5.300 kilométer repülés 18 lóerős motorral – Svédországból Hollandiába
Sorozatunk előző részében azt a csodálatos sportteljesítményt mutattuk be, ami a mindössze 18 lőerős gép 5.300 kilométeres útjának első része volt, mikoris Bánhidy Antal több etapban teljesítve a távot Budapestről Karstadba repült, a svédországi városban megrendezett repülőkiállításra. Igen ám, de ez még „csak” az út egyik része volt, hiszen haza is kellett érni!
Borítóképen: A sikertelen karlstadi start után
Mint tudjuk, 1929-ben a karlstadi repülő-kiállítás június 22-én nyílt meg, és pont ezen a napon érkezett meg Bánhidy Antal azzal a Lampich Árpád által tervezett géppel, melyet gróf Thoroczkay Péter által tervezett motorral szereltek fel. Erről az útról írtunk az előző részben:
Hegymászóktól tudjuk, hogy nem a csúcstámadás a legfárasztóbb és a legkockázatosabb az igazán magas hegyek megmászása során, hanem a csúcsról visszavezető út. Ez a repülésben sem lehet másképp: kifelé a pilótát hajtotta az elérni kívánt siker, tudta, hogy tette világraszóló, és ezt a fogadására összegyűltek pontosan tudják is, és nagy ünneplésben lesz része.
De mi lehetett visszafelé az a hajtóerő, ami a pilótának erőt adott? Biztosan nem vagyunk messze az igazságtól, ha azt írjuk, hogy a további csúcsok elérése!
Azt ugyan nem tudjuk, hogy már előre pontosan így tervezték az utat, vagy sem, de tény, hogy Bánhidy hazafelé egy sokkal hosszabb utat választott, ugyanis a kiállítás után Rotterdamot vette célba. Márpedig a holland város jóval nyugatabbra volt annál az útvonalnál, amin Svédországba repült!
Bár a kiállítás még tartott, Bánhidy már készült az újabb útra, de napokig úgy esett az eső, hogy az indulásra még csak gondolni sem lehetett. Végül azonban 1929. július 5.-én már kissé tisztult az idő. Nem volt egyszerű a helyzet így sem, hiszen a katonai repülőtér, ahol korábban leszállt az L2 Róma, mindössze 250 méter hosszú volt, ilyen rövid nekifutással pedig a gép nem tudott felszállni, különösen, hogy a repteret hatalmas fenyőfák szegélyezték.
Ezért a gépet ki kellett vontatni Karlstadtól keletre, a szántóföldekre. Ez sem volt ideális a starthoz, de a szántóföldön kívül mindenütt sziklák, erdők és tavak voltak. A szántóföldön még csak arasznyi volt a rozs, ez nem akadályozta a gépet és pilótáját, de sajnos a szél a barázdákra éppen merőlegesen fújt. Ezzel együtt délre a gép rajtra kész volt.
A szántás alig 200 méter volt, utána körülbelül méter magas növényekkel bevetett terület volt, aztán házak. Ez sem volt hosszú terep, de nem kellett olyan meredeken emelkedni, ezért Bánhidy úgy döntött, megpróbálja a startot. Kétszer azonban hiába indult meg, nem sikerült a felszállás…
Ez is egy Lampich-Toroczkay gép:
A keresztirányú barázdák rettenetesen megfogták a gépet, de a harmadik próbálkozásnál már sikerült a levegőbe emelekedni! A gép kerekei azonban súrolják a méter magas takarmányvetést, és utána jönnek a házak, és villanyvezetékek… Bele kellett fordulni a hátszélbe, hogy sebességet nyerhessen a gép, azért a pilóta éles fordulót tesz, de a fordulóban a gép veszélyesen lelassul, a kormányok így nem igazán használhatók.
Úgy nyolc méterrel a föld fölött balra dőlve egyre csökken a gép magassága, de az utolsó pillanatban mégis sikerül egyenesbe hozni, és a méter magas takarmányvetésben landol!
A földet érés után a gép jobbra dől, megemeli a farkát… A pilóta kiugrik, és látja, hogy nincs komolyabb baj, mert ugyan a jobb futótengely kitört, a bal meg elgörbült, és a sarkantyú is odalett, de légcsavar csodálatos módon megúszta a kalandot!
A javítás nem okozott problémát Bánhidynak, azt egykönnyen elvégezte volna, de innen továbbra sem lenne esélye felszállni… Ezen a ponton már-már feladta! Beszállította a Rómát a kikötői raktárba, majd táviratozott, hogy 10-én indul egy hajó Németországba, arra felrakja a gépet.
