Épített örökség Történelem

1902 Megalakul A Gyáriparosok Országos Szövetsége

Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) országos gazdasági, munkaadói érdekképviseleti szövetség. 1902-ben alakult. 42 év szünet után 1990-ben alakult újjá. Ez a cikksorozat ezen szervezet alapítását működését mutatja be az újjáalapításig.

Alapítói id. Chorin Ferenc és Hatvany-Deutsch Sándor.

Következetesen képviselte a gyáripar érdekeit minden jelentősebb gazdaságpolitikai törvényalkotási kérdésben, pl. a vámpolitika (különösen a Monarchia felbomlásakor), az adópolitika, az iparfejlesztés, a társadalombiztosítás első intézményeinek kialakítása terén, stb.

Hivatalos lapja a Magyar Gyáripar. A GYOSZ tehetős vezetői és tagjai sokat tettek a Nyugat irodalmi folyóirat támogatása terén (elsősorban Fenyő Miksának és Hatvany-Deutsch Lajosnak köszönhetően).

Presidium of the National Association of Industrialists; Miksa Fenyő, Henrik Fellner, Lóránt Hegedüs, Ferenc Chorin A GYOSZ elnöksége 1928-ban wikipedia

Az 1867-es kiegyezést követően a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, majd 1889 júniusától a Kereskedelemügyi Minisztérium kezelte a hazai iparügyeket. Az ipari érdekek társadalmi képviseletét az 1867-ben újjáalakult Országos Iparegyesület látta el. A századfordulóra a nyugati mintákat követve számos iparág hozott létre szakmai érdekvédelmi szervezeteket. 1890-ben alakult meg a Budapesti Gépgyárak és Gyárigazgatók Klubja, 31 belföldi és 5 külföldi taggal. Kilenc év múlva az egyesület neve a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületére módosult, vezetője Förster Nándor maradt. 1894-ben Weiss Berthold kezdeményezésére létrejött a Magyar Textilgyártók Országos Egyesülete, a közbeszerzések során tapasztalt diszkrimináció leküzdése céljából. A malomipar szakmai öntudata az Országos Magyar Malomegyesület, a Magyar Fővárosi Malomegyesület és a vidéki malomiparosok különböző egyesületei által erősödött meg, melyek később egyesültek.

A magyar ipar erős és hatékony érdekképviselete történelmi szükségszerűséggé vált. Az érdekképviseleti szövetkezés előkészítői 1903-ban hangsúlyozták, hogy az országos érdekek azonnali cselekvésre sürgetnek minket, különösen miután Ausztriával fennálló viszonyunkat illetően válságba kerültünk. Ausztriában létrejött ipari érdekvédelmi szervezetek egyértelműen ellenezték Magyarország gazdasági függetlenségi törekvéseit.

A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) alapítását 1902 elején kezdték előkészíteni. Az alapítók – köztük Förster Nándor, Hatvany-Deutsch Sándor és Weiss Berthold – kiemelték, hogy az ország ipari elitje mozgásba lendült. Három hónapon keresztül, húsz ülés alatt dolgozták ki a szervezeti és pénzügyi struktúrát, az alapszabályokat, és foglalkoztak a tagfelvétellel és alapgyűjtéssel. A 1903. május 29-i, nagy érdeklődéssel kísért alakuló közgyűlést a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara üléstermében tartották. A GYOSZ-hoz addigra 245 gyáriparos és ipari vállalat, valamint 11 ipari szakegyesület csatlakozott. A magyar ipar központi összefoglaló szervezetévé váló GYOSZ feladata lett a különböző ipari ágazatok és a szakmai egyesületek problémáinak kezelése.

Kezdeti évek:

A GYOSZ első közgyűlési jelentései és a 1902 és 1907 közötti időszak közleményei az intenzív szervezeti életet és az érdekképviselet határozott megjelenését tükrözik. 1902. augusztus 27-én a szövetség Széll Kálmán miniszterelnök kormányához intézett emlékiratában szorgalmazta egy nagyarányú és hosszú távú beruházási program kidolgozását, amely a foglalkoztatás növelésével megszüntetheti az ínséges helyzetet és a kapcsolódó társadalmi feszültségeket. A javaslatok hangsúlyozták a magánipar jelentős részesedését a jövőbeli beruházásokban. Novemberben újabb emlékiratot küldtek a kormányzatnak, de az 1903. évi jelentés szerint az intézkedések sikertelenek maradtak; a magyar ipar a legnagyobb válság idején kénytelen volt önerejére támaszkodni.

