1951: Amikor még írtak a lapok Puskásról
„Annak a kongresszusnak az idején rendezték, amelyen a magyar nép vezető ereje, a Párt, a szocializmus építésének legközelebbi feladatait tárgyalja meg, irányt mutat, elősegíti a további fejlődést az élet minden területén, tehát a sportban is” – írta 1951. február 27.-i számában a Népsport, majd így folytatja:
Borítóképen: Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd csapatkapitánya valamennyi magyar labdarúgó nevében beszél az 1951. évi labdarúgó bajnokság ünnepélyes megnyílóján
Átérezték ennek a történelmi napnak a jelentőségét a megnyitó ünnepségen részvevő játékosok is. Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd csapatkapitánya is ezt érezte, amikor valamennyi magyar labdarúgó nevében a mikrofon előtt ezeket mondta:
— Nagy öröm és a kitüntetés érzése tölt el bennünket, magyar labdarúgókat, hogy azoknak a történelmi napoknak egyikén kezdhetjük meg az új bajnoki évet, amikor dolgozó népünk legjobbjai a pártkongresszuson szabják meg a magyar dolgozó nép további fejlődésének az útját.
— Abból az alkalomból ígéretet teszek valamennyi magyar játékos nevében, hogy a mérkőzéseken sportszerűen, fegyelmezetten, a szocialista sportszerem szem előtt tartásával küzdünk, hogy méltók legyünk a szocializmust építő dolgozó néphez.
A lap beszámolója szerint ennek az ígéretnek meg is feleltek a csapatok, ugyanis a nehéz pályán is jó játékot mutatva, sportszerű meccset láthattak a nézők. Na de mi lett az eredmény? Mert mégiscsak az a legfontosabb, nem? Íme:
Az idősebb Puskás Ferenc vezette Honvéd 7:0 arányban diadalmaskodott a Győri Vasas ellen, Puskás három, illetve Budai kettő, valamint Kocsis és Horváth István góljaival.
Kocsis az ’54-es világbajnokság gólirálya, ezüstérmese, és persze a Barcelonával aratott „egy-két” sikert, többek között BEK-döntős és VVK-győztes volt, Budai László „csak” világbajnoki ezüstöt és öt magyar bajnoki aranyat könyvelhetett el (az elsőt a Fradi színeiben, utána a Honvéddal), Puskás világbajnoki ezüstje mellett egy cikk keretében nem is tudnánk felsorolni, mi mindent nyert – tulajdonképpen mindent, ahol csak megjelent! -, Horváth Istvánról pedig – aki 1955 után a Vörös Meteor csapatában fejezte be aktív pályafutását.
Akárhogy is, de a mérkőzés – ha igaz, hogy jó színvonalú volt – nem a szocialista erkölcsöt szem előtt tartó játékosok okán volt jó, hanem azért, mert zsenik játszottak!
Ne feledjük, a Honvédban ott volt még Grosics Gyula, Bozsik József is – hogy csak két nevet említsünk még…
Nem véáletlen, hogy az évednyitó mérkőzés után három hónappal ilyen mérkőzést produkált a magyar válogatott (és hol volt még ’54?):
