64 Vármegye – 1. Abaúj-Torna vármegye

Mennyit veszített a Magyar Nemzet az ország az öntudat, a családok szinte fel sem lehet mérni, de egy számvetést érdemes elkészíteni , mennyi is maradt. Akkor amikor nyugaton értetlenül állnak amikor egy magyar a sérelmeire hivatkozik jó ha tud az a magyar mire hívatkozni. Trianon nem örök mert csak azt veszítjük el amiről önként lemondunk. Tehetünk ellene. Első körben az 1921 XXXIII. törvényt kell hatályon kívül helyezni, ezután léphetünk tovább. Ezek nem üres szavak ezt mindenkinek meg kell értenie. Addig viszont lássuk mivel tartozik nekünk Európa. Lássuk a 64 történelmi vármegyét egyenként.

Abaúj-Torna vármegye (latinul: Comitatus Abaujvariensis et Tornensis, szlovákul: Abovsko-turnianska žup, németül: Komitat Abaúj-Torna), a Magyar Királyság egyik közigazgatási egysége 1881 és 1945 között. A vármegyének csak a déli része maradt a mai Magyarország területén, északi része Szlovákiához tartozik. Abaúj és Torna vármegye egyesítésével jött létre.

A törvényesen egyesült Abaúj-Torna székhelye 1881–1920 között, majd 1938–1945 között ismét Kassa, 1920–1938, majd 1945–1950 között Szikszó volt.

Abaúj-Torna vármegye az 1881. évi LXIV. törvénycikk értelmében a korábbi Abaúj és Torna megyék egyesítésével jött létre . A két megye egyesítésével egyidejűleg az addig Torna vármegyéhez tartozott Dernő, Hárskut, Kovács-Vágás, Lucska, Barka, Borzova és Szilicze községeket Gömör és Kis-Hont vármegyéhez csatolták. (Az említett települések (Borzava és Szilice kivételével) már a Bach-korszakban átkerültek Gömör és Kishonthoz, de 1860-ban Torna vármegyéhez tértek vissza).

Abaúj vármegye határait az 1881. évi LXIII. törvénycikk részben rendezte. Szepes megyéből Stoószt, Sáros megyéből Tihanyt Abaúj megyéhez , Alsó-Regmecz, Felső-Regmecz, Kis-Bányácska, Kis-Kázmér, Mátyás-háza, Mikóháza, Vily (Vilyi pusztával), Biste és Felső-Golop községeket Abaúj megyétől Zemplén megyéhez csatolták.

1884-ben Borsod vármegyétől Szent-Jakab község Torna-Abaújhoz, illetve Abaújtól Zemplén vármegyéhez került Erdőhorváti, Komlóska és Regéczi-három-hutta.

1918. december 29-én cseh csapatok vonultak be Kassára, de a tanácsköztársaság alatt ismét magyar közigazgatásba került, ekkor a vármegye élére direktóriumot állítottak, és a vármegyét 5 járásra (Hídvégardó, Encs, Gönc, Abaújszántó, Szikszó) osztották.

1920-ban a trianoni békeszerződés után a vármegye magyarországi területe 1690 négyzetkilométerre, a lakók száma 92358-ra, a települések száma pedig 138-ra esett vissza. A megye székhelye Kassáról Szikszóra került. A csonka vármegye nem rendelkezett kórházzal, ekkor döntöttek a szikszói kórház felépítéséről. 11 település kívánta, hogy Zemplénhez csatolják őket, hiszen közigazgatásuk ellehetetlenült. Abaúj-Torna a Hegyköz 15 községéből, füzérradványi központtal szolgabírói kirendeltséget létesített. (A neve később hegyközi kirendeltség, központja Füzérkomlós lett). A belügyminiszter a 149.218/1923. számú határozattal vetette el a vármegye Zemplénnel való egyesítés tervét. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében Abaúj-Torna vármegye területe ismét kiegészült, székhelye pedig újra Kassa lett.

A második világháború után a bécsi döntések érvényüket vesztették, és visszaállították az 1938-as csehszlovák-magyar határt, az elnevezését egyszerűsítették Abaúj vármegyére. Az 1950-es megyerendezés eredményeként Abaúj megye Borsod-Gömör és Zemplén megyékkel egyesülve Borsod-Abaúj-Zemplén megye részévé vált.

