A bányavidékek vonalaira…
Bár az Ikarus az első saját márkanév alatt gyártott busza, az Ikarus 30 típus előtt is épített buszokat, az A-19, és az M5 nem készült nagy darabszámban (előbbit eleve exportra szánták), a Tr5 típusból pedig lengyel és román exportra került 135 darab, így a MÁVAUT flottájába csak 35 darab került…
Borítóképen: “Nagyablakos” Fakarusz Budapesten, a Hungária körút 149., a BRFK Közlekedésrendészeti Osztályának a Francia út felé eső udvarán mögötte a vasúti töltésen túl a Mexikói út házai – 1963 (forrás: Fortepan, 104484)
Ennek okán – na meg azért, mert meg kellett várni, amíg Csepelen felfut a motorgyártás, hiszen az Ikarus 30-ba is Csepel motorok kerültek – kissé késtek az Ikarus márkanév alatt, tömegtermelésben gyártott buszok… A helyzetet az sem könnyítette meg, hogy kialakult egy méretes vita azzal kapcsolatban, hogy önhordó vagy alvázas legyen az Ikarus új típusa!
Az Ikarus 30 előtt az éves 200 busz legyártása ambiciózus célnak számított:
A karosszéria kialakítása körüli vitát végül az oldotta fel, hogy az Ikarus 30 bemutatását követően – szintén 1951-ben – bemutatták az Ikarus 60 típust is, ami alvázas konstrukció volt.
A lényeg az, hogy buszokból erőteljes hiány volt, pedig az akkori vezetés célul tűzte ki az iparosítást, a programban pedig külön figyelmet kapott a vidék iparosítása. Igen ám, csakhogy ehhez olyan járművek kellettek, melyekkel a lehető legtöbb munkást tudnak szállítani.
Ebben az időben a Csepel Autógyár már harmadik modelljét mutatta be, az alig ismert Csepel 250 típust, de ami fontosabb; a Csepel D-350 már tényleg tömeggyártásban volt!
Ennek okán aztán megjelent az utakon a Fakarusz, melynek felépítményét 1951-től a MÁVAUT készítette el saját műhelyében.
Ekkor még a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyár – ÁMG, a későbbi székesfehérvári Ikarus – fő tevékenysége a hadsereg 150 repülőgépének szervizelése, karbantartása volt.
Bár a későbbiekben – 1959 körül – az ÁMG került kijelölésre, mint a Fakaruszok további gyártója, valójában ott egyetlen Fakarusz sem készült! Az már egy más kérdés, hogy a később kialakításra kerülő műhelykocsik erősen hasonlítottak a Fakaruszokra, de funkciójuk természetesen teljesen más volt.
Így kerültek tehát a személyszállító Csepel teherautók az utakra. Előbb még szinte teljesen zárt felépítménnyel – csak egy pár szellőző volt kialakítva – majd pedig nagyobb ablakokkal.
De mindvégig talán csak az ablak volt az egyetlen extra felszerelés… Később aztán jöttek az Ikarus 30-as buszok is, de még sokáig gyártásban és az utakon maradtak a Fakaruszok is:
