Magyarság Tájak/korok

64 Vármegye – 17. Esztergom Vármegye

Mennyit veszített a Magyar Nemzet az ország az öntudat, a családok szinte fel sem lehet mérni, de egy számvetést érdemes elkészíteni , mennyi is maradt. Akkor amikor nyugaton értetlenül állnak amikor egy magyar a sérelmeire hívatkozik jó ha tud az a magyar mire hívatkozni. Trianon nem örök mert csak azt veszítjük el amiről önként lemondunk. Tehetünk ellene. Első körben az 1921 XXXIII. törvényt kell hatályon kívül helyezni, ezután léphetünk tovább. Ezek nem üres szavak ezt mindekinek meg kell értenie. Addig viszont lássuk mivel tartozik nekünk Európa. Lássuk a 64 történelmi vármegyét egyenként. Esztergom vármegye .

Esztergom vármegye (latinul: Comitatus Strigoniensis, németül: Graner Gespanschaft, olaszul: Strigonio, szlovákul: Ostrihomská župa) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. A 13. századtól 1867. április 15-ig a mindenkori esztergomi érsek volt a vármegye főispánja. Északról Bars vármegye, északkeletről Hont vármegye, délkeletről Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Komárom vármegye határolta. Központja Esztergom volt. Esztergom vármegye a Duna mindkét partján feküdt. 1077 km²-es területével az ország legkisebb vármegyéje volt.

Esztergom vármegye földje a Duna bal partján többnyire 107–150 m magas termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyar-Szölgyén, valamint Béla és Kőhid-Gyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok (egészen 276 m magasságig). A Duna jobb partja többnyire hegyes. A vármegye délkeleti részében a Pilis hegycsoport végső nyúlványai ágaznak szét.

Legmagasabb emelkedései, a Dobogó-kő (700 m) és a Keserűshegy (641 m) a vármegye határán vannak, s kiváló természeti szépségeket rejtenek magukban. E hegyek nyúlványai egészen a Dunáig ereszkednek, melynek völgye Esztergom és Dömös közt gyönyörű völgyszorossá válik. E hegységnek a Duna felé eső végső magaslatai az esztergomi Vaskapu (406 m) és a Zamárhegy (308 m). Lejtőiket azelőtt gazdag szőlők fedték, melyek azonban ma már tetemesen meggyérültek. A Pilis hegység ágazatait nyugat felől a Csévi völgylapály választja el a dorogi hegyektől (Gete 457 m, Henrik-magaslat 340 m), melyek gazdag széntelepeket rejtenek magukban. Azokon túl hullámos térség terül el a Gerecse hegységig, melynek legmagasabb csúcsa (Gerecse, 633 m) még a vármegye területén emelkedik. A vármegye főfolyója a Duna, mely azt nyugat-keleti irányban ketté hasítja. Bal felől a Garamot veszi fel, mely a vármegye területén a Kétyi-vízzel és a Párizsi-csatorna vizével gyarapodik. A jobb oldalról jelentékenyebb mellékvize nincs a Dunának, mocsarak azonban úgy a bal parton (Búcs és Muzsla közt), mint a jobb parton (Esztergomtól délre) kísérik a folyamot. Ásványforrások csak Esztergomban fakadnak gyógy- és ivóvízre lehűtve, 22 °C-os hévizei igen keresettek csúzos és ideges betegségekben.

Esztergom vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Esztergom központtal.

A vármegye ipara leginkább a bányászatra szorítkozott. Ezenkívül említendő a lábatlani, piszkei és nyergesújfalui cementgyár, az esztergomi téglagyárak, ugyanott néhány kisebb ipartelep (vas- és rézöntő, bőrgyár, szeszgyárak), továbbá a bátorkeszi szeszfőző, a nyergesújfalui téglagyár, a párkányi keményítő- és csirizgyár. A kereskedelem főcikkei a gabona, a bor, a szőlő és a gyümölcs, továbbá a bányák (márvány, kőszén) és gyárak (cement, szesz) terményei voltak. Ipartestület és kereskedelmi társulat csak Esztergomban állt fent. A közlekedés főere a Duna volt, melyen különösen a márványbányák termékeit szállították Budapestre, továbbá a m. k. államvasutak pozsony–budapesti vonala, melyből a vármegye területén a csatai szárnyvonal ágazik ki, végül az almás–esztergomi h. é. vasút. A vármegye területét érintő vasúti vonalak hossza 78 km volt. A gőzhajózást a Dunán a Dunagőzhajózási Társulat tartotta fenn, azonkívül Esztergomból a m. k. államvasút megállójához csavargőzös közlekedett, a Garamon élénk tutajozás folyt. A kiépített állami utak hossza 32,6 km, a törvényhatósági utaké 246,9 km volt. 1895-re készült el a Budapest–Esztergom-vasútvonal, melynek hossza 46 km és melyet a miniszter 1893. decemberben engedélyezett. A vasút 6 250 000 forintba került. Esztergom és Párkány között a Cathry vállalkozó 1895-re építette fel az állandó Mária Valéria hidat.

Lakóinak száma 1881-ben 72 166 fő, 1891-ben 78 378 fő volt. A 10 évi szaporulat 6212 fő, vagyis 8,61%, amely alapján egy km²-re 70 lélek jutott, így Esztergom a sűrűbben lakott vármegyék közé tartozott. A lakosok közül 62 505 (79,7%) magyar, 8941 (11,4%) német és 6432 szlovák (8,2%) volt. Ebből a magyarság 10 évi szaporulata 5206 fő, vagyis 9,1%. A magyarság a Duna bal partján lakott legsűrűbben, a jobb parton németekkel és szlovákokkal keverve. Hitfelekezet szerint 65 677 római katolikus, 588 evangélikus, 9135 református és 2939 izraelita lakta a vármegyét, foglalkozás szerint pedig: értelmiségi 2291 (ebből 653 kereső, a többi eltartott), őstermelés 48 020 (ebből 20 096 kereső), bányászat és ipar 18 925 (ebből 7322 kereső), járadékosok 1414 (ebből 766 kereső), napszámosok 5773 (ebből 3326 kereső).

A vármegye összlakossága 1910-ben 87 651 fő volt, ebből:

  • 70 997 (81%) magyar
  • 9 642 (11%) német
  • 7 012 (5%) tótok

Ajánlott Cikkek