77 éve: Aláírták a magyar-jugoszláv jóvátételi egyezményt
Magyarország a II. világháborút a vesztes oldalon fejezete be. Anyagi vesztesége 22 milliárd pengő volt, ami az 1938-as nemzeti jövedelem ötszörösét tette ki. Embervesztesége is jelentős mértékű. 1944. december 22-én megalakult az Ideiglenes Kormány, s ezek után hat nappal hadat is üzent Németországnak. 1945. január 20-án Moszkvában fegyverszüneti egyezményt írt alá, amelyben elfogadta, hogy területét az 1920-as határokhoz igazítja vissza, illetve jóvátétel fizetésre is kötelezettséget vállalt.
Borítóképen: Az 1920-as határok
A jóvátétel nagysága 300 millió dollárt tett ki, amelyből 70 milliót Jugoszláviának kellett fizetni.
Magyarország a békeszerződést 1947. február 10-én írta alá Párizsban. A békeszerződés V. részének 23. cikkelyében jóvátétel fizetéséről állapodtak meg:
„Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának megtéríti a Magyarország által való megszállás folytán okozott veszteségeket 300 millió dollár összegben, amely 1945. évi január 20-ától számítandó, 8 év alatt fizetendő árucikkekben.”
A 300 millió dollárból – a már említett Jugoszlávi 70 milliójamellett – 200 milliót a Szovjetunió, 30 milliót pedig Csehszlovákia kapott.
Az egyetlen Magyarország nézve kedvező előírást a IV. rész tartalmazta, amely kinyilvánította:
„Jelen Szerződés életbelépését követően minden Szövetséges fegyveres erőt Magyarországról vissza kell vonni.”
Ez nem annyira „sikerült”, ha meg mégis korlátozták volna magukat a szovjetek, akkor ezt ’56-ban minden bizonnyal már nem tartották fontosnak… Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csak Monostori erődből a kivonuláskor – persze sok-sok évvel később… – megközelítőleg 1.400 vagonnyi lőszert vittek el!
A jóvátételi egyezmény Jugoszláviával csak 1946. május 11-én írta alá Magyarország, miután Jugoszlávia és Csehszlovákia megegyezett a kártérítés 70:30 arányában történő elosztásáról.
A gazdasági kérdéseken túl is van élet, sőt! Micsoda nagylelkűség; Titoék szerint – ellentétben Csehszlovákiával! – csak azokat a magyarokat utasították ki az országból 1945 után, akik 1941-tõl kezdve, vagyis az impériumváltás óta ide telepedtek le. Az „átköltözöttek” száma az adatok szerint 84.800 fő volt.
A történet többi része ismert, talán a leglényegesebb – azon túlmenően, hogy alapvető emberi jogok garmada sérült! -, hogy a magyar gazdaság „jó” ideig – tulajdonképpen erőn felül! – szinte csak arra tudott koncentrálni, hogy teljesítse kötelezettségeit.
Ezzel együtt igen érdekes módon a mai környező államok gazdaságai valahogy még sincsenek fényévnyi távolságban, sőt, a körülményeket tekintve van, ahol sokkal rosszabb a helyzet, és ez nem csak manapság van így, hanem már hosszú évtizedek óta.
Nem ez a térség volt a legszerencsésebb a 20. században, és reméljük, hogy ilyen jellegű események soha nem következnek be, és ilyen jellegű megállapodásokat nem kell kötnünk soha többé senkivel!
Csak egy gondolat a végére: az akkor bevételen egymással alkudozó Jugoszlávia éppen úgy szétesett, mint Csehszlovákia…
