20 krajcárból egy tornyos épület?

Aligha lett volna elég 20 krajcár egy épületre, de sokszor 20 bizony már olyannyira elég volt, hogy egy mai is látható, igen gazdag múltú épületre is futotta belőle! Soka látják nap mint nap, de nem biztos, hogy sokan vannak, akik ismerik a történetét annak a háznak, ami a Károly körút és a Dob utca sarkán található!

Borítóképen: 1959-ban Károly (akkor Tanács) körút 5., a Kis-Lucullus eszpresszó és tejbüfé, jobbra a Dob utca, a lényeg azonban a torony

És miből lehetett eladni olyan sokat, hogy végül Budapest egy terének mai napig meghatározó épületét fel lehetett belőle húzni? Nos, a megoldás a sósborszesz…

Hogy is van ez? Mihez lehetett használni a sósborszeszt? A reklámok szerint mindenre (is) jó volt! „Halált elűz”, „a legjobb étvágyemelő, erősítő és fájdalomcsillapító”, „edzi a testet és az izmokat”, „a reumatikus és csúzos bajokat megszünteti”, és még ezerféle problémára jó, sőt – mivel a sósborszesz maga jelentette az egészséget, az egészség pedig szerencsét hozott a reklámszövegek szerint… – voltaképpen magát az életet jelentette!

Azt persze pontosan tudjuk, hogy ez nem pont így volt akkor sem, és ma sem, de azt is tudjuk, hogy a mindent elsöprő reklám bizony megtette a hatását!

Bár a Diana évtizedekkel később jött ki a piacra, mint a Brázay-, a Fedák-, a Vértes-, vagy épp a Fábián-féle sósborszesz, hamarosan az új jövevény lett a legismertebb, és így persze ennek a sósborszesznek a gyártója kasszírozta a legnagyobb bevételt.

A gyártó pedig nem más volt, mint Erényi Béla gyógyszerész, illetve az ő vállalkozása, a Diana Kereskedelmi Részvénytársaság. De vissza kicsit, mert az már egyfajtasikerkorszak volt, de az indulás szerény volt. A mai épület helyén már korábban is álltak épületek, Erényi Béla és testvére pedig 1898-ban költöztek be, itt nyitották meg üzletüket, ahol már a századelőn sósborszeszt is árultak, majd 1907-ben dobta piacra az első üvegcséket ezzel a márkanévvel, a siker pedig nem maradt el!

Olyannyira sikeres volt a vállalkozás, hogy hamarosan az egész házat megvették, de azt egyre szűkösebbnek találták, ezért elhatározásra jutottak; 1929-ben lebontották a házat, és egy új, üzlet és bérház funkciójú épületet terveztettek.

A terveket Fischer József készítette el, és ő volt az, aki az épület sarkára egy szobrokkal kiegészített saroktornyot álmodott meg.

Igen ám, de Ernyeiék inkább azt szerették volna, ha egy hatalmas Diana sósborszesz üveg kerül a kis torony tetejére, ezt viszont az akkor az építésügyért felelős szervek nem engedélyezték! Így maradt a nyolcszögletű torony, amiben aztán végül a Gerlóczy utcai tűzoltóparancsnokság egy őre szolgált egy telefonnal felszerelve, ha tüzet észlel, akkor azt azonnal jelezze a parancsnokságra.

Amikor itt volt a gettó, akkor a német katonák minden bizonnyal szintén kihasználták a hely jó kilátását, de arról már megoszlanak a vélemények, hogy innen be is lőttek, vagy sem.

Feltehető, hogy ’56-ban is szerepet kapott a kis torony – miért ne, a kilátás éppen olyan jó volt onnan, mint addig! -, de végül a tetejére tervezett szobor soha nem került fel, így pedig tényleg olyan, mintha a mai napig is valamiféle katonai-megfigyelő objektum lenne. Pedig ma már magántulajdonban van a torony, amiben két szinten lakás került kialakításra, így aligha ez a funkciója!

A lényeg azonban, hogy így lett a sokszor 20 krajcárból egy, a mai napig a városképet meghatározó épület.