350 lóerős Vakond! És nem földet túr… A Rába 060 mozdony
1959. december 29.-én a Figyelő aktuális száma arról számolt be, hogy „még néhány hét és elindul próbaútjára az új, könnyű, Rába-Balatontípusú diesel-motorvonat, amely gyengébb alépítményű pályákon is közlekedhet”. Nem, ezúttal nem erről a sokak által ismert gépről lesz szó, kizárólag azért az idézet, hogy el tudjuk helyezni időben, mikor is készült el a Magyar Vagon- és Gépgyár (akkor éppen Wilhelm Pieck kelet-német diktátorról elnevezve…) Rába 060-as mozdonya, ami a MÁV-nál az M38-as, az iparvasutaknál az A24 megjelölést kapta.
Borítóképen: M38-as sorozatú dízelmozdony
A címben említett 350 lóerővel kapcsolatban tartozunk egy kis magyarázattal. Hivatalosan ugyanis az M38 270 lóerős volt, de a források szerint az M 060 gyári típusjelű, M38,2001 pályaszámú mozdonyba egy 257 kW (350 LE) teljesítményű Ganz–MVG 12 JVF 13,5/17 típusú 12 hengeres, V elrendezésű Ganz–Jendrassik rendszerű előkamrás feltöltött dízelmotor került.
A hivatalos adat ugyanezen motornak a feltöltés nélküli változatának teljesítményét jelzi, így nagy valószínűséggel sorozatban már szívómotorral gyártották a típust.
A figyelő képes híradásában is megerősíti az első Rába 060 teljesítményét:
A bevezetőben említett Rába Balaton egy kifejezetten elegáns, korában igen modern formavilágú, és technikai értelemben is korszerű motorvonat volt:
Nos, a Rába 060 az valami egészen más volt, mondhatni a paletta ellenpontja, ugyanis ez a gép egy C tengelyelrendezésű dízel tolatómozdony sorozat, melyet a Magyar Vagon– és Gépgyár gyártott 1960 és 1961 között Rába M060 és M061-es gyári típusjellel.
Vontatási feladata: könnyű tolatószolgálat, mellékvonali tehervonatok továbbítása.
Akkoriban már bőven készültek a Bobók, amelyek sokkal erősebbek voltak, de 15 tonnát meghaladó tengelyterhelésük okán nem lehetett a kisebb teherbírású vonalakon működtetni, na meg pazarlás is lett volna a 600 lóerős gépeket olyan vontatmányokhoz használni, amelyek a közelébe sem kerülhettek (szintén a pálya alacsony terhelhetősége miatt) a mozdony vontatási képességének ideális kihasználásához.
Az M38 legnagyobb tengelyterhelése alig haladta meg a 10 tonnát!
A kerékpárok acélöntésű tárcsákkal, cserélhető abroncsokkal, külső elrendezésű gördülőcsapágyakkal készültek. A tengelyhajtás homlokkerék- és kúpkerékpárból áll és a sebességváltó elosztóházából kapja a hajtást kardántengelyen keresztül. Az alvázkeret lemezből, hegesztett kivitelben készült, MÁV-szabvány szerinti ütközőkkel és csavarrugós vonókészülékkel.
A mozdony 6 db lemezrugóra támaszkodik, melyek a tengelyterhelés egyenletes elosztására himbás kiegyenlítőkarral van ellátva. A géptérburkolat lemezből és idomvasakból, hegesztett kivitelben készült. A vezetőfülke jól szigetelt, padlója fából készült. A géptér burkolata könnyen leemelhető.
A vezetőálláson valamennyi kezelőszerv, az átmenő légfék vezetői szelepe kivételével a vezetőfülke mindkét oldalán megtalálható, így a mozdony mindkét oldalról kényelmesen vezethető.
A vezérlőasztal mindkét oldalán egy-egy közös tengelyre szerelt kerék van a motortöltés szabályozására és a vezérlési műveletekhez. A tolató–vonali fokozatváltó vezértolattyúját az asztalon helyezték el, akárcsak az összes műszert magába foglaló műszerfalat.
A kerékpárok acélöntésű tárcsákkal, cserélhető abroncsokkal, külső elrendezésű gördülőcsapágyakkal készültek. A tengelyhajtás homlokkerék- és kúpkerékpárból áll és a sebességváltó elosztóházából kapja a hajtást kardántengelyen keresztül.
A Filmhíradóban is feltűnik a Rába 060: “Megismerkedtünk a gyáriak fél évszázada szolgáló kedvencével, Mackóval is. Éppen a legmodernebb dízel-hidraulikus mozdonnyal találkozott“:
Az alvázkeret lemezből, hegesztett kivitelben készült, MÁV-szabvány szerinti ütközőkkel és csavarrugós vonókészülékkel. A mozdony 6 db lemezrugóra támaszkodik, melyek a tengelyterhelés egyenletes elosztására himbás kiegyenlítőkarral van ellátva. A géptérburkolat lemezből és idomvasakból, hegesztett kivitelben készült. A vezetőfülke jól szigetelt, padlója fából készült. A géptér burkolata könnyen leemelhető.
A vezérlőasztal mindkét oldalán egy-egy közös tengelyre szerelt kerék van a motortöltés szabályozására és a vezérlési műveletekhez. A tolató–vonali fokozatváltó vezértolattyúját az asztalon helyezték el, akárcsak az összes műszert magába foglaló műszerfalat.
A levegőellátást egy 1.100 l/min teljesítőképességű Ganz Mk 135 típusú dugattyús légsűrítő biztosítja, a villamos fogyasztókat egy 2,2 kW-os töltődinamó és a 310 Ah-s, 24 V-os akkumulátor látja el. Mind a légsűrítőt, mind a töltődinamót, mind a hűtőventilátort egy gumirugós alapra elhelyezett mechanikus elosztóhajtással a dízelmotorról táplálják.
A típusból 1960–1961-ben gyártottak 7 darabot. Az 1970-es évek közepén 5 darabot selejteztek, 2 darab pedig ipari mozdony lett, A24-es sorozatjellel.