Szerencsére itthon másképp gondolták a dolgot! Július 6.-án ugyanis érkezett egy távirat, miszerint az egyesület azt kérte, hogy a legközelebbi reptéren történjen meg a javítás, és Bánhidy onnan repüljön Rotterdamba, az ottan Aero Klub meglátogatása céljából. Fontos tudni, hogy Bánhidy eredetileg Oslo városát célozta meg, de így éppen az ellenkező irány volt észszerűbb.
Július 13.-án sikerült Malmstättbe szállítani a Rómát, de szombat lévén végül csak 15.-én tudták a reptérre szállítani. Azonnal nekiláttak a gép tisztításának, mert a vasúton nagyon belepte a por, de szerencsére a szállítás közben semmi sérülés nem érte. A helyi repülőgépgyár akkoriban Fokker és Heinkel gépeket állított elő, de a reptéren volt még pár Phönix is.
Július 17.-re a gépet startra kész állapotba hozta a pilóta. A könnyű konstrukció kiválóságát bizonyította, hogy a futótengelyeket ki sem kellett cserélni, némi hegesztéssel könnyen megoldható volt a dolog. Ezzel együtt nem ártott az óvatosság, azért ezen a napon délután egy órás próbarepülést hajtott végre Bánhidy.
Ha jobban belegondolunk, úgy igazából már majd’ egy hónapja repülte a gépet pilótája, de ahogy a próbarepülést végezte, egyre jobban összeszoktak ismét, és egyre élesebb fordulókkal tudja tesztelni, hogy minden rendben van vagy sem. A svédeknek nagyon tetszett a kis magyar gép, de a baj ott volt, hogy lassan ki kellett fizetni a helyieket, akiknek a szolgáltatásait igénybe kellett venni a szereléshez, de a Bánhidy számára biztosított összeg igencsak fogytán volt… Pedig a pilóta már két héttel azelőtt táviratozott pénzért, de semmi nem jött!
Cserébe viszont megérkezett az eső, és két hétig folyamatosan szakadt! Sparmann, egy osztrák pilóta, aki évek óta kint dolgozott, azt mondta, hogy akár hat hétig is eshet ilyenkor az eső… Szerencsére azonban 1929. augusztus 5.-én délután elállt az eső!
Nem kis feladat áll a Róma előtt, hiszen a legközelebbi reptér Ljungbyhed-nél van 320 kilométerre, de ha már csak 40 km/h-ás az ellenszél, nem lehet elérni ezt a repteret a teljes tank benzinnel feltankolva sem! Szerencsére ezen a napon csak 20 km/h ellenszél volt – legalábbis az előrejelzések szerint.
Augusztus 5.-én 13 órakor volt a start, ami itt is nehezen ment, ugyanis itt is dimbes-dombos volt a terep az erdőkkel szegett reptér körül. De végül sikerül elrugaszkodnia a Rómának, így végre újra úton volt a páros; a gép és pilótája. 600 méteres magasságot választ Bánhidy, és itt ugyan elég felhős az ég sokat nem lehet látni, de pontosan tudja, hogy ebben az irányban hamarosan kijut a Wetternre, annak déli partjától, Jönköpingtől már könnyebb lesz a dolog, mert onnantól már van térképe Bánhidynek.
A nyugalom azonban hamarosan szertefoszlik, ugyanis amikor kissé felszakadozik a felhőzet, a pilóta megpillantja Wisingső települést, ami annyit tesz, hogy másfél órai repüléssel mindössze 60 kilométert sikerült megtenni!
Ljungbyhed, mint cél így egyre messzebb kerül. Biztos volt, hogy ilyen ellenszélben nem érheti el a repülőteret… Nincs mit tenni, két és fél órai repülés után visszatér Malmstättbe. Hogy egy kis ok se legyen az örömre, Bánhidy alig bír kiszállni a gépből, és azonnal az ezredorvoshoz siet, aki szemrehányóan közli, hogy ilyen betegen nem repülhet! Az orvos ágyba dugta a beteget, és orvosságot adott neki.
Augusztus 8.-án már jobban érzi magát a pilóta, és igyekszik is úgy mutatni, hogy sokkal jobban van, mert már nagyon szeretne indulni végre! Arról letesz, hogy az állandó ellenszélben közvetlenül Malmstättbe repüljön, de talál egy közbeeső magállóhelyet Skillingaryd településnél, ahol a nagy tüzérségi gyakorlótéren kényszerleszállóhely is van – na meg üzemanyagot is kaphat itt.
