Hírek Vélemény-cikkeink

Miután senkit nem érdekel; Hogyan tovább Ukrajna?

Ukrajna egyik napról a másikra lekerült a címlapokról, miután Putyin, orosz elnök visszavonta csapatait a határ közeléből, illetve a Krímből. Bár a sajtó hallgat – vagy nem látja az öszefüggéseket – a történetnek nincs vége! Csak most éppen nem a fegyverek erejével üzennek, hanem más csatornákon. Nézzük, hogy mi i történt a csapatkivonás bejelentése óta!

Előzményként érdemes megemlíteni, hogy tavaly a világ országai 2 ezer milliárd dollárral (!!!) növelték katonai kiadásaikat! Kína itt is az első akar lenni, ennek látványos jele, hogy a tavalyi év volt a 26., amikor az előző évhez képest nőtt a hadikiadások mértéke a távol-keleti óriásnál. De az USA-t még így sem érte be, ráadásul a jenkik is rátettek egy lapáttal, náluk is bővült a katonai költségvetés. Figyelemre méltó tény, hogy míg világszinten a bővülés 1,26%-os szintet ért el, addig Európában kicsivel meghaladta a 4%-ot! Ez a korábbiakhoz képest igen komoly növekmény, hiszen a NATO tagállamai közül még mindig csak 12 érte el a szövetség által ajánlott 2%-os küszöbértéket. Torzít a képen a járvány, hiszen sok esetben a hadsereg segítségét is igénybe vették a kormányok, és nyilván ez is kiadásokat jelentett, de összességében elmondható, hogy egyértelmű fegyverkezési boom kezd kialakulni. A három „nagy” költései; USA: 778 milliárd USD, Kína 252 milliárd USD, 61,7 milliárd USD. Utóbbi ország esetében a szinte teljes önellátás okán meg kell jegyezni, hogy ha valamilyen egyenértékes számítással összehasonlíthatóvá tennénk a kiadásokat, jóval nagyobb számot kapnánk, de a három világhatalom költései közti sorrenden nem változtatna.

Ha már fegyver, akkor fegyverkereskedelem, ha pedig fegyverkereskedelem, akkor ott előfordulnak kétes alakok… Ilyen például Emilian Gebrev, akinek a neve a vrbeticei lőszerraktárban történt robbanások kapcsán merült fel. Állítólag ő volt a tulajdonosa a raktárban tárolt hadianyagnak, amit két akcióban felrobbantottak (részletesen ITT írunk erről). Alig két hete hirtelen (!) kiderült, hogy a robbantásokat orosz kémek hajtották végre, de most a cseh államfő, Miloš Zeman – hosszas hallgatás után… – Andrej Babiš cseh miniszterelnökkel szemben egyáltalán nem állította olyan magabiztosan, hogy orosz kémek az elkövetők. Csak annyit mondott, hogy:

„Amennyiben bebizonyosodik az orosz ügynökök részvétele a vrběticei lőszerraktárban történt robbanásban, akkor Oroszországnak ezért a terrorista cselekményért meg kell fizetnie.”

Tehát nem beszél megdönthetetlen bizonyítékról, ha pedig nincs ilyen, akkor elég nehezen értelmezhető az orosz diplomaták kiutasítása. Megjegyezte viszont, hogy a rendőrség feladata kideríteni, hogy mi is történt valójában. Csak egy megjegyzés; ez eddig is így volt, de a rendőrség nem jutott el idáig, és – ezek szerint – a miniszterelnök által bejelentett bizonyíték nem feltétlen hiteles – mindaddig, amíg azt a rendőrség meg nem vizsgálta, és ki nem nyomozta, hogy tényleg mi is történt Vrbětice-ben.

Közben Biden végül  tényleg beváltotta az előzetes várakozásokat, és Joe Biden amerikai elnök szombaton hivatalosan is elismerte, hogy az Oszmán Birodalom népirtást követett el 1915-ben az örmények ellen. Ez természetesen komoly ellenreakciót váltott ki a törökök részéről. Ibrahim Kalin török elnöki szóvivő vasárnap a közösségi oldalán emlékeztetett, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő korábban olyan közös történészbizottság felállítását szorgalmazta, amely kivizsgálná az 1915-ös eseményeket. “Ám azok, akik félnek attól, hogy a dokumentumokkal napvilágot lát az igazság, nem tudtak válaszolni a felhívásra” – fogalmazott Kalin.

