Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem Világ

8 henger, 8 kerék: AP-1 terepjáró tankautó

Ebben az esetben valójában nem is egyetlen teherautót kell bemutatnunk, hanem egy egész tervezési folyamatot, és azokat a gépeket, amelyek végül elvezettek a V8-as motorral hajtott, 180 lóerős, négytengelyes (az első két tengely hajtott) olajszállítóig!

Borítóképen: Brit gyárban épített felépítménnyel az 1939-ben Iránba küldött tartályautó

Korbuly János Maertens Györggyel, Winkler Dezsővel,a Rába fiatal gépészmérnökévei és a HM egyik szakértőjével 1933-ban Ausztriába utazott a katonai célokra készült terepjárók zártkörű bemutatójára. Az ott látottakat későbbiekben valamennyien hasznosították.

Az AC-1 alváz egy kísérleti falemez karosszériával, mint AC-3 prototípus
Az AC-2 páncélautó egy vaslemez karosszériával a Közel-Keleten

Még ugyanabban az évben Csepelen bemutatták az AC-1, majd ezt követően az AC-2 elnevezésű központi csővázas, lengőtengelyes, 4×4 kerékképletű, farmotoros 80 LE-s (59 kW) terepjáró alvázakat. Az egyik AC-1 karosszált változatát saját tengelyén vitte ki Angliába Korbuly János 1934-ben.

Az AC-2 alváz karosszéria nélküli próbán

Straussler Miklós, akinek konstrukciós irodája volt Londonban és szoros kapcsolatban állt az angol hadsereggel felfigyelt a csepeliek munkáira, s a második világháborúig igénybe vette a WM szerkesztő és gyártó kapacitását. Kérésére az AC-2 alvázat Angliába szállították, Avis motort szereltek bele, és Bagdadba vitték.

Ezt az érdekes típust, amelyet hátul is kormánnyal láttak el, tehát elől-hátul kormányozhattak, kis sorozatban Holland-Észak-India részére gyártották.

Ugyancsak Straussler ötletére 35 LE-s (26 kW), 4×4 kerékképletű, 950 mm nyomtávolságú, 1500 mm tengelytávolságú, mindössze 850 kg tömegű vontatót állítottak össze (MT típusjellel szerepeltették).

Képességeit mutatja, hogy könnyedén felkapaszkodott a meredek Franklin lépcsőn a budai Várba.

Szmik Viktor közlése szerint összesen 159 db Csaba páncélautó-alváz és az Alvis gyárral kooperációban 53 db AC páncélautó-alváz, tengely és alkatrész épült a W. M.-ben. Az 53 db-ot exportálták. (A magyar hányad: 93 db + 12 db + 2 db + 12 db átadott és 40 db befejezetlen kocsi.)

A WM, Straussler révén értesült arról, hogy az Angol Iráni Olajtársaság pályázatot hirdetett sivatagi terepen is közlekedő tartályautók tervezésére, gyártására. Csepelen – felhasználva az előbbi gépekkel szerzett tapasztalatokat! – igen gyorsan megtervezték és összeállították a „pályaművet”, amely 20 ezer liter olaj szállítására készült. A V8-as, 180 LE-s, (132 kW), négytengelyes járművet — amelynek az első két tengelyét hajtották és kormányozták — úgy méretezték, hogy a teli tartállyal elakadt társát is vontathassa.

A felszerelt 8×4-es alváz két hűtővel és egy W. M. motorral

1937-ben „saját lábán” autóztak vele Iránba. Mire azonban a pályázó autók elbírálására sor került, az arábiai politikai feszültségek, illetve az olasz — abesszin háború más irányba terelték az Olajtársaság figyelmét és ezért elállt eredeti céljától. Emiatt az egyébként jól bevált AP-1jelű terepjáró tankautó sorozatgyártása sem indulhatott meg.

A brit gyárban épített felépítménnyel 1939-benIránba küldött tartályautó

Nos, tehát biztosan tudtunk (volna) akár úttalan utakon is olajat szállítani!

Ajánlott Cikkek