1924: “… az automobilizmus lassú fejlődése…”
„Tizenegyedik esztendeje, hogy Budapest utcáin először megjelent az autótaxi. A magyar főváros egy kissé későn tért át erre a berendezkedésre, de ennek az oka az automobilizmus lassú fejlődésében keresendő” – írta az Autó 1924 február 1.-én megjelent száma. A szerző tehát igenelégedetlen, és lehet is… Tényleg lassan indulhatott el a fejlődés a jelentősen kisebb országban. De nézzük, mit ír a továbbiakban, mert érdekes dolgok derülnek ki!
Borítóképen: A kis Mág autótaxi, a Magotax
„A formás Benz és Marta landaulettek hamar népszerűségre tettek szert, számuk naponkint állandóan emelkedett, úgy, hogy a világháború kitörésekor már 200 darab autótaxi volt forgalomban.
Már a forgalom megkezdése előtt megkezdődött a nagy szervezési munka, megépült a Kerepesi úti hatalmas garage és gyári javítóműhelyek s mindez már alapjában oly szakszerűen fektették le és építették meg, hogy gondolkodás nélkül mondhatjuk Budapest egyik legtökéletesebben organizált vállalatának.
A hatalmas garage évről-évre modernizálódott. Először gyári javítóműhelyeit fejlesztette ki olyan precizitással, hogy az ma bátran beleillik akármelyik európai városba, azután következett a karosszériaműhely kiképzése s minden, mi ezzel jár. Ma azon a ponton áll az Autótaxi Budapesti Közlekedési r-t. (ez a címe ugyanis az autótaxi vállalatnak), hogy minden külső műhelytől függetlenítve magát, a gépek legminuciózusabb javítását házi kezelésben végzi el.”
Most akkor hogy van ez? Ha már az indulás után röviddel 200 autó volt Budapest utcáin, ha a garázs olyan jól felszerelt volt, hogy külső segítség nélkül minden olyan munkát el tudtak végezni a szakemberek, amelyek a taxiüzem fenntartása során felmerülhetnek – a karbantartástól egészen a javításig! -, mégis miért elégedetlen a cikk szerzője?
„Ami a publikumot érdekli, az az autótaxi precíz működése, a Drost rendszerű telefon következtében, kényelmes hozzáférhetése, a soffőrök abszolút megbízhatósága. <…> A gépek formája rendkívül tetszetős, kényelmes és ami a legfontosabb, díjszabása alig valamivel drágább az ormótlan és degusztáló konflisénál.
Egyelőre 25 kis autótaxi szalad a fővárosban, de ez a szám hétről-hétre bővül s előreláthatólag ez év folyamán 100 darabra emelkedik.
Alapos tehát a remény, hogy őszre a nagy számban megjelenő kis taxik a Budapest utcáin még most is mutatkozó és a lovaskocsik által inaugurált mizériákat teljesen megszüntetik.”
Nos, a szerző szemérmesen hallgat arról, ami történt, nem írja le, hogy mi lett az autókkal, hova tűntek a taxik Budapest utcáiról…
Nem is kell ezt különösebben boncolgatni szerintünk sem, ellenben fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a számok kegyetlenül leírják mi is történt 1920 körül…
Az, aki tehát azt állította, hogy a taxi-szolgáltatás akkori alacsony szintjének az oka nem más, mint „az automobilizmus lassú fejlődése”, az igencsak a felszín kapargatásával volt elfoglalva! Mert bizony ennek a lassú fejlődésnek is megvolt a maga oka.
