Erdély Hírek Magyarság Nagyjaink Történelem Videók

680 éve: Magyar királlyá koronázták Károly Róbert fiát, Nagy Lajost

Az egyedüli magyar uralkodó, aki kiérdemelte a „Nagy” nevet. Nem mintha előtte és utána nem lettek volna igen nagy formátumú magyar uralkodók, de ő volt az, aki először tette olyan európai hatalommá Magyarországot, amire – persze a korra jellemző elég káoszos körülmények között értendően! – nem ellenségként, hanem tiszteletre méltó hatalomként tekintettek.

Borítóképen: Lajos királyságai és vazallusi területei (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Fakirbakir, licenc: CC BY-SA 4.0)

Előtte ugyanis – annak ellenére, hogy Szent István apostoli jogot szerzett a mindenkori magyar királynak, amely még a német-római császárt sem illette meg (!), vagy tán éppen ezért? – minden korban ellenségként tekintettek az országra… Példaként ott van a megrendelésre elkövetett „tatárjárás” (inkább mongoljárás volt az!), ami – ha az alábbi térképre tekintünk – nem célzott mást, mint hogy a megerősödőben lévő közép-európai államalakulatokat meggyengítse…

Módszeresen feldúlták Közép-Európa minden államát – megrendelésre! (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Bánlaky (Breit) József, Sepultura , ( MV ), licenc: CC BY-SA 4.0)

A Magyar Királyság tehát apostoli joggal rendelkezett (helyesebben a katolikus magyar nemzet, amely jogát a királyon keresztül gyakorolja), a magyar király pápai jóváhagyással olyan hatalomhoz jutott, mellyel jogszerűen még a német-római császár sem rendelkezett. És hogy jön mindez Nagy Lajoshoz, akit Szent István halála után kicsivel több, mint 300 évvel koronáztak meg? A válasz egyszerű:

Nagy Lajos volt az, aki először képes volt megteremteni egy közép-európai, igen erős államot, ami tényleg méltó ellensúly lett, hosszú uralkodása alatt pedig szépen gyarapodott a térség – köszönhetően annak, hogy egy relatív (!) békés időszak volt.

Ezt a békét ügyes politikájának, na meg persze dinasztikus kapcsolatainak köszönhette.

Dinasztikus kapcsolatok:

A teljesség igénye nélkül (!): Lajos 1326. március 5-én született Visegrádon, a Capeting-dinasztia Anjou-házi magyar ágának tagjaként, Károly Róbert magyar király és negyedik (egyes feltételezések szerint harmadik) felesége, Łokietek Erzsébet lengyel királyi hercegnő házasságából. Apja, Martell Károly calabriai herceg és Ausztriai Klemencia hercegné legidősebb gyermeke volt. Apai nagyapai dédszülei Sánta Károly nápolyi király és Magyarországi Mária királyné (V. István magyar király leánya), apai nagyanyai dédszülei I. Rudolf német király és Gertrud von Hohenberg (V. Burkhard hohenbergi gróf leánya) voltak. Lajos anyja Kis Ulászló lengyel király és Kaliszi Hedvig királyné második leánygyermeke volt. Anya nagyapai dédszülei I. Kázmér kujáviai herceg és Opolei Eufrozina hercegné (I. Kázmér opole–racibórzi herceg leánya), anyai nagyanyai dédszülei Boleszláv gnieznói herceg és Magyarországi Jolán (IV. Béla magyar király leánya) voltak.

1342. július 16-án, apja halálakor Lajos tizenhat éves volt. Nem sokkal ezt követően, július 21-én koronázták magyar királlyá Székesfehérvárott az ország főembereinek „egy szívvel, egy akarattal” való hozzájárulásával.

Koronázása után első útja – amellyel mintegy politikai hitvallását is kinyilvánította – Nagyváradra vezetett, a példakép Szent László sírjához.

Lajos buzgó katolikus, egyben a lovagi erényeket megtestesítő férfi volt, aki emellett erős kézzel irányította országait. Feltétlen híve és biztos támasza volt a pápaságnak, még annak ellenére is, hogy az nem mindig szolgálta (ki) az érdekeit. A pápa kérésére gyakran viselt hadat „az igaz hit védelmében”; hol a pogány litvánok, hol az eretnek (bogumil) vagy ortodox keresztény délszlávok ellen.

Regnálása alatt a Magyar Királyság európai nagyhatalommá vált, amit archiregnumként (azaz főkirályság, más értelemben, első szent és nagy királyság) emlegettek, ahol „a király – császár a maga országában”. Ezt csak erősítette az 1370-ben létrejött perszonálunió Lengyelországgal, a térség másik fontos államával.

Miután rokoni kapcsolati útján akár a Nápoliy Királyság uralkodója is lehetett volna, de az akkor Avignonban tett látogatás – a horribilis 44.000 márkát érő arany és ezüst ellenére! – sem járt sikerrel, így hadjárat lett belőle… Két hadjárat után végül csak átmenetileg sikerült hatalmat szereznie, ellenben…

A Nápolyi Királyság uralkodóit 300.000 aranyforint kárpótlásra kötelezték, azonban ezt Nagy Lajos visszautasította, mondván, hogy nem nyereségvágyból, hanem hogy a nápolyi uralkodó, I. Johanna férje, András ellen elkövetett 1345. szeptember 19-én sikeresen elkövetett merénylet megbosszulja. András az öccse volt…

Magyarságkutató Intézet: Nagy Lajos

Erdély sorsát különösen szívén viselte – már csak Szent László okán is -, ezért a szomszédos Moldvából be-betörő martalóc tatárok ellen Lackfi Endrét (későbbi erdélyi vajda) és a székely seregeket a tatárok földjére küldte.

Három nap alatt szétverték a tatárokat. Olyannyira, hogy a kán sógora is fogságba esett, akiért persze komoly váltságdíjat ajánlottak. Ezúttal is elutasítás volt a válasz, a váltságdíj nem kellett, ellenben a kán sógorának fejét vétették elrettentésül!

Székely mondák szerint a győzelemben nagy része volt Szent László királynak és Szűz Máriának: a szent holtteste állítólag a csata idejére eltűnt nagyváradi kriptájából és a hadsorok élén harcolt fején koronával, kezében csatabárddal, míg felette „… a levegőben, csodálatos fényességben nagy szépségű úrasszony jelent meg, akinek fején nagyon ékes és tündöklő korona látszott”.

Uralkodása végén már Bizáncor veszélyeztette a török, de még nem volt komoly veszély, ugyanakkor megjelenésük Európában már előrevetítette egy sötét kor eljöttét…

A halál Nagyszombat városában 1382. szeptember 10-én, 56 éves korában érte. Székesfehérvárott temették el, a Nagyboldogasszony-bazilika Szent Katalin-kápolnájában.

Nem sokkal halála előtt egy üstökös jelent meg az égbolton, a középkoriak szerint a világ közelgő veszteségét jelezve.

„Halála miatt akkora gyász támadt az országban, hogy szinte mindenki megsiratta, mint saját halottját.”

Ajánlott Cikkek