1908: Hanglemezgyár Budapesten!

1908-ban jelent meg a cégnyilvántartásban a hivatalosan, az összes vármegye által elsőnek, bejegyzett Első Magyar Hanglemezgyár neve. A cég hamarosan a Práter utca 53. szám alatt dolgozott, az Első Magyar Hanglemezgyár épületében a hangfelvételtől a központi gramofon- és gramofonlemez-készáruraktárig mindent egy helyen lehetett megtalálni.
Borítóképen: Az Első Magyar Hanglemezgyár reklámkártyája
Az Első Magyar Hanglemezgyár rövid fennállása alatt valóban jelentős sikereket ért el. Gyártmányai általános elismerésnek örvendenek és bátran felveszik a versenyt bármely külföldi gyár hasonló czikkeivel. Ez oknál fogva ez a gyár a magyar ipar dicsőségét is öregbíti
írja a Budapesti Ujságirók Egyesülete Almanachja 1909-es számában
Az első magyar hanglemezgyár részvénytársasággá alakítása, 1909
Első magyar hanglemezgyár rt. cég alatt új részvénytársaság alakult, mely a Pete Csongor alapította első magyar hanglemezgyárat vette át. A gyárnak részvénytársasággá való átalakulását a rohamosan növekvő forgalom, főleg pedig a külföldön folyton növekvő nagy exportjának lebonyolítása és a gyárnak minden irányban való tetemes kibővítése tette szükségessé.
Az alakuló közgyűlés igazgatósági tagoknak a következőket választotta meg:
Elnök Zichy István, igazgatósági tagok: Földiák Gyula, Nemes Marcel, Pete Csongor, Veszely Tibor dr., Kunz József; felügyelő-bizottsági tagok: Rudnyánszky Jenő dr., Róz Jenő, Kormos Béla, Spett Elek dr., Barabás Elemér dr., Zilahy Dezső.
A gyár további vezetésével ügyvivő vezérigazgatóként Pete Csongort, a gyár alapitóját bízták meg. A részvénytársaság alaptőkéje 1.200,000 K.

Az Első Magyar Hanglemezgyár teljesen egyedi repertoárra törekedett. Számos klasszikus zenei felvétel, katonazenekarok játéka, írók, tudósok prózai felvételei, sok néprajzi jellegű felvétel és vallási jellegű felvételek hosszú sora bizonyítja, hogy Pete Csongor valóban mindenki részére kívánt gramofonlemezt kiadni.
Mivel az úgynevezett rablónyomatok forgalmazásában nem vett részt, bukása szinte törvényszerű volt. A bécsi Phonographische Zeitschrift, a kor egyik legjelentősebb gramofonszakmai lapja, így búcsúztatta 1910-ben:
„Pete Csongor az egyetlen olyan magánember volt, aki sportként, saját szórakozásaként tartott fenn hangfelvevő atelier-t és lemezgyárat, sportimádó volt, valahogy olyképpen, mint ahogyan a mágnások vagy fináncgrófok a lóistállójukat vagy aeroplánjukat tartják. A Pete Csongor által felvett első lemezek ma már az imádók körében jelentős értéket képviselnek.”