A Bánki-féle vízbefecskendezéses benzinmotor
Csonka János már 1882-ben szerkesztett egy gázmotort, ami felkeltette egy bizonyos Bánki Donát nevű műegyetemi hallgató figyelmét. Kettőjük munkakapcsolatának eredménye a motorokon először általuk alkalmazott szelep, de amit talán mindenki tud, hogy kettőjüknek köszönhetjük az 1893. február 11-én szabadalomként bejelentett porlasztót is. Ezzel megelőztek mindenkit, többek között Daimlert és Maybachot is…
Borítóképen: A Bánki-féle vízbefecskendezéses benzinmotor
De ezzel közel sem ért véget Bánki Donát munkássága, hiszen hamarosan diákból a Műegyetem oktatója lett, és kísérleteit sem hagyta abba. Mindig a motorok tökéletesítésén fáradozott, mert akkoriban sokan érveltek a robbanómotorok ellen, mondván, hogy semmivel sem hatékonyabbak, mint a gőzgépek.
De a teljesítmény növelésének voltak bizony igen komoly akadályai… Azt már tudták, hogy a kompresszió növelésével javítani lehet a hatásfokot, de azt nem tudták, hogyan akadályozzák meg azt, hogy a kompresszió fokozásával miként lehetne megakadályozni az égéstérbe jutatott benzin-levegő keverék idő előtti robbanását.
Azt is sikerült kiszámolni, hogy a nyomás akár 30-40 atmoszférára emelhető, ha valamilyen módon hűteni tudják a motort, ugyanis ebben az esetben nem robban be idő előtt a keverék, maga a hűtés pedig nem rontja érdemben a hatásfokot.
Ezeket az elvi alapokat részben Bánki Donát fektette le, és a vízbefecskendezés elvét 1894-ben szabadalommal is levédette, de akkor még senki nem talált rá jó gyakorlati megoldást. Így Bánki nekilátott, és szerkesztett egy egyhengeres motort, amit vízzel tud hűteni. De nem ám akárhogy!
„A vízbefecskendezés története 1894-ben kezdődött, amikor Bánki Donát (a porlasztó társfeltalálója) benyújtotta szabadalmát egy nagynyomású vízbefecskendezéses robbanómotorra. Bánki célja az Otto-motor hatásfokának növelése volt. Az ötlet nem lett azonban kidolgozva, mert Bánki úgy vélte, hogy az időközben felfedezett dízelmotorok mellett ez a konstrukció már nem rúghat labdába. Ezután a történetünkben 50 év szünet következik…”
forrás: zsiguli.hu, Vízbefecskendezés – elmélet, gyakorlat, tapasztalatok
Az 50 év szüntetet a németek szakították meg, akik szintén alkalmaztak vízbefecskendezést az Fw 190-es vadászrepülőgépen, hiszen a rövid időre alkalmazható megoldás mintegy 10 százalékkal növelte a teljesítményt. De mi még nem tartunk ott, megmutatjuk, hogy – ellentétben a fenti idézettel – Bánki Donát 1900-ban már működő vízbefecskendezéses motort gyártott!
A motorról készült fénykép a borítóképen látható, de akkoriban a szaklapokban – ez nevezetesen a Magyar Gépipar című kiadványban – sokkal részletesebb ismertetésre is sor került, így vannak igazán remek szerkezeti rajzok is a motorrról:
És hogyan működött a gép? Nos, akkoriban ezt így írták le, és véleményünk szerint ez ma is éppen olyan érthető, mint amikor a leírás született:
„A belső hűtésre Bánki a következő eljárást használja: A vizet, melyet a henger belső hűtésére akar felhasználni, már a szívás periódusa alatt viszi be a hengerbe, mégpedig finoman elporlasztott állapotban, úgy hogy az egyenletesen keveredik a vele egy időben beszívott levegővel és benzinnel. A kompressziónál a víz a keletkező melegmennyiség egy részét magába vonja és így a hőfok intenzívebb emelkedését megakadályozza. A vízmennyiség szabályozása által a kompresszió végső hőfoka tetszés szerint szabályozható.”
Az igaz ugyan, hogy később tényleg nem alkalmazták ipari méretekben ezt a fajta megoldást, de ma már tudjuk, hogy korábban a német légierő, manapság pedig az autósport bizony sokat köszönhet a zseniális magyar feltalálónak, Báni Donátnak!
