Hírek Történelem Világ

81 éve: Sztálin rádióbeszédben lelkesíti népét a náci Németország elleni harcra

1939 augusztusában megkötik a Molotov-Ribbentrop paktumot, ami egy megnemtámadási szerződés – egybekötve Lengyelország felosztásával! A cél nyilvánvaló volt, mindkét ország el akarta kerülni a kétfrontos háborút, illetve a katonai szövetségekhez történő csatlakozást. De Sztálin alighanem eltaktikázta magát…

Borítókép: Balról jobbra: Molotov, Sztálin és Vorosilov – 1937 (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Ismeretlen szerző, licenc: közkincs) A kép illusztráció

Hitler nyilvánvalóan arra játszott, hogy kizárja a Szovjetunió csatlakozását, azaz minden áron el akarta kerülni az első világháborús antant létrejöttét. A szovjet–japán határkonfliktusok a Mandzsuoko határán a Szovjetunió és a Japán Birodalom közötti határvillongások voltak, ennek ellenére hatalmas mennyiségű katonát és harceszközt mozgósított mindkét fél. Moszkva tehát el akarta kerülni, hogy haderejét megossza egymástól több ezer kilométerre lévő hadszínterek között.

A két fél tehát úgy érezhette, hogy jó megállapodást köt, és Sztálin 1941 július 3-án elmondott beszéde arról árulkodik, hogy bizony elszámította magát…

Bár az igaz, hogy a következő hónapok során a Szovjetunió bekebelezte a balti államokat és Besszarábiát (területe a 200 ezer négyzetkilométerrel gyarapodott), és még az sem tűnt nagy árnak, hogy a német kisebbség lakta marijampoléi területért a Szovjetunió külön 7,5 millió aranydollárt fizetett Németországnak. A német lakosságot pedig a birodalomba telepítették át…

Igen ám, de 1941. június 22-én a német csapatok a Barbarossa hadművelet keretében megindultak a szovjet területek ellen!

Sztálin valamit vagy tudott, vagy megérzett, mert az egyébként sikeres Haszan-tavi csata, és Halhin-goli csata után a japán miniszterelnök fegyverszüneti kérésének eleget tettek, sőt, 1941. április 13-án megkötötték a szovjet–japán megnemtámadási egyezményt – amely egyébként hasonló volt, mint a Molotov–Ribbentrop-paktum.

A hibát nem itt követte el azzal, hogy nem foglalta el Mandzsúriát (azt majd csak az egyezmény megsértésével 1945 augusztusában teszik meg…), hanem ott, hogy csapatait nem helyezte át időben a nyugati területekre, így amikor a németek megindultak, kezdetben szinte semmilyen ellenállást nem tudott kifejteni a Vörös Hadsereg.

A Barbarossa hadművelet, jelölve a négy páncéloscsoport mozgása, és a jelentősebb katlancsaták (forrás)

Ennek következtében az úgynevezett Sztálin-vonal is csak az akkor jócskán nyugatra kitolt határok mögött állt fel, de ezt a németek lendületből átlépték… Ebben a helyzetben eljött az ideje, hogy a későbbi generalisszimusz rádió-beszédet intézzen a néphez.

„Azt kérdezhetik: miképp történhetett, hogy a Szovjetkormány hajlandó volt megnemtámadási egyezményt kötni olyan hitszegő emberekkel és szörnyetegekkel, mint amilyen Hitler és Ribbentrop? Nem követett-e itt el hibát a Szovjetkormány? Természetesen — nem! A megnemtámadási egyezmény: két állam közötti békeegyezmény. Márpedig ilyen egyezményt ajánlott nekünk Németország 1939-ben. Elutasíthatta-e a Szovjetkormány ezt az ajánlatot? Azt hiszem, hogy egyetlen békeszerető állam sem utasíthat el egy szomszédos hatalommal váló békeegyezményt, még akkor sem, ha e hatalom élén olyan szörnyetegek és kannibálok állanak, mint Hitler és Ribbentrop.”

A beszéd ezen részlete világosan mutatja, hogy Sztálin nem tartotta hibának az egyezmény megkötését, ugyanakkor amikor arról beszél, hogy miként volt lehetséges a németek ilyen gyors előrenyomulása, ellentmondásba keveredik önmagával. Egyrészt ezt mondja:

„Mit nyertünk azzal, hogy megkötöttük Németországgal a megnemtámadási egyezményt? Másfél éven át biztosítottuk országunknak a békét és azt a lehetőséget, hogy erőinket előkészítsük az ellenállásra, ha a fasiszta Németország az egyezmény ellenére meg merné támadni országunkat. Ezzel mi határozottan nyertünk, a fasiszta Németország pedig vesztett.”

