1945. november 15.: Tildy Zoltán alakít kormányt

A Nemzetgyűlési választásokat 1945 november 4-én rendezték. Ekkor Magyarország hivatalos államformája a királyság volt, azt majd csak 1946 február 1-én váltotta fel a köztársasági államforma, az 1946. évi I. törvény elfogadásával. A ’45-ös választást a Független Kisgazdapárt nyerte, a választók 57 százaléka őket szerette volna kormányon látni. Igen ám, de mér akkor sem lehetett a kommunisták nélkül kormányt alakítani…

Borítóképen: Középen Nagy Imre, jobbján Tildy Zoltán, balján Maléter Pál, 1956 októberében

Zavaros idők voltak, már igencsak érződött a szovjet befolyás, de egy hellyel-közzel szabad választást még meg lehetett tartani. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságon keresztül a szovjetek már ott munkálkodtak, karöltve a magyar kommunistákkal… Ezt mutatja a kormány összetétele is, melyben helyet kapott – mert helyett kellett adni nekik… – többek között Rákosi Mátyás, Gerő Ernő is, ugyanakkor a kormány tagja volt Nagy Imre is, valamint Antall József a későbbi miniszterelnök édesapja is.

Tildy Zoltán Pápán, a Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészoklevelet, majd ösztöndíjjal 1913-14-ben az észak-írországi Belfastban tanult. 1915-ben helyettesítőként matematikát tanított a pápai főgimnáziumban. Egyházi pályáját segédlelkészként kezdte 1916-ban, majd Budapesten igazgató lelkész, 1932 és 1946 között pedig Szeghalom lelkipásztora.

Politikai tevékenységét 1917-ben kezdte, amikor belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba.

1929-ben többek között Nagy Ferenccel hozzáfogott a parasztság egy új tömörülése, az FKgP szervezéséhez. 1930. szeptemberében megválasztották a megalakult párt ügyvezető alelnökévé.

Több választáson is indult, majd 1940. januárjában ideiglenes az FKgP vezetője lett, a II. világháború idején a nemzeti függetlenséget védelmező, németellenes álláspontot képviselt. 1942. márciusában egyik megalapítója volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt dolgozta ki az FKgP 1943. évi háborúellenes memorandumát, amely Kállay Miklós miniszterelnöknek is átadásra került. A német megszállás után illegalitásba kényszerült.

A politikai életbe 1945. januárjában – miután a szovjet csapatok elfoglalták Pestet – rögtön bekapcsolódott. A kialakult helyzetet, a kommunisták jelentős befolyását tudomásul vette és elfogadta. Helyeselte a politikai élet demokratizálására hozott intézkedéséket, főként a földreformot, amelyért azelőtt már sokat küzdött.

Nagy Imre talán éppen ezért került be kormányába, hiszen Nagy Imre volt az, aki 1944 szeptemberében kidolgozta az MKP magyarországi általános földreform tervét, 1945. március 17-én a kormány elé terjesztette a földosztásról szóló 600/1945. számú miniszteri rendelettervezetet. Nagy Imre akkor így indokolta a törvényt:

„A törvény célja, hogy valóra váltsa a magyar földműves nép évszázados álmát, és birtokába adja ősi jussát, a földet. A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakítását, jövő fejlődését és felvirágzását, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt.”

1945.04.02-án a nemzetgyűlés képviselőjévé, 08.20-án az FKgP pártvezérévé választották. Augusztusban az Országos Gazdasági Tanács, szeptemberben az Országos Gazdasági Bizottság elnöke, majd országgyűlési képviselő lett. A nemzetgyűlési választások eredményeként november 15-én koalíciós kormányt alakított. Fő külpolitikai feladatként a Szovjetunió bizalmának elnyerését jelölte meg, de hangsúlyozta az USA-hoz, Nagy-Britanniához és a szomszéd államokhoz fűződő jó viszony megteremtését.

Belpolitikájának fő célja az erős központi kormányzat megteremtése, az újjáépítés folytatása és felgyorsítása volt. A nemzetközi kötelezettségeknek eleget téve december 29-én kiadta a magyarországi németek kitelepítéséről szóló kormányrendeletet.

1946.02.01-jén a nemzetgyűlés eltörölte a királyság intézményét és kikiáltotta a köztársaságot, amelynek elnökévé választották. A kommunisták egyre gátlástalanabb követeléseivel szemben egyre kisebb ellenállást tanúsított, ezért jelentősen csökkent pártbeli tekintélye és népszerűsége.

Megalkuvó magatartása miatt – vejének, Csornoky Viktornak a „kémkedési ügyét” felhasználva – 1948 nyarán eltávolították a közéletből. Augusztus 3-án szó nélkül aláírta a kommunista párt Politikai Bizottságának határozata alapján elkészített lemondólevelét.

Jöttek a „kékcédulás” választások, és ezzel véget is ért az a demokratikus folyamat, ami soha nem teljesedhetett ki…

1956. májusáig házi őrizetben élt családjával együtt. Októberben, a forradalom idején Nagy Imre kormányának államminisztereként támogatta annak intézkedéseit, ezért 1957. májusában letartóztatták.

1958-ban hatévi börtönbüntetésre ítélték a Nagy Imre-per vádlottjaként, majd idős korára és rossz egészségi állapotára való tekintettel 1959. áprilisában amnesztia nélkül kiengedték a börtönből. 1989-ben rehabilitálták Nagy Imrével és társaival együtt.