Érdekes fordulat lenne, ha a NATO egyik legnagyobb szereplője összerúgná a port az USA-val, és inkább Oroszország irányába venné az irányt… Márpedig azt látni kell, hogy az ukrán-török tárgyalások eredményeképpen az ukránok számára biztosított drónok, illetve a találkozó utáni nyilatkozatok, miszerint Törökország kiáll Ukrajna mellett, döntő fontosságú volt abban, hogy az oroszok most inkább a tárgyalóasztalok, és a gazdaság irányába mozdulnak el a nyílt fegyveres fenyegetés helyett. Volt már rá példa, hogy Recep Tayyip Erdoğan barátira vette a hangot az oroszokkal, de az nagyon nem ízlett az USA-nak… Van egy olyan érzésünk, hogy ez a menet még nem ért véget!

Az oroszok tehát most a tárgyalások felé fordulnak, ahol nagy valószínűséggel a szankciókat, illetve a szankciókkal leállított beruházásokat szeretnék tárgyalás alá venni, cserébe pedig biztosan sikerül elérni, hogy az ukránok valamivel rendezettebb viszonyokat alakítsanak ki a Donbasz vidéken. Ez logikus lenne, de még odébb van, hiszen valamikor júniusban esedékes a két fél tárgyalása – legalábbis most erről szólnak a hírek… Ha pedig gazdaság, akkor most itt az ideje, hogy említsük újra a konténerháború újabb fejezetét! Ebben Oroszország nem annyira érintett, Kína viszont annál inkább! Már a tavalyi év folyamán begyűjtötte konténereit Kína, mondván, hogy náluk hiány van, és most úgy tűnik, a helyzet még rosszabb lett; mivel Európa és az USA gazdasága sokkal hosszabb ideig „állt” a járvány miatt, Kína pedig szárnyal, egész egyszerűen nincs mivel a kelet felé tartó konténereket megtölteni, az „üresjárat” meg rettentő drága, és a szállítási határidők is csúsznak… Most tehát az a helyzet, hogy ha Kína termel is, azt nem tudja a megfelelő időben, és – a szállítást is figyelembe véve! – az eddigi árakon produkálni. Ez is egy háború, ne feledjük, és itt korántsem áll meg a történet…

Az nem teljesen világos, hogy mi ebben a nyugati hatalmak szerepe (esetleg mesterségesen idézik elő a konténerhiányt?), de azt biztos, hogy amíg nem indulnak be Európa és az USA gyárai teljes kapacitással, alkalmas eszköz Kína fékezésére. Ahogy viszont a szankciók nem alkalmasak Oroszország megállítására! Legalábbis Heiko Maas német külügyminiszter szerint, aki – mint mondja – sem Navalnij, sem a Krím annexiója kapcsán nem értek semmit… Félreértés ne essen – bár ezt így nem mondta a német külügyér -, amit a németek akarnak, az nagyon is egybeesik azzal, amit az oroszok is nagyon szeretnének! Hogy is van ez?

“Viszont nem érdekünk, hogy belefolyjunk ebbe a konfrontációba, párbeszédet akarunk és jó szomszédi kapcsolatot Oroszországgal”

Igen, ezt is Heiko Mass mondta, ami a mi olvasatunkban nem jelent mást, mint hogy a németeknek nem tetszik az USA európai szerepvállalása, és érdekeiket sértik a szankciók. Igen, ez több ponton is igaz! Különösen az energiahordozók importja (Északi Áramlat 2, Balkán Áramlat), és természetesen a német ipar felvevőpiacaként a szankciós intézkedések a kivitelnek sem tesznek jót. Most még csak jelzésértékű a „hangerő”, de látni kell, hogy Németország – bár igyekszik kerülni a konfliktusokat – nem igazán lelkes a Biden-féle Európa-politika láttán…

Nos, amit látunk tehát az, hogy;

  • Ukrajna önmagában senkit nem érdekel,
  • A világ, és különösen Európa erősen fegyverkezik,
  • A csehek mintha belpolitikai problémáikat akarták volna levezetni az orosz-ukrán ügybe történő belekerüléssel (Zeman vs. Babiš),
  • A törökök elköteleződése is egyre lazább a NATO és az USA irányába,
  • A világtengereken kereskedelmi háború zajlik,
  • A németek nem szeretnék többé minden kritika nélkül kiszolgálni az USA Európában.

Amikor tehát majd Putyin és Biden leülnek tárgyalni, bőven lesz miről beszélni a környezetvédelem mellett! Aki pedig úgy gondolja, hogy a feszültség csökkent, az téved, ugyanis összességében semmi nem változott, csak most a katonai akciók helyett a diplomácia és a gazdaság harcterein folyik tovább a globális hatalmak versengése. És mi lesz Ukrajnával? Az annyira nem érdekel senkit…

Ajánlott Cikkek