Hírek

2000 éves megtérülés…

Amikor a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása/építése szóba kerül, azonnal akad, aki előránt egy tanulmányt arról, hogy a beruházás megtérülése cirka 2000 év, tehát úgy, ahogy van értelmetlen. Ezt pedig kánonban zengi az ellenzék, ugyanakkor azt nem nagyon mondják el, hogy a megtérülést azzal a fogalommal kalkulálták, amit ma lebonyolít a viszonylat. De ugyanilyen hangok voltak a záhonyi vasúti terminál és logisztikai központ beruházásával kapcsolatban is, és persze hamarosan elkészül a taszári reptérről is egy tanulmány, ami végtelen megtérülési időt fog tartalmazni, hiszem most semmilyen forgalom nincs…

Szokás szerint azonban a tények mást mutatnak, és mi valamiért ezekhez jobban ragaszkodunk, mint a politikai indíttatású acsargáshoz. Azt csak úgy érintőleges említjük, hogy a beruházások által generált nyereség nem áll meg a vasútállomások érkezési oldalán, hanem az egész gazdaságra kihat, mert ennek belátása valószínűleg meghaladja a kritikusok szellemi képességeit. Maradjunk tehát annál, hogy mi a terv, és miért nem 2000 az a 2000!

„Szándéknyilatkozatot írtak alá Kína és Európa közötti vasúti áruszállításra specializálódó vegyes vállalat létrehozásáról a magyar tulajdonú CER Cargo Holding SE, az orosz vasúti érdekeltségű RZDL Europe Kft. és az osztrák Rail Cargo Group magyar leányvállalata, a Rail Cargo Hungaria Zrt. képviselői kedden Budapesten.” (forrás: origo.hu)

Ez a megállapodás erősen kötődik a Záhony Logisztikai és Ipari Övezet (CELIZ) nevű konzorcium beruházásához, ami a Ganzhou-Budapest vasútvonalra koncentrál, és azt célozza, hogy az elkövetkező 3 évben 1000 vonatot és 88 000 TEU (Húsz lábbal egyenértékű egység, azaz konténer) áruforgalmat terveznek indítani! Ezek pedig Záhonyon keresztül lépnek az EU-ba!

Most kicsit nyissuk ki az ablakot, és tekintsünk ki a világba, mit látunk magunk körül, egy kicsit messzebb, mint a szomszéd épület! Azt látjuk, hogy a tengeri fuvarozás rendkívüli mértékben megdrágult, iparági információk szerint míg tavaly nyáron átlagosan 1.650 dollárba került egy 40 láb méretű tengerikonténer szállítása Sanghajból Rotterdamba, manapság ugyanekkora áru továbbítása 11.196 dollárt kell költeni, a konténerek ára a 2020. nyári 3.000 dollárról mostanra 20.000 dollár körüli szintre emelkedett!

Ha ebben lesz is némi visszarendeződés, a szakértők azt mondják, hogy az 1.650 dolláros árat valószínűleg soha nem fogjuk elérni, hiszen a tengeri fuvarozás nem csak azért drágul, mert nincs kapacitás, hanem azért is, mert a rendkívül szennyező konténerhajókat ma már nem nehézolajjal hajtják, hanem diesel-olajjal, és egyre modernebb motorokat kell beszerelni, egyre drágábban! Ez pedig jelentősen növeli az építés és fenntartás költségeit! Ráadásul a járvány alatt elmaradtak a megrendelések, most pedig a hajógyárak nem bírják kapacitással, így az új egységek belépésére még éveket kell várni…

Innen nézve biztosak lehetünk abban, hogy nem éri meg a beruházás? A kérdést azért is fontos megválaszolni, mert az, hogy a szállítmányozásban megkerülhetetlenek legyünk a kelet-nyugat viszonylatában stratégiai kérdés is! Így nem csak a közvetlen pénzbeli nyereséget, hanem a rárakódó egyéb pénzbeli nyereséget, valamint a nem pénzbeli előnyöket is figyelembe kell venni!

És ne feledjük, azok a vonatok nem csak egyirányba közlekednek ám! Az vajon nem válik az egész magyar gazdaság előnyére, hogy a tengeri áraknak nem kitett útvonalon, gyorsan el tudnak jutni a Magyarországon termelt áruk keleti irányba? Az vajon nem jelent nyereséget?

Dehogynem! És ezzel nincs vége, a most megkötött megállapodás tovább erősíti a stratégiai pozíciót, és a 2010 óta keleti viszonylatban mintegy 28%-kal emelkedő áruforgalomnak újabb lökést ad! Számítások szerint pár év alatt többszöröződik (!!!) a leszállított áruk mennyisége!

Nos, akkor most tessék leülni számolni!

Ajánlott Cikkek