1937: A Hunnia Filmgyár új műtermei – Európa legmodernebb filmstúdiója!
A Hunnia Filmgyár Rt. a magyar filmgyártás történetének egyik legjelentősebb alkotóműhelye volt. 1928-as alapításától az államosításáig eltelt 20 esztendőben Magyarország legnagyobb filmgyára, mely az 1940-es évek kezdetére Európa harmadik legtöbb filmet gyártó országává vált.
Borítóképen: A Hunnia Filmstúdió 1936-ban épült új stúdiója
Az első világháborúig a Corvin Filmgyár uralta a hazai filmgyártást, de a háború után a vállalat hanyatlásnak indult, a külföldi filmek pedig nagy mennyiségben árasztották el a mozikat. A probléma talán abban állt, hogy külföldről behozott filmek esetében igen széles piacon terülő termékekről volt szó, így azokat igen olcsón lehetett adni, de ezt a lépést – nevezetesen, hogy a hazai gyártású filmek is legalább ekkora piacot szerezzenek – a Corvin nem tudta „megugrani”.
A magyar filmgyártás gyakorlatilag megszűnt 1925-re, ezért igen drasztikus lépésekre szánt el magát az akkori kormányzat. Létrehozták a Filmipari Alapot, és a Magyar Filmirodát.
Előtte azonban azzal kezdték, hogy az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság (ami már előbb létezett) az akkor elkészült filmrendelet előírásai szerint minden külföldről hozott film után díjat szedett be, illetve 1925 elejéig visszamenően minden forgalmazótól bekért 3.000 korona pótdíjat. Ezen túlmenően pedig – szintén a filmrendelet előírásainak megfelelve – közölte, hogy;
„A mozgóképeknek belföldön való forgalombahozatalával foglalkozó minden vállalat, amenynyiben évenként legalább husz darabonként 1500 méter átlaghoszúságú, külföldön gyártott mozgóképet hoz forgalomba, köteles minden harminc forgalomba hozott mozgókép után egy, a mozgóképek átlagos hosszának megfelelő hosszúságú mozgóképet belföldön gyártatni. Ezen kötelezettség az 1925 július 1-étől forgalomba hozott külföldi filmek után számítandó.”
A Filipari Alap 1927-ben árverésen megvásárolta az akkor már csődbe jutott Corvin filmgyárat, és a telken lévő épületeket (üvegműterem, díszletraktár, szobrászműhely, irodák, igazgatósági épület).
Az 1928 december 19-én megalakult Hunnia Filmgyár Rt. feladata a játékfilmgyártás. A forgalmazóknak a bemutatott külföldi filmek után méterenként 20 (később 40) fillért kellett befizetniük a Filmipari Alapnak, amely évi kb. egymillió pengős bevételt jelentett a magyar filmgyártás fellenedítése számára.
A Hunniát tehát valójában a Filmipari Alap fejlesztette és látta el forgótőkével.
A filmgyártás újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételek megteremtése pillanatában azonban berobbant az 1929-es gazdasági válság s ezzel csaknem azonos időben a hangosfilm-korszak is kezdetét vette… Ezzel együtt a magyar film fejlődésnek indult, úgy tűnik, hogy a finanszírozási rendszer jól működött.
És ahogy az lenni szokott egyszerre kiderült, hogy a régi alapokon nem lehet továbbmenni, bővíteni kell, új műteremre van szükség!
1936-ban Padányi Gulyás Jenő műépítész tervei alapján modern, kettős új műterem épült, Közép-Európa akkor legmodernebb stúdiója.
két műtermet állítottak fel, amelyeket külön-külön, vagy egymásba nyílóan is használni lehet. A két nagy műtermet kettős, harmonikaszerűen szétnyitható ajtó választotta el, a szétnyitás után pedig egyetlen 50×30 méteres műterem állt rendelkezésre. A műtermek magassága 16 méter, beépíthető magassága 12 méter, a régi műterem 9 méterével szemben. Az egyik műteremben a vízi felvételek és más technikai könnyítések céljából 11x9x3 méter méretű vasbeton medencét építettek, amely langyos vízzel is megtölthető. A díszletek elhelyezésére összesen 18.000 légköbméter állt rendelkezésre.
Az épület igen magas minőséget képviselt, ahogy a stúdiótechnikai felszerelések is, a kameráktól a világítástechnikán át, egészen a klimatizálásig!
Ez a filmstúdió volt korában Európa legmodernebb filmstúdiója, és olyan alkotások készültek ekkor itt, melyeket azóta is rendre műsorra tűznek a televíziók – legalábbis azok, amelyek régi filmekkel foglalkoznak.
És persze ma is megvan a stúdió, csak kicsit keresni kell. Sajnos elég nehezen felismerhető, mert az utva felőli részhez még legalább egy emeletet hozzáépítettek, ezért a jellegzetes tetőszerkezetet az utcáról nehezen lehet észrevenni. De íme, a felülnézeti rajz 1936-ból és ma felülről a stúdió:
Valójában – kívülről – sok minden nem változott:
Persze itt sem ártott egy alapos felújítás a háború után…:
