5.300 kilométer repülés 18 lóerős motorral – Hollandiából Mátyásföldre
Bánhidy Antal 1929. június 14.-én startolt el Magyarországról, hogy a kicsike L2 Róma nevű géppel a svédországi Karltadban rendezendő repülő-kiállításra repüljön a géppel. Amikor odaért a kiállításra, csodálattal nézték, hogyan sikerülhetett a géppel odáig repülni. Kemény munka volt, de aztán a hazafelé tartó út első része még nagyobb kihívások elé állította a pilótát és gépét.
Borítóképen: Fogadtatás Mátyásföldön – 1929. szeptember 12.
A kiállításra így érkezett meg a Róma:
A kiállítás ugyan még tartott, de máris készült útnak indulni Bánhidy, de mintha Svédország nem akarta volna elengedni… Végül elég hosszú idő alatt aztán sikerült kikeverednie Skandináviából, de – mint azt maga a pilóta írta visszaemlékezéseiben – már-már feladta! De ekkor jött a hazai szövetségtől a kérés, hogy repüljön Rotterdamba. És ha jött a kérés, Bánhidy teljesített is!
Ekkor már 1929. augusztus vége felé járt az idő, ideje volt tehát hazatérni a már így is több, mint 2 hónaposra nyúlt utazás után. Igen ám, de Rotterdam légvonalban is 1.200 kilométerre van Budapesttől, így egy újabb hosszú repülés várt a párosra.
Augusztus 22. volt a napja, mikor Bánhidy végre túl volt a kötelező hivatalos látogatásokon, és az újabb nagy út előtt úgy gondolta, ideje lesz egy nagygenerálnak. Ugyanis az eredeti terv az volt, hogy Karlstadba vonattal szállítják ki a gépet, az ötlet, hogy kirepüljön a Rómával, csak az út megkezdése előtt nem sokkal merült fel, így…
A gép úgy igazán nem lett felkészítve, és akkor már négy éve használatban volt.
Szétszedte a motort, és kiderült, hogy a szelepeket meg kell köszörülni. Ez megoldható volt, ugyanakkor a kissé megkopott hengerekkel nem tudott helyben mit kezdeni, de a kormányokon is akadt némi javítanivaló. Szerencsére a hengerek kopása ezen a ponton még csak annyit tett, hogy a motor több olajat fogyasztott, a gép tehát repülésre alkalmas volt, így nagy tervet készült kivitelezni Bánhidy:
Hollandia-Lengyelország non stop-repülés a legközelebbi cél.
Augusztus 26.-ra kész lett a javítgatásokkal, egy egyórás, majd egy tíz perces próbarepülés során kiderült, hogy minden rendben van, a gép kész az indulásra. Az azonban ekkor derült ki, hogy mi okozhatta a startképesség romlását: a légcsavar elvetemedett kissé, és egy helyen az enyvezése is szétvált…
A következő napon, augusztus 27.-én egy újabb teszt következik, ugyanis ahhoz, hogy Lengyelországba érjen Rotterdamból 100 liter benzint, és 12 kilogramm olajat kell magához vennie. De sajnos félterheléssel is alig képes a gép a levegőbe emelkedni! Újabb start következik három órára való üzemanyaggal, és egy magassági próba következik:
1 óra 40 perc alatt Bánhidy 2.000 méter magasságba emelkedik a géppel, márpedig a Róma még nem járt ilyen magasságban!
Augusztus 28.-án folytatódnak a próbák, ezúttal már hatórai repülésre elég üzemanyaggal. Ellenszélben startol el a gép, de így is elég nehezen emelkedik fel, sőt, 20 perc repülés után olyan erős szél kerekedett, hogy le kellett szállni. A nagy szélben a Róma szinte függőlegesen ereszkedik, Bánhidy pedig a reptéren dolgozó szerelők közelében teszik le a gépet, akik szerencsére megértették, hogy segítségre van szükség, így amikor a gép földet ér, azonnal elkapják a szárnyat, nehogy elsodorja a szél a könnyű kis szerkezetet!
Sajnos ezen a ponton be kellett látni, hogy Marton Pál hiába vitte ki a tartaléktankot és a barográfokat, a lengyelországi repülés nem jöhet össze…
Augusztus 30.-án végre elstartol a gép, és ezúttal már nem a teszt a cél, hanem Dortmund. Tiszta, majdnem szélcsendes az idő. Lent csatorna csatorna hátán, ameddig a szem ellátott. A pilóta a Nord Mercede, majd a Maas folyását veszi irányvonalul. Aztán elhagyja a Maas-t, és Hollandiát is, újból Németország felett visz az útja a Rómának.
Feltűnik a Rajna – amit addig még szintén nem látott Bánhidy -, ahogy a Ruhr-vidéket sem, Németország ipari központját. Vég nélkül ontja magából az ezer meg ezer gyárkémény füstjét, így bár csak 500 méteren repül nem nagyon látja, hogy pontosan mi is van alatta. Szerencsére kiszúr egy jellegzetes kettős csatornát, ami Hernen felé vezeti, és onnan már nincs messze Dortmund!
Délután 16 óra 50 perckor landol a szép, rendezett reülőtéran, ahol sok látnivaló nincs, de akad mégis egy sportrepülőgép 35 lóerős Anzani motorral.
A reptéri szállodában szállt meg Bánhidy, így a következő napon, augusztus 31.-én kényelmesen elstartolhat 8 óra 25 perckor. Eredetileg tervben volt, hogy Kassel felé veszi az irányt, ahol megnézi a Raab-Katzenstein repülőgépgyárat, de a térképet tanulmányozva rájött, hogy a nem a Rómának való a kasseli völgy, így aztán Hannover felé veszi az irányt.
Az erdőség és a dombos táj után megint síkság következik. Feltűnik alul a Hannover-Kanal, balra a Steinhuber-Meer, és messziről már a város, Hannover is látszik. 10 óra 25 perckor landol a Róma Hannoverben. A leszállás után feltűnik egy hangár felirata: Akademische Fliegergruppe, Hannover, azaz a Hannoveri Repülőakadémia. A pilóta természetesen azonnal odamegy.
Az ott lévők büszkén mutogatják gépeiket, köztük egy 350 lóerős Arado márkájú gépet, amit éppen indulásra készítenek elő, hiszen délben indulnak vele Dortmundba. Rettentő meleg volt ezen a napon, és szinte tökéletes szélcsend…
Az Arado elstartol, majd 50 méter magasságban bal fordulóba kezd, de a pilóták nem számoltak a forró levegővel; egy roppanás, és a gép máris a repülőtér túlvégén köt ki.
Riadót fújnak, Bánhidiy is rohan a helyszínre, ahol a lezuhant gép megállt végül. Azegyik pilóta égő ruhában kiszáll a gépből, rohan, de összeesik… Mentőbe rakják és viszik azonnal a kórházba, a másik pilóta pedig bennég a gépben! A kiömlött rengeteg üzemanyag begyújtja apuskaporrá száradt füvet, így mire sikerül eloltani, a felperzselődött a fél repülőtér.
A fekete pernye, mint egy halotti terítő borítja a teret. Repülősors
írta később Bánhidy.
Szeptember 1. vasárnapra esett, így – bár tervben volt – a Junkers repülőgépgyárat nem tudja megtekinteni a kiváló magyar pilóta, ezért városnézésre indul, és megállapítja, hogy a régi városrész érdekes. Másnap, szeptember 2.-án 8 óra 55 perckor startol, a cél Dessau. Bánhidyt kissé megviseli az északi hideg után a szokatlan forróság, de ez nem akadályozza meg abban, hogy háromnegyed óra alatt Braunschweigig jusson.
Alul dombos vidék, Magdeburg balra marad el a gép mögött, előtte pedig az Elba tűnik fel. Kezd igen párás lenni a levegő, de végül sikerül felfedezni egy tisztáson a hosszú betonpályát. 11 óra 5 perckor leszáll a gép.
Bánhidiy megnéz egy Junkers óriásgépet a hangárban, amelyet éppen szerelnek, de más érdekesség nem nagyon volt ott, így aztán 17 óra 25 perkor elstartol Lipcse felé. Nem voltak túl jók a látási viszonyok, ezért a vasutat követve szinte várostól városig marad a vonalon, majd egy jobb fordulóval Schkeuditz irányába tér. Ott volt Lipcse és Halle közös reptere.
