87 éve: A Hindenburg léghajó első útjára indul
Mi köze van ennek a rettenetes méretű szerkezetnek Magyarországhoz? Miért vettük elő ezt a témát? Nos, a keszthelyi születésű Schwarz Dávid a Berlin melletti Tempelhofer Felden Carl Berggel karöltve megépítették azalumínium szerkezetű léghajójukat, mely azonban nem tudott felszállni a Vereinigte Chemische Fabriken gyenge minőségű gáza miatt, de így is bebizonyosodott, hogy a gép irányítható, röpképes.
Borítóképen: Zeppelin léghajó hangárban
Ez eddig világos, de hogyan lett ebből a Hindenburg? Nos, az újabb felszállást 1897. januárjára tervezték, de sajnos Schwarz Dávid január 13.-án elhunyt…
Találmányát halála után az özvegyétől vásárolta meg Zeppelin gróf, aki ezen léghajók révén vált világszerte ismertté.
Zeppelin tovább kísérletezett, és a 1920-as évekre a Graf Zeppelin (az LZ 127 nem a Hindenburg testvérhajója, hiszen az a Graf Zeppelin II./LZ1301 volt!) sikerén felbuzdulva a Hugo Eckener által irányított Zeppelin-társaság egy interkontinentális kereskedelmi utazásokra alkalmas léghajóflotta felépítését tűzte ki célul.
A hajó, amelyet elsőként terveztek megépíteni, az LZ 128 (Luftschiff Zeppelin 128) volt. Hossza 232 méter lett volna, teste pedig 150 277 köbméter hidrogént fogadott volna be. A brit R-101-es 1930. októberi katasztrófája miatt a tervezők úgy döntöttek, hogy olyan hajót kell építeni, amelyet nem hidrogénnel, hanem héliummal töltenek fel.
Igen ám, de a hélium nehezebb a hidrogénnél, kisebb terhet tud felemelni! Ezért a héliummal töltött léghajónak nagyobbnak kell lennie, mint egy ugyanakkora súlyt szállító, hidrogénnel töltött ballonú légi járműnek.
A léghajó építése 1931 őszén kezdődött, de a munkálatok lassan haladtak a finanszírozási nehézségek miatt. A cég a munkálatok során öt tonna dúralumíniumot vásárolt az R-101 roncsaiból, és azt beépítette a Hindenburgba, amely testvérhajójával, az LZ 130-cal (Luftschiff Zeppelin 130) ma is a legnagyobb, emberkéz alkotta repülő objektumnak számít:
Hossza 245, átmérője 41 méter volt, és 199.973 köbméter gáz befogadására volt képes.
Legnagyobb sebessége 135 km/h volt, tartósan 125 km/h-val tudott haladni. Bár arra tervezték, hogy héliummal lesz megtöltve (mivel a hélium semleges gáz), azonban az Amerikai Egyesült Államok exportkorlátozásai miatt a németek kénytelenek voltak a gyúlékony hidrogént használni.
A Hindenburg első repülésére 1936. március 4-én indult Friedrichshafenből. Az út 3 óra 6 percig tartott. A következő két héten számos próbautat tett, majd március 23-án már utasokkal, nagyjából 80 fotóriporterrel emelkedett a levegőbe.
Ekkor Lowenthalba repült Friedrichshafenből. Miután a hajó elkészült, gyakran indult propagandautakra, többször a Graf Zeppelin társaságában. Az akkori német vezetés nyomására Lehmann úgy döntött, hogy az Eckener által igényelt további tesztrepülések helyett többnapos propagandaútra küldi a Hindenburgot a Rajna-vidék fölé.
Ráadásul Lehmann annak ellenére is kiadta az indulási parancsot a Hindenburgnak, hogy rossz volt az időjárás. A földi személyzet elvesztette a kontrollt a felszállásra készülő hajó felett, és a gép hátsó része a földhöz csapódott és megsérült.
A károkat gyorsan helyrehozták, és a Hindenburg a következő 74 órát a Rajna-vidék felett töltötte.
Augusztus 1-jén a gép megjelent az 1936. évi nyári olimpiai játékoknak helyet adó berlini stadion felett. A főváros felett 230 méteres magasságban repülő Hindenburgot nagyjából hárommillió ember látta. A Max Pruss irányította léghajó 65 utast szállított, és 778 kilogrammnyi postát dobott le ejtőernyővel a Tempelhof-repülőtérre.
A Hindenburg 1936. május 6-án megkezdte a rendszeres légiszállítást az Atlanti-óceán felett. Első útján a kor hírességei, tehetős utazók, újságírók és a náci párt elitje vett részt. Az úton került sor az első katolikus misére a levegőben.
A Hindenburg általában két és fél nap alatt tette meg az utat, gyorsabban, mint a legsebesebb óceánjárók. A leggyorsabb átkelés 1936. augusztus 10-11-én volt, amikor a léghajó mindössze 43 óra 2 perc alatt ért el Lakehurstből Frankfurtba.
A sebességnek megvolt az ára: 1936-ban egy jegy 400 dollárba, egy évvel később már 450-be került. Összehasonlításképpen: a kor legjobb német óceánjáróin 240 dollárba került egy első osztályú jegy. A DZR komoly bevételre tett szert a légipostai küldemények szállításából is.
A Hindenburg a szezon első amerikai útján, 1937. május 6-án leszállás közben, máig tisztázatlan körülmények között kigyulladt és teljesen megsemmisült Lakehurstben.
A balesetben a fedélzeten lévő 97 ember közül 35-en (13 utas és a legénység 22 tagja) haltak meg. A tragédiát számos filmen, fényképen megörökítették, a léghajók kora leáldozott a katasztrófa hatására. A hivatalos vizsgálat szerint a tüzet a légkör statikus kisülése okozhatta, azonban sokan feltételezték, hogy szabotázs történt.
Ez utóbbiról számos könyv, dokumentumfilm és cikk is született, de mi most ebbe nem megyünk bele, ahogy a cikkből azt is kihagytuk, hogy az akkori német vezetés hogyan és milyen célokkal használta fel a Zeppelin léghajóit.
Ezzel együtt se felejtsük el, hogy egy magyar találmányon alapult a világ valaha volt legnagyobb repülőszerkezete!