1918 december elején Dvorcsák Győző kikiáltotta a Kelet-szlovákiai Köztársaságot, ám 1918. december 29-én a csehek bevonultak Kassára. 1919. június 6-án a Vörös hadsereg rövid időre visszafoglalta a vármegye északi részét, majd a visszatérő csehszlovák közigazgatás ún. nagymegye-rendszert (župa) épített ki. E rendszerben a csehszlovákiai Abaúj-Torna a volt Sáros vármegyével ill. Zemplén vármegye elcsatolt részével került egy közigazgatási egységbe 1927-ig, ekkor négy közigazgatási kerületet alakítanak ki Csehszlovákiában (Csehország, Morvaország, Szlovenszkó és Ruszinszkó). Az Abaúj-Tornát is magában foglaló Szlovenszkó központja Pozsony lett, így Kassa, bár egyike maradt a két városi rangú szlovákiai településnek, veszített jelentőségéből. Kassán csak egy állami és az Orsolya-rend elemi iskolában folyt magyarul a tanítás. Kassa környékére több ezer cseh és szlovák települt. A járásbíróságok kialakításánál leszorították a magyarok arányát, mert ha 20% alatt volt egy település kisebbsége, a kisebbségi nyelv nem lett hivatalos. 1930-ban a kassai magyarság 18%-os arányt képviselt a városban, így a magyar nyelv kikerült a hivatalos státuszból, a kétnyelvű utcatáblákat leszedték.

Szlovákia 1996-os közigazgatási átszervezése után az egykori vármegye szlovákiai része a Kassai kerület része lett.

• A lakosság száma 1857-ben
  • Abauj: 143 548 volt. Közülük 110 745 magyar (77,15%), 13 258 szlovák (9,24%), 4 452 német (3,10%), 15 097 ruszin (10,51%) anyanyelvű volt
  • Torna: 28 654 volt. Közülük 28 180 magyar (98,24%),  504 szlovák (1,76%) anyanyelvű volt
  • Összesen: 172 202 volt. Közülük 138 895 magyar (80,66%), 13 762 szlovák (7,99%), 4 452 német (2,58%), 15 097 ruszin (8,76%) anyanyelvű volt
• A lakosság száma 1880-ban 180 344 volt. Közülük 109 176 magyar (60,54%), 51 247 szlovák (28,42%), 11 891 német (6,59%), 547 ruszin (0,3%) anyanyelvű volt.
• A lakosság száma 1880 óta kissé fogyott, 1891-ben: 179 884 lakosa közül 119 526 magyar, 10 010 német, 48 240 tót s 249 rutén;

1910-ben a vármegyének összesen 202 282 lakosa volt. Ebből 156 668 magyar (77,45%), 36 067 szlovák (17,83%), 6520 német (3,22%), 387 ruszin (0,19%) és 2444 egyéb (1,20%) anyanyelvű volt.

1941-ben 203 438 magyar, 18 879 szlovák, 2581 bunyevác, 904 német, 623 cigány, 256 ruszin, 72 román, 3 horvát és 105 egyéb nemzetiségü lakott a vármegyében.

• vallásra nézve 1891-ben 103 018 római katolikus, 17 538 görögkatolikus, 6 630 lutheránus ágostonrendi evangélikus, 40 051 kálvinista (helvét református) és 12 550 zsidó.

1910-ben hitfelekezeti szempontból 118 179 római katolikus, 42 728 református, 20 089 görögkatolikus, 14 251 zsidó, és 6832 evangélikus lakott 1910-ben a vármegye területén.

1941-ben hitfelekezet szerinti megoszlás ugyanakkor: 140 377 római katolikus, 45 384 református, 22 476 görögkatolikus, 14 764 zsidó, 4773 evangélikus, 339 ortodox, 116 baptista és 55 unitárius.

• Foglalkozásuk szerint (1891) túlnyomóan földművesek és állattenyésztők; a kereskedelem főtárgyai a gabonaneműek, bor- és bányatermékek. Az ipar főszéke Kassa; ezenkívül a már említett ezüstkohókon és vasgyárakon kívül van jeles késgyára (Stoósz), kapagyárak (Alsómecenzéf), gépgyár és vasöntő (Kassa és a Csermely völgyében), téglavetők, porcelángyár (Hollóháza, Telkibánya), gőzfűrészmű (Nagyszalánc), bútor- és parkettgyár (Kassa), kékárugyár (Kassa), kötszövőgyár (Kassa), papírgyár (Kassa mellett a Csermely-völgyben), műmalmok (Kassa, Csány), sörfőzők, magy. kir. dohánygyár (Kassa), búzakeményitő- és sikergyár, valamint légszeszgyár (Kassa); Kassán a szalámi- és sódargyártás is virágzik.

