393 éve: Meghalt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem

Gyulafehérváron akadémiát és jelentős kulturális központot hozott létre. Marosillye várában született, a hagyomány szerint 1580. november 15-én, a születés pontos dátuma nem ismert.  A hagyomány szerint a halála napját tekintik a születés napjának is, Gyulafehérváron halt meg 1629 november 15-én.

Borítóképen: Bethlen Gábor (1580-1629), erdélyi fejedelem és magyar király (forrás: wikimedia / http://mek.oszk.hu/01900/01912/html/index1771.html, szerző: ismeretlen, licenc: közkincs) kép illusztráció

Korán árvaságra jutott, Báthory Zsigmond udvarában nevelkedett, s távoli rokonát, Bocskai Istvánt tartotta nevelőjének.

Már 15 évesen katonai pályára lépett, 1600-1602-ben Mihály havasalföldi vajda és G. Basta császári hadvezér rémuralma ellen harcolt. 1604-ben csatlakozott Bocskai Istvánhoz.

1613-ban a Habsburgokkal kapcsolatot kereső Báthory Gábor ellen indult a Török Birodalom támogatásával.

1613.10.23-án a kolozsvári országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta. A Habsburgok és a törökök között politizálva az önálló – esetleg a királyi Magyarországgal egyesített – Erdély létrehozására törekedett.

Gyulafehérvári udvarát kulturális központtá és főiskolai székhellyé tette. Házassága Brandenburgi Katalinnal erősítette a szövetséget a protestáns fejedelmekkel. Uralkodása alatt (1613-1629) Erdély aranykorát élte.

1620.08.25-én a besztercebányai országgyűlésen, miután kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, Bethlen Gábort magyar királlyá választották.

A magyar rendek ugyanis abban bíztak, hogy a török Porta hozzájárul Erdély és a királyi Magyarország egyesítéséhez Bethlen Gábor királysága alatt. A fejedelem azonban tudta, hogy egy protestáns király ellen a katolikus közvélemény összefogna, emellett a rendek az ő kezét is megkötötték volna, s a törökellenes háborúk finanszírozását is tőle várták.

Ezért nem koronáztatta meg magát, s 1621-ben végleg lemondott a királyi címről II. Ferdinánd javára; ennek fejében viszont hercegi címet kapott Munkács várával és megtarthatta az uralma alá került hét felső-tiszai vármegyét.

Bethlen fejedelemként a harmincéves háború során elfoglalta Pozsonyt, megszerezte a Szent Koronát, s a cseh és morva rendek seregeivel együtt 1619 őszén Bécset fenyegette. Az elfoglalt területek nemessége felekezeti különbség nélkül őt támogatta.

1620 áprilisában a prágai szerződéssel szoros együttműködés jött létre közte és Pfalzi Frigyes cseh király között. Élete utolsó éveiben Báthory Istvánhoz, a nagy elődhöz hasonlóan, a lengyel trónt akarta megszerezni, szövetkezett a moldvai vajdával, az orosz cárhoz küldött követet, tervéhez meg akarta nyerni a svédeket és a hollandokat is.

1629 november 15-i halála miatt azonban elképzeléseit nem válthatta valóra. A gyulafehérvári székesegyházban temették el.