveg- és kerámiatárgyak, vagy az iszlám-török szőnyeggyűjtemény, világszínvonalúak. A múzeum őrzi a középkori és kora újkori Magyarországról egyetlenként fennmaradt nemesi kincstárat, az Esterházy családét.

Az Üllői úton álló, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, a magyar szecessziós építészet legszebb példái közé tartozó főépület mellett az Iparművészeti Múzeum kiállítóhelyeként működik a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky-kastély, amelyben az intézmény bútorgyűjteményét mutatják be. A korábban ugyancsak az Iparművészetihez tartozó Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2014. március 1-től a Szépművészeti Múzeum tagintézménye. Az Üllői úti épület az alapítástól a mai napig helyet ad az Iparművészeti Iskola egyes intézményi egységeinek, valamint itt működik a Magyar Iparművészet folyóirat szerkesztősége is. Az Iparművészeti Múzeum az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, ezért 2017. szeptember 4-től nem látogatható.

Európában az elsők között alapították 1872-ben a budapesti Magyar Királyi Iparművészeti Múzeumot, a londoni (1857) és bécsi (1864) társintézmények mintájára, Rómer Flóris, illetve Pulszky Ferenc kezdeményezésére. A történeti gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeumból áthelyezett „egyetemes régiségek” jelentették, míg a kortárs gyűjtést világkiállítási vásárlások (1873, Bécs; 1878, Párizs; 1885, Amszterdam; 1889, Párizs) és neves hazai cégek (Herendi Porcelánmanufaktúra, Zsolnay-gyár) ajándékai alapozták meg.Lechner Ödön szobra a múzeum előtt

A gyűjteményt 1877-ig a Nemzeti Múzeumban őrizték, majd a Képzőművészeti Társulat Andrássy úti Régi Műcsarnokában kapott helyet. A fokozatosan gyarapodó gyűjtemény rövidesen önálló épületet igényelt. Az Iparművészeti Múzeum és az Iparművészeti Tanoda tervezésére a kormány 1890-ben írt ki pályázatot. Az első díjat a Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, „Keletre magyar!” jeligéjű tervsorozat kapta, a tervezési megbízáshoz azonban hosszas vitákat követően, 1893-ban jutottak csak hozzá. Még ez év őszén megindult a kivitelezés, amelyben magyar és külföldi vállalatok is szerepet kaptak: a vasmunkákat például a Chubb and Sons és Jungfer Gyula szállította, az aula üvegezését a Forgó és Társa készítette, míg a melegvíz-szolgáltatás magyar-angol koprodukcióban készült. 

A palota felavatására 1896. október 25-én, I. Ferenc József jelenlétében került sor, a millenniumi ünnepségsorozat záróeseményeként. A nagyközönség számára az épület csak egy év múlva nyitott meg, a belsőépítészeti munkák befejezését követően.

Az intézmény korai fénykora, a gyűjtemény európai rangjának kialakulása a kontinens hasonló rendezvényein otthonosan mozgó Ráth György főigazgatónak, valamint korábbi munkatársaként utódjának, Radisics Jenőnek köszönhető. Az 1889-es és az 1900-as párizsi világkiállításokon Radisics jelentős kollekciót vásárolt a magyar állam számára, amely a párját ritkító szecessziós gyűjteményi egység alapját képezi. Ebben az időszakban vált a múzeum a magyar és kortárs nemzetközi iparművészet elsőrangú kiállítóhelyévé; az 1898-ban rendezett, A modern művészet című kiállításon például olyan nemzetközi rangú alkotók állítottak ki, mint Toulouse-Lautrec, Alfons Mucha, Walter Crane, Émile Gallé vagy Louis Comfort Tiffany.

Ajánlott Cikkek