Épített örökség Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem

470 éve: Befejeződött az egri vár ostroma, a török hadsereg megkezdte az elvonulást

Az akkori naptár szerint szeptember 1-én, a mostani naptár szerint szeptember 9-én kezdődött a vár körbevétele, a támadások 1552. szeptember 16-án indultak meg a vár ellen és október 17-én vonult el a török sereg. A várat Dobó István kapitány parancsnoksága alatt a körülbelül 2.000 főnyi védő 38 napig hősiesen védelmezett az Oszmán Birodalom túlerőben lévő seregétől.

Borítóképen: A Gergely-bástya és a Hippolyt-kapu (forrás: wikimedia, szerző: Pásztörperc a magyar Wikipédián, licenc: CC BY-SA 2.5) A kép illusztráció

Az Árpád-kor elején az egri püspök menedékvára a felsőtárkányi Várhegy hatalmas erődítménye volt, de ezt a tatárok lerombolták.

Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték.

A Szent János evangélista tiszteletére szentelt, háromhajós, román stílusú székesegyházat föltehetően Szent László király idején, a 11. század végén emelték. A székesegyházról a 14. századi krónikákban a várat is Szent János evangélista várának nevezték.

A kőfalak anyaga az egri borvidék fő talajképző anyagának tekintett riolittufa, ami könnyen faragható, de könnyű, meglehetősen puha és nagyon kevéssé fagyálló. Ezért a nagyobb hidegek utáni olvadások idején egyes falszakaszok rendre leomlottak, a vár rendszeres karbantartást igényelt.

A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult. A fő probléma az volt, hogy a Várhegy melletti, annál magasabb Almagyar dombról át lehetett lőni a falak fölött. Ezért (először a Felvidéket uraló cseh husziták elleni védekezésül) a domb jelentős részét elkerítették.

A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a 16. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették.

Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak. Dobó elsődleges feladatának tartotta, hogy a várható török támadás ellen minél jobban megerősítse a végvárat. Ehhez növelte mind a helyőrség, mind a hadieszközök számát. A hadjáratot Kara Ahmed vezír, Szokoli Mehmed ruméliai és Hadim Ali budai beglerbég irányította.

Egyesített hadaik 1552 szeptemberében vették ostrom alá az egri végvárat, de a védők visszaverték próbálkozásaikat.

Az egri vár ismert védőinek névsora (forrás: wikimedia, szerző: Az eredeti feltöltő Tambo a magyar Wikipédiáról volt, licenc: CC BY-SA 3.0)

Mire az ostromlók elvonultak a vár alól, a falak többsége súlyosan károsodott. Az évtizedekig tartó újjáépítés közben (Ottavio Baldigara, Bornemissza Gergely és Christoporus Stella tervei alapján) jelentősen korszerűsítették is a védműveket, a helyőrség létszámát hétezer főre emelték.

Intézményesítették a várban működő lőpormalom alapanyag-ellátását (az évi 500 tallér értékű salétromot évi adójának fejében Debrecen szállította). Német (osztrák) tüzéreket alkalmaztak (békeidőben 8–10 tűzmestert fejenként 2-3 segéddel).  

Mindezek dacára 1596-ban a több nemzetiségű helyőrség rövid viadal után III. Mehmed szultán kezére adta a várat.

A hódoltság 91 esztendeje alatt a törökök nemcsak fenntartották, de bővítették is az erődrendszert. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, miután kiéheztették a védőket.

1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső vár védőműveit, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.

A történetet a dicsőséges győzelemig biztosan soka ismerik, ha máshonnan nem, az Gárdonyi Géza Egri csillagok című remekművéből. A továbbiak viszont kevésbé ismertek;

Az idegen védők megadták magukat, a Habsburgok pedig – mint szinte minden magyar védmű esetében… – romboltak.

Ajánlott Cikkek