A megye földjét tekintve a gazdagabb megyék közé tartozott; legtermékenyebb a Hernád völgye, s az ezzel összefüggő Bódva és Ida völgye; a Szárazföld és Cserehát már jóval hátrább áll, de szegénynek nem mondható, fát pedig legtöbbet e két terület szolgáltatott, míg a Hernád völgyét szegélyező hegyek inkább szőlőben és gyümölcsben gazdagok. Legszegényebb a tornai mészkőfennsík, ahol a pálinka és vele az erkölcstelenség is igen elterjedt. Főbb termékei a búza, melyet főleg a szikszói, kassai és csereháti járásban termelnek, rozs, árpa, őszi repce (a csereháti járásban), zab és kukorica (a szikszói és tornai járásban); ezenkívül kevés köles, sok kendermag, len, burgonya, lucerna, lóhere és bükköny. Cukorrépát a kassai és szikszói j.-ban termelnek, káposztát az Ósva völgyében. Igen jelentékeny a bortermelés is, mely tekintetben Aszaló válik ki, ahol jó aszú és szomorodni bort termesztenek, az utóbbit Árka, Bodókő-Ujfalu, Bodókő-Váralja és Erdő-Horváti is termeli. Nevezetesebb bortermő helyek és vásárok még Hejce, Abaúj-Szántó, Abaúj-Szikszó, Forró, Torna, Devecser és Fancsal. (A filloxera nagyobbrészt elpusztította a szőlőket.) Gyümölcsből legtöbb és a legjobb terem Göncön, ahol évenként 3-4000 forintot jövedelmez; a gönci cseresznye és kajszibarack, továbbá Fony, Hejce, Erdő-Horváti, Mogyoróska, Regécke, Jablonca, Körtvélyes, Telkibánya, Füzér s a Cserehát számos községének nemesített gyümölcse jelentékeny kiviteli cikket képezett. Volt a vármegyében összesen 140 021 ha szántóföld, 6 035 ha kert, 27 694 ha rét és kaszáló, 33 416 ha legelő, 4 521 ha szőlő és 119 641 ha erdő, túlnyomóan tölgyes és bükkös, s csak kevés (4 786 ha) fenyves; a nagyobb favásárok Kassán, Erdő-Horvátin és Tornában vannak.

Jelentékeny az állattenyésztés, mely kiterjedt a lóra, szarvasmarhára, juhra és sertésre egyaránt, habár a juhtenyésztés újabban ijesztően hanyatlik. Találtatott a megyében (1883) 18 737 ló (1000 lélekre 101), legtöbb a szikszói, csereháti és kassai járásban, (1880) 49 457 magyar fajtájú, 10 427 színes fajtájú és 1 410 hízó szarvasmarha, amelyet főleg Kassán, Szikszón, Szepsin, Göncön, Jászón, Tornán, Enyickén és Szinán értékesítenek; továbbá 16 845 magyar s 124 069 nemesített juh (1870 még 229 646) s 34 457 sertés. A méhészetet (9026 méhkas) leginkább a csereháti járásban űzik. Házi szárnyas és vad szintén bőven volt; halak Kassán és Alsó-Mecenzéfen kerülnek piacra.

Az ásványország szolgáltat vasércet (Alsó- és Felsőmecenzéf, Rákó, Stoósz), rézércet (Felsőmecenzéf), ezüstércet (Telkibánya, Aranyidka), antimont (Jászó-Mindszent), továbbá kisebb mennyiségben jáspist, kalcedont karneolt, agátot, valamint jó cserepesagyagot, kályhásagyagot, porcelánagyagot s földet (Hollóháza), quarcot, tűzkövet, azbesztet, mészkőt, márványt (Jászó), malomkövet (Nagyszalánc, Ránk); építőanyagként a trachit, mészkő és dolomit szolgál. Az ásványkincsek földolgozása az aranyidkai Magy.Kir. ezüstkohóműben, a kassahámori vasgyárban, az alsó-mecenzéfi kohóban történik. Somodiban újabban szénbányát nyitottak.

források : wikipedia Arcanum