18 óra 7 perckor száll le a Róma a repülőtéren, ami éppen építés alatt van. Hatalmas területen helyezkedett el, hiszen ezt szánták akkoriban Németország tranzit-repülőterének.
Másnap, szeptember 3.-án délelőtt városnézést tart Bánhidy Antal, majd dél körül elkezdi felkészíteni gépét, hogy aztán 15 óra 5 perckor felszálljon Prága felé. Még mindig teljes a szélcsend, de egyre párásabb a levegő, így elég nehéz navigálni. A Róma délről megkerüli a várost, majd a pilóta elkezdi felfelé húzni gépét, hiszen a cseh határon 1.200 méteres hegycsúcsokat kell leküzdeni.
Chemnitz előtt már 1.000 méteren van a gép, de akkora a pára, hogy magából a városból semmi nem látszik. Ilyen körülmények között elég nehéz tartani az irányt, különösen azért, mert az iránytű sem igazán pontos, ugyanis túl közel van a motor mágneséhez, ezért nem marad más, mint a nap után tájékozódni…
Két óra repülés után már feltűnnek a hegycsúcsok, de csak azokat látni, a völgyek párába burkolóznak. Kezdett alkonyodni, és a benzin is fogytán volt, ezért két hegycsúcs között leereszkedik gépével a pilóta. Úgy gondolja, hogy ez az Elba, ezért elindul felette, a folyásiránnyal szemben. Egy helyen a völgy kiszélesedett, mellette egy mező, mellette épületek tűntek fel.
Előbb magtáraknak véli a pilóta, de aztán meglát egy szélzsákot, és rögtön tudja; ez egy repülőtér!
A pálya feliratából kiderül, hogy ez Cheb, de Bánhidynak ez nem mond semmit… de 17 óra 45 perckor leszáll. Katonák jönnek, tőlük tudja meg, hogy Cheb nem más, mint Eger, ami az évszázadokon át használt és ismert neve volt a településnek. Bánhidy tartott tőle, hogy valamilyen retorzió éri, mivel letért az engedélyezett útvonalról, ezért táviratozott a prágai magyar nagykövetségre.
„Legnagyobb meglepetésemre meginvitálnak a repülőtisztek a közeli Franzensbadba vacsorára. Kedélyesen együtt töltjük az estét s a zenekarral állandóan magyar nótát huzatnak. Azt hiszem azonban, ez nem a magyar, hanem a sportembernek szól” – írta naplójába Bánhidy.
Már szeptember 4. volt. A Róma már reggel kint állt a starton, a szerelők szépen letakarították. Ezzel együtt is várni kellett, mert olyan párás levegőről számolt be a meteorológia, hogy nem lenne célszerű az ismeretlen terepen repülni. A repülőtér parancsnoka azonban felajánlotta, hogy elkalauzolja a Rómát a hegyek között, egészen a prágai országútig, így 9 óra 55 perckor elstartol végre a gép.
Minden úgy történik, ahogy a cseh parancsnok ígérte, de ebben a meleg párás levegőben a Róma képtelen volt a hegyek fölé emelkedni, így végig a völgyben követte a felvezető gépet. Buchannál elbúcsúzik a felvezető, hiszen itt van a prágai országút. Azzal együtt, hogy ez jó irányt ad, nagyon vigyázni kellett, mert bizony alig 300 méter magasan repülhetett Bánhidy a rossz látási viszonyok miatt, előre meg szinte semmit nem látott…
Már nem lehet messze Prága, amikor az addig mindig megbízhatóan működő motor fordulatszáma leesik!
Le kellett szállni, mert a 300 métert gyorsan elveszti a gép, ezért a pilóta egy tarlón száll le egydombtetőn. Kiderült, hogy a jobb alsó henger nem működik… Elsőre ez elég ijesztőnek tűnik, de kiderül, hogy szerencsére csak a kipufogószelep rugójának tányérja tört el, amiből van pótalkatrész, így egy órányi szerelés után máris folytatja útját a Róma.
De a start nem volt egyszerű! A dombról elindulva a gép csak lassan emelkedett, a kerekek csaknem súrolták a távíró drótokat és a házak tetejét, majd egy másik domb következett, ahol a gép gurult vagy 50 métert, és tovább gyorsulva végre egy völgy fölé ért.