GYOSZ különös figyelmet fordított az osztrák-magyar vámtarifa kérdésére. Azonban a hazai politikai válság, a parlament működésképtelensége és a hosszú ideig tartó vámháború jelentősen akadályozta a tervek megvalósítását. Szakértők készültek arra az eshetőségre, hogy ha Magyarország 1907-ben nem újítja meg a vámszövetséget Ausztriával, akkor önálló magyar vámterület alapján milyen kereskedelmi szerződéseket kellene kötniük. A 1903-ban megfogalmazott cél az volt, hogy a közgazdasági önállóságot érjék el.

1908 áprilisában a választmány a rendes közgyűléshez benyújtott jelentésében beszámolt az érdekképviseleti szövetkezés megerősödéséről. A GYOSZ-hoz számos jelentős ipari szakegyesület és hatszáz gyáriparos csatlakozott, kilenc fiókszövetség működött vele együtt.

Wekerle Sándor miniszterelnök második kormánya 1907-ben átfogóan foglalkozott a hazai ipar helyzetével és újra megállapodást kötött Ausztriával. A GYOSZ szerint a megkötött vám- és kereskedelmi szerződések a magyar ipart továbbra is gazdasági korlátok közé szorították. Az érdekképviselet különösen kifogásolta, hogy Ausztriának beleszólási joga volt a magyar tőzsdei ügyekbe, és a gazdasági erőviszonyok Ausztria javára tolódtak el.

A GYOSZ 1910-ben, Chorin Ferenc elnöksége alatt továbbra is hangsúlyosan foglalkozott az ipari érdekek vámpolitikai érvényesítésével. A szövetségnek országszerte fiókszervezetei voltak, többek között Marosvásárhelyen, Brassóban, Aradon és más nagyvárosokban.

Háborús évek

Az első világháború alatt a magyar gyáriparra, és ezzel együtt az érdekképviseleti szervezetére, a GYOSZ-ra, új, korábban ismeretlen és nehéz feladatok hárultak. Már 1914-ben világossá vált, hogy az iparvállalatok, a kormány és a hadvezetőség egyaránt keveset tudtak arról, hogy a háborús helyzet hogyan befolyásolja az ipar helyzetét és milyen szerepet kell betöltenie. A háborús években a magyar gyáriparnak két új kihívással kellett szembenéznie: az egyik a külföldi országok exporttilalmai és a nyersanyaghiány, a másik pedig a termelés állami irányítása volt. A kormány beavatkozott az ipar működésébe, korlátozta a nyersanyagok feldolgozását és egyes termékek gyártását kötelezővé tette, míg a hadicélokra felhasználható anyagok és termékek fogyasztását a civil lakosságtól elzárták.

A hadigazdaság a gyáripar számára új lehetőségeket is hozott. Nemcsak a hadiipari termékek stabil piacot és jó árakat kínáltak, hanem lehetővé tették az üzemek berendezéseinek hatékony kihasználását is. A tömeggyártás beindulása még a korábbi, békeidőbeli árak mellett is költségcsökkenést eredményezett, amely kompenzálta az anyagárak és munkabérek emelkedését. Azonban a termelési mutatók 1916-tól kezdve jelentősen csökkentek, a háborúból való kiábrándulás és a bérharcok éleződése mellett a munkaeszközök és üzemanyagok minőségének romlása, valamint a gépek elhasználódása is hozzájárult ehhez. A háborús helyzetben ezek pótlására nem volt lehetőség.

1914-ben a GYOSZ folytatta korábbi küzdelmeit a gyáripari szakmák jogos érdekeiért, többek között a malomipar, az ásványolajipar, a gépipar és a papíripar területén. Aktívan harcolt azért, hogy a hadiipari beruházásokból a magyar ipar is részesedjen. A militarizálás során a GYOSZ szakegyesületei elfogadták, hogy a hadviselés érdekei minden más szempont fölé helyezkedjenek. A kormányhatóságok és a hadvezetőség szándékait teljesítették, alkalmazkodva a kényszergazdálkodás feltételeihez. A GYOSZ folyamatosan növekvő szerepet töltött be, ami abban is megnyilvánult, hogy belőle alakult meg a Háborús Nyersanyagközpontok Egyesülése. A szövetség a háború utáni időkre is tervezett, különös tekintettel a nyersanyagbeszerzésre, amelyet a Magyar Gyáripar 1916. évi 5. számában ismertettek: „a nagyválasztmány szükségesnek tartja, hogy a háború utáni nyersanyagbeszerzés a legszükségesebb átmeneti idő tartamára az érdekek figyelembevételével megállapított egységes terv szerint bonyolíttassék le”.

FOLYTATJUK

források: Arcanum gyosz.hu

Ajánlott Cikkek