A területszerzést persze nem említi (mert ekkorra már rég elbukták, meg mert erről azért szemérmesen hallgattak és a „kitolta határait” eufemizmust tanultuk a ’90-es évek előtt az iskolákban is…). Másrészt viszont ezt is mondja:

„Ha területünk egy részét mégis elfoglalták a német fasiszta seregek, ez főkép azzal magyarázható, hogy a fasiszta Németország háborúja a Szovjetunió ellen a német seregek számára kedvező, a szovjet haderő számára viszont kedvezőtlen feltételek mellett kezdődött. Németország ugyanis — mint háborút viselő ország — haderejét már teljes mértékben mozgósította s az a 170 hadosztály, amelyet Németország a Szovjetunió ellen bevetett és a Szovjetunió határain felvonultatott, teljes készenlétben állott és csak a jelet várta az indulásra, a szovjet haderőt ellenben még mozgósítani kellett és fel kellett vonultatni a határon.”

Ezen a ponton hibázik Sztálin, mert el kellett volna mondania, hogy ennek a felkészületlenségnek egyrészt az volt az oka, hogy Japánnal foglalatoskodtak, és ennek komoly tétje volt, ugyanis Japán az állandó nyersanyag-hiányát Szibéria elfoglalásával akarta megoldani, így igenis komolyan oda kellett tennie magát a szovjet erőknek a mandzsúriai határvillongások során – ez magyarázza az elsőre indokolatlanul nagy erő alkalmazását.

De abban is hibázott Sztálin, hogy hit az általa kannibálnak nevezett Hitlernek, viszont a Japánoknak nem, és ezért a japánnal megkötött megnemtámadási szerződés ellenére keleten tartotta hadereje nagy részét.

De akkoriban lehet, hogy nem is kellett különösebben magyarázkodnia egy vezetőnek – ezt a „hagyományt” mintha ma Nyugaton újraélesztették volna… -, sokkal fontosabb volt, hogy Sztálin mit mondott arról, hogy mit KELL tennie MINDENKINEK! Az alaptézis:

„A Vörös Hadseregnek, a Vörös Hajóhadnak és a Szovjetunió minden polgárának védelmeznie kell minden talpalatnyi Szovjetföldet, utolsó csepp véréig kell harcolnia városainkért és falvainkért, a népünkre jellemző bátorságot, kezdeményezést és leleményességet kell felmutatnia.”

És ami ebből következik:

  1. „Meg kell szerveznünk a Vörös Hadsereg támogatását minden téren…”
  2. „Meg kell erősítenünk a Vörös Hadsereg hátországát…”
  3. „Könyörtelen harcot kell indítanunk a hátország minden néven nevezendő szétzüllesztője, a szökevények, a pánikkeltők és rémhírterjesztők ellen…”
  4. „A Vörös Hadsereg egységeinek kényszerű visszavonulása esetén el kell szállítani az egész vasúti gördülő állományt, egyetlen mozdonyt, egyetlen vasúti kocsit, egyetlen kilogramm gabonát, egyetlen liter benzint sem szabad otthagyni az ellenségnek.”
  5. „Az ellenség által megszállt körzetekben lovas és gyalogos partizánosztagokat kell alakítani, diverziós csoportokat kell létesíteni.”

Az első pont annyit tesz, hogy a Vörös Hadsereg MINDENT visz, MINDEN téren övé a prioritás, minden más másodlagos, vagy sokadlagos. A második pont annyit tesz, hogy az addig sem éppen békére optimalizált gazdaság TOTÁLISAN a háború kiszolgálására áll át, minden más mellékes. A harmadik pont a könyörtelen terror bevezetése (ami Sztálini viszonylatban a BRUTALITÁS számunkra elképzelhetetlen szintjét jeleni). A negyedik pont a felperzselt föld taktikája, KEGYETLEN, ugyanakkor azt jelzi, hogy nagy a baj… Az ötödik pont a partizánmozgalom elindítását jelenti.

Ezek után a pragmatikus, ámde igen SZÉLSŐSÉGES intézkedések után kellett még a végére valami olyat is mondani, ami lelkesítőleg hat, ezért Sztálin a beszéd végén kellettvalami – Szálin által gondolt – lelkesítő szöveget is mondani. Ezt így oldotta meg:

„Elvtársak! Erőnk mérhetetlen. Az elbizakodott ellenségnek hamarosan meg kell majd erről győződnie. A Vörös Hadsereggel együtt a munkások, kolhozparasztok és az értelmiség százezrei indulnak háborúba a ránk tört ellenség ellen. Népünk milliós tömegei lépnek a küzdőtérre.”

Azt kell mondjuk, a Szovjetunió ezután a beszéd után vette fel igazán a kesztyűt, és a szövetségesek (igen, csak összeállt a Hitler által megakadályozni kívánt együttműködés!) fegyverekben és pénzben megnyilvánuló támogatásával végül sikert ért el, és érdekszféráját még nyugatabbra tolta ki ’45 után.

A beszéd teljes terjedelemben: ITT!

Ajánlott Cikkek