A 2. Magyar Hadsereg Emléknapja – Január 12.
A Magyar Honvédség történetének legnagyobb katasztrófája volt a II. magyar hadsereg 1942-43-as doni kiküldetése. A német parancsra a második világháború keleti frontvonalát jelentő Don folyóhoz vezényelt 200 000 fős magyar hadsereg feladata a szovjet vonalak tartása és seregeik gyöngítése volt, hogy a Moszkva bevételének meghiúsulása miatt Sztálingrád felé nyomuló, majd a várost fél éven át ostromló német csapatok szárnyait biztosítsa.
A kezdeti sikeres hadműveletek után 1942 végén beköszöntött a még Oroszországban is szokatlanul hideg tél, és hónapokon át mínusz 20-30 fokban, erős hóesésben és térdig érő hóban kellett tartani a 220 kilométer hosszú partszakaszt a frontvonalban szolgáló mindössze 30-35 ezer embernek. A hadsereg többi része hátvédként, ellátóként szolgált.
A gyéren és elégtelenül kialakított védvonalak és lövészárkok, a kemény orosz télhez alkalmatlan öltözet, a későn, vagy romlottan, penészesen megérkező élelem, a németek által zsákmányolt, majd a magyaroknak továbbadott elavult fegyverek, a nehéztüzérség nevetségesen kis száma, körülmények miatt legyöngült honvédek állapota és a hatalmas szovjet túlerő borzalmas tragédiát vetített előre. Január 12-én, a Don kanyarulatánál a folyó fölhizlalt jegén a szovjet csapatok áttörtek, és kezdetét vette az addig is több tízezres veszteséget elkönyvelő II. magyar hadsereg tragédiája. A folyón túl állomásozó és azon átkelő szovjet csapatokat a dombon túl állomásozó magyar hadtest nem láthatta, így teljesen váratlanul érte őket a rettenetes erejű támadás. Az ezt követő napokban, hetekben tízezrével estek el katonáink és munkaszolgálatosaink, akiknek hősies helytállása ellenére a végén nem maradt más, mint a menekülés.
Akik nem a statárium, a fagy, vagy a harcok következtében haltak meg, azok szovjet fogságba estek. Közülük rengetegen vesztették életüket hadifogolytáborokban, de nagyon sokakra nyűgként tekintettek a szovjetek, és egyszerűen lelőtték őket. A hadsereg teljes összeomlása után, aki tudott, a hadsereggel együtt menekült haza, sokan a többiektől elszakadva, az orosz hómezőkön gyalog vágtak neki az útnak. A doni harcokban eddigi ismereteink szerint 126 000 magyar vesztette életét.
Egy szál puskával a tankok ellen
Az elesett katonákat betemette a hó és a sár. A fagy elvonulta után az oszlásnak induló holttesteket hevenyészett gödrökbe temették, vagy csak földet szórtak rájuk. Sem az eltűntek pontos számát, sem az összes eltűnt földi maradványainak pontos helyét nem ismerjük.
A boldirekvai temető
forrás és teljes cikk : Hajdúdorogi FőEgyházmegye Kocsis Fülöp Érsek
