1930: Nehéz idők, de a traktorgyártás éledezett!

„Folyó hó 20—21-én zajlott le Frigyes királyi herceg magyaróvári uradalma krisztinamajori kerületének a vasúti állomáshoz közel fekvő területein az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE – a szerk.) ezévi országos szántógépbemutatója. Frigyes királyi herceg őfensége készséggel és örömmel bocsátotta az OMGE felkérésére a szükséges területet a rendezőbizottság rendelkezésére” – írta a Mezőgazdasági Technika 1930. júliusában.
Borítóképen: Egy későbbi típus, amelyet már exportra készítettek!
Miért érdekes éppen ez a bemutató? Nos, abban az évben három újdonság is megjelent, méghozzá mindhárom traktor volt;
Ekkor mutatkozott be a Csepel traktor, egy új Rába traktor, és a HSCS 45 lóerős traktorja is.
Persze ekkoriban is rengeteg gyártó jelent meg a hazai piacon, de az 1920-as megrázkódtatást épphogy kiheverő, a gazdasági világválság kellős közepét élő magyar gazdaság ekkor kezdte nagyobb számban gyártani azokat a mezőgépeket, amelyek olcsóbbak, ugyanakkor minőségben azonosak, vagy még jobbak voltak, mint a külföldi gyártók termékei.
Miért pont a gazdasági válság idején mutatkoztak be ezek a traktorok? Mert akkoriban a magyar mezőgazdaság volt olyan erős, hogy az általános válság közepette is jól működött, és azért, mert a nehézségek ellenére is remekül teljesítő mezőgazdaság fizetőképes keresletet jelentett az iparvállalatoknak – miközben sok más területen szinte megállt az élet… Az állami beruházások, illetve támogatások elég alacsony szinten voltak, az ipar megrendelései is erőteljesen csökkentek, így pedig voltaképpen nem is maradt nagyon más lehetőség, mint a mezőgazdaság számára gyártani az importot kiváltó gépeket.
A kényszer mellett ne felejtsük el, hogy a győriek, vagy éppen a kispesti HSCS korábban is gyártott traktorokat, de abban a helyzetben két, talán addig nem is annyira fontos tényező is belépett az elvárások közé, amit a vállalatok javarészt kiválóan teljesítettek is:
- El kellett érni az importból származó mezőgazdasági gépek minőségét és teljesítményét, hiszen a termelési színvonal háború alatti visszaesését a mezőgazdaság 5-6 év alatt pótolta, de a korszerűsítés lassan haladt.
- Árakban nem csak versenyképesnek kellett lenni, hanem egyenesen olcsóbbnak, hogy a mezőgazdasági vállalkozások számára fel se merüljön kérdésként az import-termékek megvásárlása.
Csepel V2
A Csepel V2 a magyar Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknél az 1930–1940-es években gyártott mezőgazdasági vontató.

A traktort a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknél tervezték. 1930-ban készült el a prototípusa. Sorozatgyártása 1943-ig folyt. Ez idő alatt közel 500 db készült belőle. A traktort elsősorban szántóföldi talajművelésre és vontatásra használták, de alkalmas volt munkagépek (pl. cséplőgép) hajtására is.
Itt kell megemlíteni, hogy az állam – lehetőségeihez mérten… – igyekezett támogatni a mezőgazdaság fejlesztését, ugyanakkor 1920 után egy ideig nem volt komolyabb lehetőség erre, valamint akkoriban a ránk kényszerített gazdasági szabályok (vámok, nyugati protekcionista intézkedések, a kisebb területből adódó hátrányok stb.) úgy igazán csak a ’20-as évek végén nyílt meg a lehetőség a komolyabb ipartámogatásokra – akár a mezőgazdaság, akár az ipar területén.
18 HP Rába

Erre beütött a válság… Ebben a helyzetben a magyarállam egésze egyszerűen nem engedhette meg, hogy az addig folytatott gyakorlat – az importált gépekkel történő korszerűsítés – tovább folytatódjon!
De „szerencsére” a világon mindenütt beütött a krach, így még erősebb piacvédelmi intézkedéseket hoztak az egyes államok – miután a nemzetközi gyakorlat nem csak elfogadottá, hanem egyenesen a problémák megoldásának legfőbb eszközévé tették a protekcionista intézkedéseket! –, így ekkor már nem szabtak gátat a magyar gazdaságvédelmi intézkedéseknek sem.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az addig csak piacnak tekintett országgal végre nem foglalkoztak a világ vezető hatalmai, mert saját problémáikra kellett koncentrálniuk.
És a magyar ipar nem is késett sokat, miután végre kihasználhatta az addig is benne rejlő lehetőségeket, hirtelen igencsak jó termékekkel állt elő!
Ezen a ponton a minőség és az ár mellé mindig belépett egy harmadik is, méghozzá a gyártási darabszám, ami nagyban kihatott a jövedelmezőségre. Erre „jó” példa a Méray és a MÁG története:
Nem véletlen, hogy ’45 után a legjellemzőbb iparpolitikai lépéseket – a versen kiiktatása után! – a vállalatok összevonása jelentették, de a ’20-as, ’30-as években még hittek a versenyben annak ellenére is, hogy a válság éppen azt bizonyította, hogy a verseny nem old meg automatikusan minden problémát.
Erre volt válasz az, hogy a magyar gazdaság a külpiacok felé zártabb lett (legalábbis behozatali irányban, 1924. évi XXI. tc. alapján), míg a hazai piacon versenyeztette a magyar vállalatokat.
Ennek következtében (is) a gyáripar 1929-re megerősödött, és termelésének értéke elérte a csaknem 3 milliárd pengőt. Ez a teljesítmény az 1921. évinek 2,9-szerese volt! Ez igen figyelemre méltó növekedés, nem is kétséges, de a lényeg az, hogy az iparvállalatok – alkalmazkodva az új helyzethez – sokkal erősebben „mentek bele” a válságba, mint ha az a ’20-as évek elején csapott volna le a világgazdaságra.
HSCS, 1930

Ma már tudjuk, hogy Magyarországon végül az 1929-ben kitört válság csak kissé később érkezett meg – az egész hazai gazdaságot megrengető első ilyen az osztrák Kredit Anstalt 1931. május 12-én bekövetkezett fizetésképtelensége volt, ami miatt a magyar bankrendszer is súlyos helyzetbe került! – a mélypont pedig 1933 körül jött el…
Ennek ellenére a hazai ipar mégis képes volt túlélni ezeket a zivataros időket, összességét tekintve hamar lábra kapott újra, de voltak azért súlyos áldozatok is.
Amiért tehát fontos ez a három traktor, az nem más, mint, hogy megjelenésük, versenyképes áruk és nemzetközi szinten is versenyképes minőségük azt mutatta, hogy Magyarország még 1920 után is képes volt nagy teljesítményekre!