A “bolondok adója” – A lottó újbóli születésnapja 1957 január 17.

A lottójáték története Magyarországon egy izgalmas és sokszínű fejezet a szerencsejátékok világában. Az 1762-es év különleges jelentőséggel bír e történetben, hiszen ekkor honosodott meg Magyarországon a genovai rendszerű lottó, amelyet “lutri” néven ismertek el. Ez a lépés egy császári pátens hatására történt, amely új korszakot nyitott a szerencsejáték terén.

A lottó első magyarországi sorsolását 1770. szeptember 2-án rendezték meg, ami egy fontos mérföldkő volt a játék történetében. Azonban nem sokkal később, 1895-ben egy másik játékforma, az osztálysorsjáték vette át a lottó helyét. Ez a változás több mint hat évtizedig tartott, mígnem 1957. január 17-én újra bevezették a ma is ismert lottójátékot. Az újraindított játék első nagy nyereményét egy 66 éves özvegyasszony vihette haza, ami szintén egy emlékezetes pillanat volt a lottó történetében.

A genovai rendszerű lottó működése eleinte egy koncessziós rendszeren alapult. A játékosoknak 90 számból kellett ötöt eltalálniuk, ami a mai Ötöslottó játékszabályaira is hasonlít. Az első lutrisorsolást a budai Felső piac téren, a mai Batthyány téren tartották. Azonban 1787-ben II. József császár megszüntette a koncessziós rendszert, ami jelentős változást hozott a játék működésében.

1868-ban a lottó szervezése hazai kézbe került, ami újabb fontos lépést jelentett a lottó történetében. A Magyar Királyi Lottóigazgatóság évi hárommillió forintos bevételt generált az államkincstárnak, ami jelzi a játék akkori népszerűségét és gazdasági jelentőségét. Viszont 1895-ben, több mint 60 év eltelte után, a szerencsejáték ezen változatát felfüggesztették, amely egy hosszú szünetet jelentett a magyarországi lottójáték történetében.

Az 1895 utáni hosszú szünetet követően 1957. március 7-én ismét útjára indult a lottó Magyarországon, a Móricz Zsigmond Kultúrotthonban megrendezett sorsolással. Ennek előzményeként már az adott év január 17-én megszületett a játék szervezésére vonatkozó rendelet, melyben az Országos Takarékpénztárat bízták meg a lottó szervezésével. A lottó újraindításának célja kétségtelenül a költségvetési források növelése volt, de valószínűleg szerepet játszott az is, hogy enyhítsenek a 1956-os forradalmi események utáni feszült hangulaton.

Az új lottó jelentős népszerűségre tett szert a lakosság körében. Egy-egy szelvény ára akkoriban 3,30 forint volt, a nyerési esélyek pedig – amelyek ma is hasonlóak – az öttalálatos esetben 1:43 949 268, a négyesnél 1:103 410, a hármasnál 1:1 231, míg a kettesnél 1:44 voltak. Annak ellenére, hogy ezek az esélyek csekélynek tűnhetnek, az első sorsolás előtt egy hónappal, február 13-tól kezdve egy héten belül több mint 100 ezer szelvényt értékesítettek, és összesen 1 505 546 szelvény került benyújtásra az első sorsolásra.

Az első öt találatos szelvény 1957. április 11-én született, ami tovább fokozta a játék iránti érdeklődést. Az első nagy nyereményt egy 66 éves özvegyasszony, Ring Sándorné nyerte meg, aki családi számokat választott: a gyermekei életkora (23, 26, 33, 37) és saját életkora (66) alapján döntött. Ez a gyakorlat különös népszerűséget szerzett a családi számoknak, és napjainkban is gyakori, hogy a játékosok a családtagok születési dátumait vagy életkorát választják a számok kiválasztásakor.

1991-ben következett be a következő jelentős változás a lottó történetében: ekkor vezették be a teljes halmozódást, amely lehetővé tette az igazán vonzó nyereményösszegek kialakulását. Amennyiben egy sorsoláson nem születik telitalálat, a nyereményalap a következő sorsolásra halmozódik. Ez az eljárás akár egy évig is folytatódhat; ha ez idő alatt nem születik ötös, a főnyeremény felosztásra kerül a többi nyertes között. A rekordnyeremények reménye időről időre továbbra is vonzza a játékosokat, beleértve azokat is, akik egyébként nem játszanak rendszeresen.

A lottó történetében egy érdekes aspektus az, hogy míg világszerte a tárgynyeremények vonzereje csökkenőben volt, Magyarországon sokáig megmaradt a tárgynyeremények iránti különleges érdeklődés. Ennek oka részben abban rejlik, hogy egyes tárgyak, például a személyautók, amelyek 1959-től váltak hozzáférhetővé a magánszemélyek számára, hosszú ideig ritkaságnak számítottak az országban. Egy nyereményautó sok esetben nagyobb örömöt jelentett a szerencsés nyerteseknek, mint egy hasonló értékű pénznyeremény.

Az Ötöslottó első két évtizedében, 1957. április 5-től kezdődően a tárgynyeremény-sorsolások rendszeres részét képezték a lottózásnak. Ezen időszak alatt 250 sorsolás során összesen 505 öröklakás, 224 családi ház és üdülő, valamint 590 autó talált gazdára. A tárgynyeremények skálája rendkívül széles volt, tartalmazva a hasznos és kevésbé hasznos tárgyakat egyaránt. A nyeremények között megtalálható volt vetőgép, tangóharmonika, gabonarosta, fűkaszáló, rádió, TV, háztartási gépek, sőt, külföldi utazások is.

Ez a gyakorlat jelentősen hozzájárult az Ötöslottó népszerűségéhez, hiszen a tárgynyeremények széles választéka és a ritkaságnak számító cikkek, mint például az autók, tovább fokozták a játék vonzerejét. A nyeremények sokszínűsége és az értékes tárgyak lehetősége további motivációt jelentett a játékosok számára, hogy részt vegyenek a lottózásban.

források wikipedia arcanum lottozona