„… a bolondul rohanó jelen találkozott idő szekeréről lemaradt múlttal”
Bizony, nem manapság találták ki, hogy az idősebbek már nem értik a modern világot, nem tudják, hogyan igazodjanak el benne. Szomorú történetünk egy, az 1700-as (!) évek utolsó évében született idős úrról szól, akit a villamos ütött el.
Borítóképen: A Tolnai Világlapja illusztrációja a balesetről
A Tolnai Világlapja 1901 novemberi számában megjelent írás akár ma is íródhatott volna, hiszen, ha jobban belegondolunk, manapság az a szépkor megért honfitársunk, aki 1922-ben született nem biztos, hogy a mai elektronikus kütyük világában kiigazodik, nem biztos, hogy képes megérteni a világ egyre csak fokozódó rohanását.
És bizony ma is életveszélyes dolgok leselkednek azokra az öregekre, akik köztünk élnek, ezért fordítsunk rájuk több figyelmet!
Íme a cikk 1901-ből:
Akár mindennap regisztrálhatnánk egy vagy több balesetet, melyet valaki hol az egészségével, hol pedig életével fizet meg. Szinte csodás, hogy ez, az utakon őrülten száguldó újkori guillotine nem óránként szedi áldozatait, s nem esik a nap minden órájára egy-egytemetés, mely valamelyik békés polgárnak darabokra szaggatott testét juttatja sírba?
Ez alkalommal egy reszkető, őszfejű, roskatag aggastyánt zúzott össze. Budán, a Palota-utcában, egy vadul rohanó villamoskocsi, olyan embert, ki egy csöndes, sima világ emlékeivel agyában beleszorult e modern, ideges és zajos világlégkörébe. A száz évet túlélő öreg remegve járt-kelt ebben a furcsa, neki érthetetlen világban, áradt feje nem értette a jelenkor „csodáit”, nem sejtette, hogy az újkor gyermekei jogot adnak egy dübörgő vasalkotmánynak, hogy úgy osztogasson halált, mint a mindenható Természet!
Egyszer aztán megesett, hogy a bolondul rohanó jelen találkozott idő szekeréről lemaradt múlttal és egy-kettő: végzett vele. Kohn Náthánnak hívják az áldozatot, ki a nap egy részét sétálással akarta megölni és szórakozás helyett halált talált; elgázolta egy villamos. Véres fővel hullott a sínek mellé és míg a járókelők vízzel élesztgették a boldogtalan öreget, megérkeztek a mi derék mentőink és segíteni próbáltak rajta. Minden segítség azonban hiábavalónak bizonyult, mert az összeroncsolt fejű embert alig tették kocsiba, hogy a kórházba vigyék, így múlt ki 102 év egy perc alatt – feladta lelkét.
