Vélemény Vélemény-cikkeink

Nemzeti érdek nem lehet Európa érdeke?

A V4Agency arról ír (ITT), hogy a birtokába jutott dokumentum szerint a nemzeti érdekek képviselete egyazon elbírálás alá esik a korrupcióval, szankciói is ugyanazok – legalábbis az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnál, ami tanácsadó szervként működik az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács mellett. Az EGSZB honlapján ez olvasható; „A tagok… tevékenységüket független módon végzik, és feladataikat az összes uniós polgár érdekeit szem előtt tartva látják el.” Ez magyarázat lehetne, de a dolog több sebből vérzik!

Az EGSZB-t tehát egy olyan szervezetnek tervezték meg, ami nem az egyes nemzeteket képviseli, hanem az Unió érdekeit. Ez egyébként igaz az Európai Bizottságra is – látjuk, ennek milyen következményei vannak… Pedig bizonyos szempontból az EB jobban megfelel a politikailag függetlenség elvének, hiszen tagjait az EU tagállamok delegálják, tagállamonként egy fővel. ÉS még ez a testület is annyira független, és annyira képviseli az EU-t, hogy az 50 milliós európai kisebbségeket semmibe veszi, ahogy a polgári kezdeményezés aláíróit, vagy az Európai Parlament támogatását az ügyben…

Az EGSZB új etikai kódex tervezete alapvetően hibás koncepcióra épül, mivel a szervezet felépítése eleve azt feltételezi, hogy a tagok az egyes tagországok érdekeit fogják képviselni, mivel a 329 tag delegálása a következőképpen történik: „egyazon országot képviselő tagok száma az adott ország népességével arányos”. Ez utóbbi idézet az EGSZB honlapján olvasható, maga a bizottság mondja ki, hogy a tagok országot képviselnek, de ami fontosabb:

Ha a tagok nem az egyes tagországok érdekeit képviselik, akkor számarányuk miért az egyes országok lakosságának arányában oszlik meg a testületben? Ha itt szó nincs nemzeti érdekek képviseletéről, akkor miről lehetne másról szó? Mi értelme lenne lakosság-arányos eloszlásnak, ha azok nem az egyes országok érdekeit képviselik? Hogy érthetőbb legyen a dolog, jöjjön egy példa:

A német fuvar-vállalatoknál működő szakszervezet kiharcolja, hogy növekedjen a pihenőidő. Ez fontos lehet sok okból, de most a lényeg az, hogy sok kérdést is felvet a döntés. Például mi van azokkal a fuvarozó cégekkel, és/vagy sofőrökkel, akiknek kevesebb a pihenőidejük, mert nem Németországban bejegyzett cégek, nem német állampolgárok? Nem mindegy, mert torzul a verseny, hiszen a külföldi fuvarozók gyorsabban, és/vagy olcsóbban tudnak szállítani. Ezért a németek az EGSZB-hez fordulnak, hogy megoldást találjanak. Nos, milyen döntés születik?

Ott kezdődik, hogy eleve nemzeti szintről indult a dolog, a folytatás pedig az, hogy a nem német fuvarozók civil (érdekvédelmi) szervezetei érdeke éppen ellentétes a német érdekekkel. Hol van itt a nemzeti és az Uniós érdek? Ha mondjuk egy lengyel képviselő nem szeretné, ha a német szakszervezetek miatt náluk is csökkenne a hasznos munkaidő a fuvarozási cégeknél (nem csak a lengyeleknél, hanem minden más országban is Németországon kívül!), akkor, ha azt mondja, hogy nem támogatja, hogy Európában mindenütt emeljék meg a pihenőidőt, akkor nemzeti érdekeket képvisel, vagy Európa versenyképességét próbálja megvédeni azzal, hogy nem szeretné, ha a fuvarozás költségei/időtartama növekedne?

És ki mondja meg, hogy ezt az álláspont melyik kategória? Mert bizony a tagokat a tagországok delegálják lakosságarányosan, és visszahívni is a tagországoknak áll jogában az EGSZB képviselőit. Netán azt várják el, hogy a jelölő ország hívja vissza képviselőjét, mert az a nemzeti érdekeket képviselte? Vagy másképp; melyik ország fogja azt mondani saját küldöttére, hogy nemzeti érdekeket képviselt? Ha pedig nem a küldő ország dönt, akkor majd szavazással döntik el, hogy az adott cselekedet a nemzeti érdekek képviselete, vagy az Unió képviselete?

Talán éppen ez utóbbi miatt kell a lakosságarányos képviseleti rendszer? Nem, nem pont ezért, hanem azért, mert Európa ma úgy néz ki, hogy nyugaton népesebb államok mellett keleten meglehetősen szétdarabolt területen, relatív kis népességű államok sorakoznak.

Igen, ha az összes volt szovjet gyarmati országot nézzük Kelet-Európában, melyek tagjai az Uniónak, lakosságuk ~90 millió fő. Ezzel szemben a négy nagyobb nyugati ország (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) összlakossága ~260 millió fő, a V4-ek lakossága pedig mindössze 65 millió főt jelent. A képlet igen egyszerű; a V4-eket lakosságarányos képviselet mellett Németország 83 millió fő), vagy Franciaország (67,5 millió fő) képviselői minden további nélkül leszavazhatják, de az egész Kelet-Európai térséget is bármely két nagy nyugati állam képviselői képesek leszavazni…

Ez a döntéseknél is érvényesülhet (gyanítható, hogy érvényesül is, de mindig az EU-ra történő hivatkozással), és igaz lehet akkor, ha – feltételezésünk szerint – az EGSZB teljes testülete szavaz arról, hogy egy képviselő a nemzeti érdekeket képviselte egy adott kérdésben, vagy sem…

Most tehát megint ott tartunk, hogy a régebbi tagállamok fenntartják maguknak a jogot a döntésekre, és minden módszert bevetnek arra, hogy továbbra is vezetői maradjanak az EU-nak, a keleti államokra pedig továbbra is kizárólag, mint munkaerőre, és piacra gondolnak – partnerségről pedig szó sem lehet.

És nézzük meg, ez nem csak erre a tanácsadó testületre igaz! Ha egy kezdeményezés, mint például a Minority SafetPack innen indul, azt eltapossák, mert a nyugatnak nem érdeke, hogy keleten az országok békességben éljenek, netán összefogjanak, és együttműködve álljanak ki érdekeikért ez Európai politikai színtéren.

Ezek után nehéz lenne azt gondolni, hogy Európa teljes jogú tagjai vagyunk, és azt hinni, hogy bármi beleszólásunk is van abba, hogy mi történik a kontinensen. Ma is csak ütközőzóna vagyunk, egy olyan térség, amit nem engednek érvényesülni mióta megszűntek azok az államalakulatok, melyek összemérhetők voltak a nyugati hatalmakkal…

Ajánlott Cikkek