14 órakor a gép végre eléri Prágát. Továbbra is rettenetes meleg van, Bánhidy álmos és fáradt, de mégis bemegy a városba kikapcsolódni kicsit: estig sétálgat az öreg zegzugos utcácskákon.
Szeptember 5.-én, azaz a következő napon reggel előkészíti a gépet pilótája, de látja, hogy nem lesz egyszerű a feladat. Egyrészt Bécs irányába enyhe ellenszél volt, másrészt látta, ahogy elstartolt egy hárommotoros Junkers, amin terhet nem vitt, de így is alig bírt elemelkedni a híg, meleg levegőben…
12 óra 45 perckor mégis elstartol, de a gép 2-3 méternél nem akar feljebb emelkedni… A kifutó után bokrok és felettük magasfeszültségű villanyvezeték. Látható, hogy a Róma nem fog tudni a vezetékek fölé emelkedni!
Visszafojtom a lélegzetem s az alig háromméteres körön átrepülök a drótok alatt. Alattam gyárak, kémények
– írta később Bánhidy.
A túlsó dombok oldalához repül, a gépet itt megemeli némileg a szél, és így már a repülőtér szintje fölé emelkedik. Bár a start életveszélyes mutatvány volt, a pilóta úgy ítéli meg, hogy repülhet Kolin irányába. 500 méteren repült, de a gép igencsak fel volt tankolva és ellenszélben repült, Bécs pedig még 280 kilométerre volt.
Kolinnál délre fordul a gép, de itt rohamosan kezdett veszíteni magasságából, és alig tudott eljutni a Kuttenbergtől északra fekvő hegykúp déli oldalára érni. De bevált a pilóta számítása, itt emelkedő légáramba kerül, és 20 perces körözéssel sikerült 850 méterre feltornáznia a magasságot.
Most már folytathatta útját, de a levegő továbbra is olyan híg volt, hogy Bánhidy úgygondolta, csak Znaimig juthat. Ekkor belekerült egy szűk völgybe…
Ez egy csapdahelyzet, de ezt először nem ismeri fel a pilóta, így nekivág a völgynek. Sajnos azonban kiderül, hogy nem megy a dolog, így sürgősem leszállóhelyet keres. Szerencsére egy Lestina nevű település vasúti állomása mellett van a leszálláshoz elegendő hely, így Bánhidy 14 óra 15 perckor leteszi a gépet. Az egész falu odacsődült, de a pilóta először nem nagyon foglalkozott velük, mert azon lamentál, hogy onnan, ahol leszállt semmiképpen nem tud elstartolni…
Nem volt mit tenni, a gépet vasútra rakták, és szeptember 10.-én meg is érkezett Aspernbe. Sajnos a szállítás közben kisebb sérülések érték a gépet. Másnap ezeket kijavították, és egy próbarepülés után Bánhidy elhatározza, hogy a következő napon indul haza.
Szeptember 12. Már korán kint volt a reptéren, és először is a meteorológiai jelentést nézi meg, ami szerint gyenge ellenszele lesz, a Budai helyek és a Vértes felett pedig 300 méter magas felhőzet van. 6 óra 35 perckor elstartol, de Fischamendet mégis elég sokára éri el…
A gép mellett jobbra feltűnik a Fertő-tó. A gép és pilótája igen hosszú idő után újra magyar föld fölött repül!
Mosonmagyaróvár és Győr következik, de csak lassan halad a gép… Győr után azonban gyengül a szél, kissé jobban lehet haladni. Komárom következik, majd tata, aztán pedig Bánhida. Messziről lehet látni az érdi mezőt, Bánhidy Antal pedig 9 óra 30 perckor teszi le az L2 Rómát!
Érden már nagyon várták a landolást, mindenki ott van, majd szétszedik a Bánhidyt és a gépet!
Endresz György is ott van, aki nagyon büszke, hisz Bánhidy az ő tanítványa! Egy reggeli, és egy kis tankolás után a pilóta máris indul tovább, hiszen Mátyásföldre kell érnie. 11-kor startol Érdről, és kis idő múlva máris Mátyásföldön van.
Pár kört írok le, visszaveszem a gázt, ereszkedem lefelé, hogy megadjam magam a sorsomnak, a fogadtatásnak
zárta visszaemlékezését Bánhidy Antal.
