1938-ban se idő se pénz nem volt, mégis ezüst lett a vége
„A magyar válogatott futballcsapat —kezdte nagyjelentőségű nyilatkozatát Usetty Béla dr. — jelenlegi formájában Közép-Európa legjobbjai közé tartozik, az pedig köztudomású, hogy a labdarúgósport színvonala ma Középeurópában a legmagasabb. Minden okunk meg lenne tehát arra, hogy válogatott csapatunkkal részt vegyünk 1938-ban a Párisban rendezendő világbajnoki küzdelemben” – idézte az MLSZ akkori elnökét a Sporthírlap január 1.-i száma.
Borítóképen: A VB-döntő
Ezek után azonban azzal folytatta az elnök, hogy a világbajnoki szereplésnek olyan magas költségei vannak, hogy az önmagában a szövetség nem képes biztosítani… Ezért Darányi Kálmán dr. miniszterelnöktől, illetve az OTT-től (Országos Testnevelési Tanács) kért segítséget Usetty dr., aki azt is elmondta, hogy ha…
„Ha ez a támogatás elmaradna, — sajnos, — kényszerítve lennénk a válogatott csapat kiküldetéséről lemondani.”
De nem ez volt az egyedüli probléma! Ugyanis Fodor Henrik dr., az NB ügyvezetője elmondta, hogy San Remoban kimondták; március végéig kell megegyezni a Palesztina—Görögország mérkőzés győztesével a selejtező meccs ügyében, ha pedig a megegyezésnem sikerül, akkor Pelikán dr. lesz a döntőbíró.
„Nagyon félek, hogy a békés megegyezés nem fogkönnyen menni, márpedig ha Pelikán dr.-nak kell döntenie, akkor ő kénytelen előbb meghallgatni a feleket és azután— valamikor április közepén — elhatározhatja például, hogy játsszunk egy meccset Budapesten, egyet meg Görögországban, vagy Palesztinában.”
„A főidényben — májusban! — képtelenség helyet szorítani a VB-selejtező mérkőzésnek” – mondta Fodor Henrik dr., akit szintén a Sporthírlap idézett az 1938 január 19.-én megjelenő lapszámában.
Elmondta azt is, hogy az osztrákok (akik végül az Anschluss miatt nem indultak önállóan), és Csehszlovákia is már 1937-ben lejátszotta selejtezőit, de – véleménye szerint – az MLSZ „ellazsálta” ezt is…
Biztosan ment még a vita egy darabig, de tény, hogy aztán Magyarország válogatottja az MTK pályáján 14.000 néző előtt lehengerlő játékkal 11:1-es végeredménnyel küldte haza Görögország nemzeti tizenegyét. Ezt a mérkőzést március 25.-én sikerült megrendezni, így ebből a szempontból elhárultak az akadályok.
Minden valószínűséggel az anyagi gondok is megoldódtak, így aztán nem volt akadálya, hogy a magyar válogatott Párizsba utazzon, ahol Magyarország az első körben a torna egyetlen ázsiai válogatottjával, Holland-Indiával (mai nevén Indonézia) játszott, és viszonylag tartalékos összeállításban is 6:0-val átgázolt ellenfelén!
A negyeddöntőben jöhetett a két legjobbját nélkülöző Svájc, amely megismételt mérkőzés után meglepetésre továbbjutott Németország ellen. Dietz Károly szövetségi kapitány játékosai Sárosi (43. perc) és Zsengellér (90. perc) góljaival sima 2:0-ra legyőzték a meglepetéscsapatot, így a svédek következtek.
Ezen a meccsen – nagy meglepetésre! a svédek szereztek vezetést már az első percben, de aztán a 21. percben öngólt vétettek, és Titkos, valamint Zsengellér találataival máris 3-1 volt a meccs állása a félidőben, amit aztán még megfejelt Sároi a 67. percben, illetve Zsengellér egy újabb találattal a 85. percben.
Svédországnak valójában esélye sem volt, de azért kissé ráijeszthettek az akkori szurkolókra – legalábbis, ha volt esetleg rádiós közvetítés, vagy ha esetleg volt olyan, aki ki tudott utazni a mérkőzésekre…
Jött tehát Olaszország, az a csapat, amely az előző tornát is nyerte, így selejtező nélkül jutott a Párizsi VB-re.
Az olaszok kezdték a gólgyártást a 6. percben (Colaussi), erre válaszolt Titkos a 8.-ban, de a 16. percben újra hátrányba kerültünk (Piola), hogy aztán a félidő előtt még (35. perc) még egyet kapjunk (Colaussi)…
A 3:1-es félidő után kissé feljöttünk, és a támadásainkat siker koronázta, így visszakerültünk a meccseb, hiszen Sárosi 70. percben szerzett góljával 3:2-re felzárkóztunk, de Silvio letörte további ambícióinkat 82. percben szerzett találatával, amivel ki is alakult a végeredmény; 4:2 nem ide…
Akkoriban eléggé elkeseredett volt a csapat, meg mások is, hogy nem sikerült arany érmet szerezni, de az ezüst egyébként azt jelentette, hogy a magyar válogatott a világ élvonalába tartozik, nem is kétséges, így kijelenthetjük, hogy…
Ez a világbajnokság volt a magyar futball első igazán nagy világsikere – persze klub-szinten azért már voltak bőven előzmények.
