Magyarság Történelem Vélemény Vélemény-cikkeink

256 éve: Úrbéri rendelet

Szokás az úrbéri rendeletet röviden úgy értékelni, hogy az csökkentette a jobbágyterheket, illetve célja a jobbágyok jobb állami adóképességének biztosítása volt. De ez csak az érem egyik oldala, így véleményünk szerint igenis van annak értelme, hogy összefüggéseiben vizsgáljuk a témát.

Borítóképen: Mária Terézia

Sokan a rendelet érdemének tartják, hogy az uralkodó által kiadott urbárium felváltotta az addig részben szokásjogon, részben helyről helyre változó módon írásban rögzített úrbéri előírásokat.

Ez így is van, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy sok esetben mégis a terhek növekedését eredményezte, ugyanis a legtehetősebb földesuraknak szolgáló jobbágyok a rendelet előtt kevesebbet dolgoztak az újonnan államilag megszabottnál.

Mi ezt a tényt nem kezeljük úgy, mint a rendelet hibáját, véleményünk szerint egyszerűen arról van szó, hogy bármilyen állami szabályozás, illetve annak változásai egész egyszerűen személyenként más és más hatással járnak. Mindig voltak és vannak nyertesei és vesztesei is az ilyetén jellegű változásoknak.

Amit viszont sokan elfelejtenek, az, hogy az abszolutista uralkodó szempontjából nem a jobbágyterhek csökkentése volt a motiváció, hanem sokkal inkább a jobb adóképességük elérése.

Igen ám, de a jobbágyok éppen a nemesség és a papság felé tartoztak adót fizetni, ami az abszolutista hatalom koordinátái között egyszeriben érthetetlenné teszi Mária Terézia lépését, amivel lehet, hogy némileg kevesebb, ugyanakkor biztosabb jövedelemforrást ad a nemesek és a papság kezébe!

Nos, pontosan itt van „a döglött kutya elhantolva”! Mária Terézia ugyanis azért gondolta a biztosabb jövedelmet biztosítani a nemesség és papság számára, mert ő meg ez utóbbiakat szerette volna megadóztatni! Vagy ami még inkább lehetséges; jövedelmeik csökkenését akarta eléni…

Igen, az abszolutista megközelítésnek éppen ez a lényege; az uralkodó mindenek felett uralkodik, a nemesek és az egyház is ugyanúgy tőle függnek, neki tartoznak hűséggel – és persze adófizetéssel, munkával -, de ehhez a nemesség és a papság uralmát meg kellett törni!

Márpedig a függőség kialakításának egyik legjobb eszköze éppen az adófizetési kötelezettség, csakhogy ezzel van egy nagy probléma!

A Magyar Királyságban ugyanis érvényen voltak az Aranybulla, illetve az abból származtatott rendelkezések, amelyek arra szorították a mindenkori uralkodót, illetve a nemességet, hogy együttműködésben vezessék az országot.

Ez így kissé leegyszerűsítő, de a lényeg, hogy a II. András magyar király által 1222. április 24-én a székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely a magyar nemesség jogait először rögzítette, és az uralkodóra nézve is igen komoly kötelezettségek betartását követlete meg!

2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.

Az Aranybulla ezen passzusa értelmében Mária Terézia nem csak azzal sértette meg a magyar jogrendet, hogy – mint Gunst Péter a “Magyar történelmi kronológia” című könyvében írja: „elkedvetlenedve zárta be az országgyűlést és szakított a magyar rendi alkotmányosság formális tiszteletben tartásával is”, miután az abszolút hatalomra törekvő királynő és magyar rendek között konfliktus bontakozott ki, mivel az udvar a papság és a nemesség megadóztatására törekedett, hanem azzal is, hogy nem hagyta a nemesség jogát érvényre juttatni.

Nos, nem azt mondjuk, hogy a nemesség – vagy éppen a papság – nem esett túlzásokba, és olykor tényleg túlterhelték a jobbágyokat, amit az is mutat, hogy 1765-1766-ban a Dunántúlon, különösen Vas, Zala és Somogy megyében parasztmozgalmak bontakoztak ki a földesúri önkény, elsősorban a mértéktelenül megnövekedett robotkényszer ellen.

Tulajdonképpen ezt a helyzetet kihasználva született meg az úrbéri rendelet, ami ugyan segített a jobbágyok döntő többségének, de igazi célja nem a jobbágyok „érdekvédelme” volt, hanem a nemesség és a papság hatalmának megtörése.

„Az urbárium értelmében az egész birtokkal rendelkező jobbágyok heti 1 nap igás vagy 2 nap kézi robottal tartoztak, ami a házas zsellérek esetében évi 18, míg a ház nélküliek esetében évi 12 napra csökkent. Ezenfelül a telkes jobbágyok további 1 forint füstadót fizettek, miközben a rendelet azt is megszabta, hogy uruk miként szedhette be a kilencedet, és fenti járandóságain felül milyen ajándékokat – pl. évi 1 icce vaj, 2 kappan, 12 tojás – követelhetett” – írja Tarján M. Tamás az „1767. január 23. Mária Terézia kihirdeti az úrbéri rendeletet” című művében.

A lényeg tehát, hogy a jelentős eredménynek tekintett úrbéri rendelet a nemességet és a papságot támadva voltaképpen a magyar, helyi hatalom és annak képviselői ellen lépett fel, és ez még akkor is így van, ha ez történetesen a jobbágyoknak és a zselléreknek jó volt.

Arról nem is beszélve, hogy Mária Terézia rendeletét a magyar jog ellenében hozta meg…

Ajánlott Cikkek