Az előző próbálkozás tapasztalataiból okulva ezúttal nem hisz a meteorológiai jelzésnek, ezért egy 15 perces próbarepülést tart. Legnagyobb meglepetésére szinte egyáltalán nincs ellenszél!
15 óra 35 perckor startol végül, a már ismert szakaszon most is lassan halad, aztán feltűnik Jönköping, elő tehát a térképpel! Itt egy vasútvonalat tervezett követni, de a sűrű erdőkban olyan keskeny sávot hagytak a sínek mellett, hogy csak akkor látható a vonal, ha közvetlenül felette repül, ezért inkább a tavak alapján tájékozódik.
Huskvarna előtt gyenge esőbe kerül, ami Vaggerydig tart, de innen már látja a hatalmas tüzérségi gyakorlóteret: a sziklák között kis szabad térség, a szokásos jelekkel. 18 óra 05 perckor landol.
Augusztus 9.-én erősen gondolkodik, hogy megkockáztassa a startot, vagy sem, ugyanis itt is elég szűk a hely, tulajdonképpen a térség széleink lévő fáknak és épületeknek kell nekistartolni. Végül úgy dönt, hogy mindent kipakol a gépből – azzal, hogy küldjék utána -, benzinből is csak a legszükségesebb mennyiséget veszi magához.
A kerekek szinte súrolják még így is a fák tetejét, de 16 óra 20 perckor sikeres a start, irány Helsingborg!
Itt is ellenszélben kell repülni, de legalább nem dobál a gép. A pilóta kissé fázott, hiszen kabát és sapka nélkül van, sőt még cipőjét is lecserélte egy könnyű vászoncipőre!
Segíti a navigációt a térkép, az idő sem rossz, és a gép alatt lassan elmaradoznak az erdős területek. A vidék lassan síkba megy át, és egy erős területen egyszercsak feltűnik egy világosabb folt: Ljungbyhed! 19 óra 5 perckor minden probléma nélkül sikeres a leszállás.
A pilóta a helyet a svéd Szombathelyként jellemzi. Szívesen fogadják, ünneplés kezdődik, és két repülőtiszt állít be a pilótához, akik magukkal viszik családi körbe, és bizony az este egészen hajnal 4-ig tart. Közben nem egyszer hangzik fel:
Éljenek a magyarok!
Augusztus 10.-én nem érkezik meg a korábban hátrahagyott holmi, így pedig nem folytatható az út, de ha már várni kell, akkor Bánhidy tart két bemutatórepülést! Augusztus 11.-én megjön a csomag, és a pilóta elbúcsúzik a svédektől és Svédországtól: 9 óra 40 perckor elstartol Koppenhága felé. Nem túl erős délnyugati a szél, süt a nap, és hamarosan feltűnik Helsingborg.
Innen délre fordult a gép – ezek már a dán partok -, és hamarosan feltárul a pilóta előtt észak Párizsa, Koppenhága.
Több kört is leírt a város felett, majd 11 óra 10 perckor leszállt. Nem sejtették, hogy érkezik, annál nagyobb tehát a meglepetés! Amikor Bánhidy beszédbe elegyedett a helyiekkel, azok elmondták, azért nem várták, mert már azt gondolták, hogy valahol ottmaradt a Róma a svéd sziklákon vagy rengetegekben.
Két bemutatórepülést is tartott azon nyomban a pilóta és gépe. Bánhidy kifejezetten látványosra vette ezeket a repüléseket, amelyek minden bizonnyal tényleg látványosak lehettek, mert a másnapi újságok vezető hírként hozták le repülését.
Augusztus 12.-én aztán egy alapos átvizsgálás következett. A gép rendben volt, így 14:30 perckor már startolt is Bánhidy Tavemünde felé. A berepülni kívánt vonalon azonban éleslövészetet tartott a haditengerészet, így nem volt szabad átrepülni felettük, azért egy kisebb kerülőt kellett tenni. A tenger felett szembetalálkozott egy hárommotoros Junkers-géppel, ami feltehetően Malmöbe tartott. Esteledett, mire Travemünde felé érkezett a gép, 18 órakor volt a landolás.
Itt is lelkesen fogadják, már várták, hiszen már minden bizonnyal érkezett értesítés, hogy jön a Róma és Bánhidy!
Augusztus 23.-án erős szél kerekedett, ami azonban délutánra elült, így 16 óra 40 perckor végül meg lehetett ejteni a startot Hamburg felé. Ezzel együtt most sem volt eseménytelen a start, mert a szemben lévő hegyekről leáramló levegő lenyomta a kis gépet, így éppcsak sikerült „átugratni” a távírókábeleket. Csakis azért sikerülhetett végül a felszállás, mert a talajszint éppen a repülés irányába lejtett.
Lübecket balról kerüli, majd alig egyóra múlva Hamburg közelébe is ér. A zord svéd viszonyokhoz képest itt felüdülés a repülés, de még itt is történik valami… Ahogy a város felé közelített Bánhidy, meglátott egy francia gépet, ami előtte landolt, de aztán nem mozdult. A magyar pilóta azt gondolta, hogy valami baj lehet, ezért segíteni igyekszik, de – mint kiderült – csak annyi történt, hogy verseny lesz a helyszínen és most gyülekeznek a túraversenyzők.
A túlbuzgó rendőr – minden tiltakozás ellenére! – Bánhidyt is a versenyzők közé számítja, és máris autóra szállítják, a versenyzőknek fenntartott szállodába…
A következő napon csúnya szeles idő kerekedett, így szó sem lehetett repülésről. Itt az alkalom, végre térképek vásárlására is nyílik lehetőség, és…:
„Kalauz nélkül is rátalálok a «Restaurant Hungáriára». Persze paprikás csirkét rendelek. Felvert galuskával.”
Minden bizonnyal hiányoztak már a hazai ízek, legalábbis a fenti Bánhidy-idézet erre enged következtetni. Minden bizonnyal jólesett végre a hazai koszt, de a következő napon máris a repülésé volt megint a főszerep!
5 óra 55 perckor máris elstartol a Róma Bréma felé. Hamburg hatalamas kikötőjét elhagyva azonban máris újabb probléma adódik; köd száll a tájra, és csak egyre sűrűbbé válik, ahogy halad előre a kis gép. A nap azért felsejlik az égen, ezután tájékozódik Bánhidy, és körülbelül találomra célozza meg Brémát.
Amikor kissé tisztul az idő, meglátja a kétvágányos vasútvonalat, ami Bréma irányába tart, így már tudja, hogy jól becsülte az irányt, és ezt csak még inkább megerősíti, hogy lassan vége a mocsaras vidéknek, azaz Bréma következik! 7 óra 25 perckor le is száll a Róma.
Miután itt van a Focke-Wulf repülőgépgyár, egy repülősnek ez maga a kánaán… Főleg úőgy, hogy maga Focke úr kalauzolta végig a gyáron Bánhidyt, akit lenyűgöz a látvány. De nincs sok idő a csodálkozásra, hiszen kedvező az idő, így máris indul tovább!
Rotterdam onnan még 320 kilométerre volt, ezért teljesen fel kellett tölteni a tankokat, ezért aztán kissé nehézkes volt a felszállás, utána pedig a helyes irány megtalálása okozott kisebb gondot, mert is a vasút és az útvonalak is olyan sok helyen keresztezik egymást, hogy igen nehéz azonosítani a tájékozódási pontokat.
Ezek után elég egyhangú vidék következik, amolyan mocsaras puszták voltak ezek, és csak az Ems után kezdett némileg változatosabbá válni a táj. A földhöz viszonyítva ezen az úton akkor 84 km/h-ás sebességgel haladt, és Deventer után már könnyebb volt a tájékozódás is, hiszen itt rá lehetett állni az Utrecht felé tartó vasútvonalra.
Elhalad egy katonai repülőtér fölött, ahol akár tankolhatott is volna, így pedig nem kellett volna csurig tölteni a gépet. De így végül jobb is volt, mert nem kellett megállnia! Utrecht után nem sokkal máris Rotterdam következett, de ahogy Bánhidy látta, a rengeteg csatorna által szabdalt térség síksága ellenére sem igen kínált sok leszállási lehetőséget…
A várost párafelhő borította, elég nehezen lehetett megtalálni a repteret, de a 320 kilométeres távot végül nem egészen 4 óra alatt sikerült megtenni, és 17 óra 15 perckor Bánhidy leteszi a gépet Rotterdamban.
„A «Rotterdami Aero Club» részéről a titkár fogad. Én is átadom a Magyar Aero- Szövetség és a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület üdvözletét. Kint a repülőtéren kapok lakást. Táviratozom Travemündébe, hogy a hátrahagyott csomagjaimat küldjék ide Waalhavenbe.”
Írta naplójába Bánhidy, aki soha nem tagadta, hogy ár éppen készült feladni a repülést, amikor a szövetség felszólítására végül újra a levegőbe emelkedett!
A követkető rész:
